Aztán jött a hír, hogy a Vámpír Akadémiából film készül. Amint tehettük, megnéztük a barátommal. Ő jót nevetett rajta, mikor az elején Rose megjegyzi, hogy az itteni vámpírok véletlenül sem csillognak, de azt hiszem, ezen túl nem kötötte le különösebben. Én sem mondanám, hogy tetszett (különösen, miután elolvastam a könyvet, de erről bővebben mindjárt): túlságosan gyors volt a ritmus, és minden történetszálba belekaptak egy kicsit, de egyiket sem fejtették ki annyira, hogy világos és hihető legyen, ami történik. A végeredmény kusza, és több kérdést hagy maga után a történet univerzumáról, mint amennyit megválaszol.
Annyit mégis sikerült elérniük a készítőknek, hogy felkeltsék a kíváncsiságomat a könyvek iránt. Úgy gondoltam, belekezdek az első kötetbe, ha nem tetszik, úgysem kötelező végigolvasnom. Pár hét alatt mind a hat részt befejeztem. A szorgalmi időszak végi hajrá mellett nem volt időm külön-külön írni mindegyik kötetről, így ebben a bejegyzésben összefoglalóan osztanám meg gondolataimat a sorozatról.
Szerző: Richelle Mead
Műfaj, kategóriák: young adult, fantasy, vámpír, romantikus
Sorozat vagy egyedülálló: sorozat
Befejezettség: befejezett
Kötetek: 6 (Vámpírakadémia, Dermesztő ölelés, A halál csókja, Véreskü, Örök kötelék, A végső áldozat)
A sorozat fülszövege: Két vámpírfaj él közöttünk. Az egyik, a morák élők és mágiájukkal uralják az elemeket. A másik, a strigák élőhalottak és gonoszak, ártatlanokat ölnek az életben maradásért. Rose Hathaway, a lobbanékony természetű félvámpír egy mora hercegnő testőrének tanul. A lefejezést és a szíven szúrást sem könnyű ugyan elsajátítani, de Rose-ra a valódi veszélyt talán az egyik tanárával folytatott tiltott viszony jelenti... (forrás: Goodreads)
Sokaknál olvastam, hogy az első kötet nem tetszett nekik, emiatt nem is folytatták a sorozatot. Megértem, mert az első rész gyakorlatilag egy tinidráma - a világ és a szereplők bemutatására, a későbbi kötetek cselekményének előkészítésére szolgál. Kevesebb az izgalom, a szereplők szűk környezetén kívüli világ működése nem teljesen világos, és a cselekmény felépítése is ingatag, mintha a rejtélyek csak azért lettek volna beleszuszakolva, hogy megmutathassák a világ és a szereplők különböző aspektusait. Nem rossz, de nem is túl erős: az írónő éppen csak kapargatja itt mindazt, ami a későbbi kötetekben központi téma lesz.
Ez a felszínesség javarészt eltűnik a következő részekben. A fő motívumok - barátság, szerelem, kötelesség - több oldalról is bemutatásra kerülnek Rose karakterfejlődése során. Az első kötettől a hatodikig Rose hatalmas utat tesz meg, és közvetlenül egymás után olvasva a könyveket szépen kirajzolódik az ív, amit bejár, ez az egyik legnagyobb erőssége a történetnek. Megkérdőjeleződik minden, amiben hisz, még azok a dolgok is, amiket korábban megingathatatlannak tartott, és bár a helyzetre adott válaszait néhol felszínesnek találtam, a döntései nem alaptalanok, szervesen következnek a jelleméből. Helyenként idegesített a tudatlansága, de alapvetően egy erős, magabiztos, szerethető karakter, élvezetes a szemszögéből olvasni.
Lissával való barátsága és Dimitrivel való szerelme is átalakul, fejlődik a kötetek során. Lissa hiába állt Rose világának középpontjában, én sokáig távolinak éreztem. Rose törődése egy idő után rám ragadt ugyan, de csak az utolsó két kötetben kedveltem meg, amikor egy kicsit keményebbé, önállóbbá vált. Dimitrit szerettem, mert sok YA-szépfiúval ellentétben mérges tudott lenni Rose-ra, helyretette, amikor kellett.
A mellékszereplőkkel sokszor nem voltam elégedett, mintha csak azért lettek volna ott, hogy Rose előkaphassa őket, amikor segítségre van szüksége, nem pedig a saját motivációik miatt. Ez természetesen nem igaz mindenkire, Sydney például egészen kerek karakter lett a végére, és a többiek, Adrian, Jill, Eddie miatt is elkezdem majd a Vérvonalak-sorozatot (ami a Vámpír Akadémia spin-offja).
Az egyetlen, ami igazán idegesítő volt, az állandó ismétlés a könyvek elején. Ha évek telnek el egy-egy rész kiadása között, akkor érthető, hogy az írónő fel akarja frissíteni az előző kötet történéseit, de az univerzumhoz tartozó alapvető dolgokat taglalni oldalakon keresztül... hát, az könnyen az olvasó idegeire mehet, különösen, ha a már befejezett sorozatot veszi kézbe.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, és bár az első rész közel sem olyan erős, a többi kötet mindenképpen megérdemel egy esélyt.
Ti olvastátok már a sorozatot? Ha igen, hogy tetszett? Ha nem, rajta van a várólistátokon?
Ez a felszínesség javarészt eltűnik a következő részekben. A fő motívumok - barátság, szerelem, kötelesség - több oldalról is bemutatásra kerülnek Rose karakterfejlődése során. Az első kötettől a hatodikig Rose hatalmas utat tesz meg, és közvetlenül egymás után olvasva a könyveket szépen kirajzolódik az ív, amit bejár, ez az egyik legnagyobb erőssége a történetnek. Megkérdőjeleződik minden, amiben hisz, még azok a dolgok is, amiket korábban megingathatatlannak tartott, és bár a helyzetre adott válaszait néhol felszínesnek találtam, a döntései nem alaptalanok, szervesen következnek a jelleméből. Helyenként idegesített a tudatlansága, de alapvetően egy erős, magabiztos, szerethető karakter, élvezetes a szemszögéből olvasni.
Lissával való barátsága és Dimitrivel való szerelme is átalakul, fejlődik a kötetek során. Lissa hiába állt Rose világának középpontjában, én sokáig távolinak éreztem. Rose törődése egy idő után rám ragadt ugyan, de csak az utolsó két kötetben kedveltem meg, amikor egy kicsit keményebbé, önállóbbá vált. Dimitrit szerettem, mert sok YA-szépfiúval ellentétben mérges tudott lenni Rose-ra, helyretette, amikor kellett.
A mellékszereplőkkel sokszor nem voltam elégedett, mintha csak azért lettek volna ott, hogy Rose előkaphassa őket, amikor segítségre van szüksége, nem pedig a saját motivációik miatt. Ez természetesen nem igaz mindenkire, Sydney például egészen kerek karakter lett a végére, és a többiek, Adrian, Jill, Eddie miatt is elkezdem majd a Vérvonalak-sorozatot (ami a Vámpír Akadémia spin-offja).
Az egyetlen, ami igazán idegesítő volt, az állandó ismétlés a könyvek elején. Ha évek telnek el egy-egy rész kiadása között, akkor érthető, hogy az írónő fel akarja frissíteni az előző kötet történéseit, de az univerzumhoz tartozó alapvető dolgokat taglalni oldalakon keresztül... hát, az könnyen az olvasó idegeire mehet, különösen, ha a már befejezett sorozatot veszi kézbe.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, és bár az első rész közel sem olyan erős, a többi kötet mindenképpen megérdemel egy esélyt.
Ti olvastátok már a sorozatot? Ha igen, hogy tetszett? Ha nem, rajta van a várólistátokon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése