"Találj egy lányt, aki olvas..."

Valentin-nap alkalmából egy idézetet osztanék meg veletek, amit Goodreads-en találtam. Korábban volt már szó arról, hogy milyen, ha az ember barátnője ír, ezen idézet szerzője, Rosemarie Urquico pedig az olvasás szeretetébe csempészett némi romantikát. :)

Kép forrása

"Olyan lánnyal járj, aki olvas. Olyannal, aki a pénzét ruhák helyett könyvekre költi, és azért nem fér el sosem, mert túl sok könyve van. Olyan lánnyal járj, akinek listája van az elolvasandó könyvekről, és tizenkét éves kora óta tagja a könyvtárnak.

Találj egy lányt, aki olvas. Tudni fogod róla, mert mindig lesz egy olvasásra váró könyv a táskájában. Ő az, aki szeretetteljesen nézi a polcokat a könyvesboltban, és halkan felsikkant, mikor megtalálta, amit keresett. Látod azt a fura csajt, aki egy régi könyvet szaglászik az antikváriumban? Ő az olvasó. A hozzá hasonlók sosem tudják megállni, hogy megszagolják egy könyv lapjait, különösen, ha azok már megsárgultak a túl sok használattól.

Ő az a lány abban a kávézóban, aki várakozás közben olvas. Ha rálesel a bögréjére, láthatod, hogy a hab úszkál a tetején, mert máris annyira belemerült a könyvbe. Elveszett a szerző által kitalált világban. Ülj le hozzá. Előfordulhat, hogy csúnyán néz majd, mert a legtöbb lány nem szereti, ha zavarják olvasás közben. Kérdezd meg tőle, hogy tetszik neki a könyv.

Vegyél neki még egy bögre kávét.

Mondd el neki, igazából mit gondolsz Murakamiról. Kérdezd meg, átrágta-e magát A Gyűrűk Ura első fejezetén. Legyél tisztában vele, hogy ha azt mondja, értette James Joyce Ulysses-ét, csak intelligensnek akar tűnni. Kérdezd meg, szereti-e Alice-t vagy szeretne-e olyan lenni, mint ő.

Nem nehéz olyan lánnyal járni, aki szeret olvasni. Ajándékozz neki könyvet a születésnapjára, karácsonyra, évfordulókra. Add neki a szavak ajándékát versben és dalban. Adj neki Nerudát, Poundot, Sextont, Cummings-t. Fejezd ki, hogy érted, a szó maga a szeretet. Fogadd el, hogy tudja a különbséget könyv és valóság között, de azért is úgy alakítja az életét, hogy hasonlítson kicsit a kedvenc könyvére. Ha így tesz, az sosem a te hibád.

Muszáj megpróbálnia. 

Hazudj neki. Ha érti a szintaxist, tudni fogja, miért tetted. A szavak mögött más dolgok bújnak meg: motiváció, érték, árnyalat, párbeszéd. Nem ez lesz a világvége.

Hagyd cserben. A lány, aki szeret olvasni, tudja, hogy a tetőpontot mindig megelőzi a bukás. Tudja, hogy minden véget ér egyszer, de mindig van lehetőség folytatást írni. Hogy attól, hogy sokadszor próbálkozol, még lehet belőled hős. Hogy az életben mindig kell hogy legyen egy-két rosszfiú.

Miért félnél mindattól, ami nem vagy? A lányok, akik szeretnek olvasni, megértik, hogy az emberek, akárcsak a szereplők, fejlődnek. Kivéve az Alkonyatban.

Ha találsz egy lányt, aki szeret olvasni, tartsd közel magadhoz. Mikor hajnali kettőkor arra ébredsz, hogy egy könyvet szorongatva pityereg, készíts neki egy bögre teát és öleld át. Lehet, hogy néhány órára elveszíted a figyelmét, de mindig vissza fog térni hozzád. Úgy beszél majd, mint ha a könyv szereplői valóságosak lennének, mert egy darabig számára tényleg azok.

Egy hőlégballonon kéred meg a kezét. Vagy egy rockkoncerten. Vagy csak úgy simán, mikor legközelebb beteg. Skype-on keresztül.

Annyira megmosolyogtat majd, hogy nem érted, a szíved hogyhogy nem durrant még ki és vérezte össze a mellkasod. Megírod az életetek történetét, különleges nevű és még különösebb ízlésű gyerekeitek lesznek. Megismerteti majd velük Dr. Seuss-t és Aslant, talán még ugyanazon a napon. Öreg éveitek alatt együtt sétáltok majd télen, és ő suttogva Keats-et szaval, miközben lerázod a havat a csizmádról.

Olyan lánnyal járj, aki olvas, mert megérdemled. Megérdemelsz egy olyan lányt, aki a lehető legszínesebb életet tudja nyújtani neked. Ha te csak monotóniát, pocsékba ment időt és átgondolatlan terveket adhatsz neki, jobban jársz egyedül. De ha a világot akarod és mindazt, ami azon túl van, olyan lánnyal járj, aki olvas.

Vagy ami még jobb, olyannal, aki ír."

- Rosemarie Urquico

Ha tetszett a poszt, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljuthasson.

Vendégposzt: Piper - Olvasási szokások

Forrás: Paul Poiret

Hagyományok, szokások – nem csupán kultúráink alapkövei lehetnek ezek (pl. a japánok teaszertartása), ugyanúgy megjelennek mindennapjainkban is, legyen az egy rutinosan elvégzett reggeli kocogás, egy szokványos útvonal, amelyen mindig haladunk, vagy egy kabala hajgumi, amit minden vizsgán viselünk. Olyan apró, gyakran észrevehetetlen semmiségek is azzá válhatnak, amiket bármiféle gondolkodás nélkül automatikusan végzünk, legyen az élet bármilyen területén.

A következőekben bepillantást nyerhettek az én személyes olvasási szokásaimba. Ne gondoljatok valami nagy és díszes pompázatosságra, egészen csekélyke, szinte már szeleburdi bugyutaságokról van szó, amik az évek alatt mégis hozzám nőttek, és minden egyes könyvvel (ha lehet, ebookkal is) eljátszom, ami a kezembe akad.

Először is ott van a szippantás. Megtetszik a könyv, megveszem/kikölcsönzöm a könyvet, majd hazaérve alig várom, hogy csakis kettesben legyek vele, és egy jó mélyet szippantsak bele a közepébe.

Az iskolában mindig megnéztek, amiért a tankönyveken is kábé szipuztam, és mindig ki is nevettem saját magam, de az új könyvnek, legyen az bármilyen, egyszerűen varázslatos illata van. (Bár vannak kivételek...) Külön örömömet lelem abban, amikor leveszek a polcról egy szép betűhordozót, és hónapok, évek után is az a finom aroma tolul az orrjárataimba.

Ha kérdezték volna tőlem, mi a függőség első jele, minden bizonnyal rávágtam volna, hogy az akut könyvszagolgatás, és bár van, hogy komikusan látom saját magam, vagy éppen rejtve szimatolok, hogy senki ne vegye észre – legalábbis ezt hiszem –, akkor is a tűzbe teszem a kezem, hogy az egyik legmennyeibb esszencia a földkerekségen.

Amikor már jól magamba lélegeztem azt a jellegzetes könyvaromát, akkor jön a következő lépés: ismételt borítócsodálat és fülszöveg-olvasás után kinyitom a könyvet, és ha az adott regény fordítás, mindig megkeresem az eredeti címet, és azt is elolvasom.

Nem tudom igazán megfogalmazni, honnan jött, talán amikor komolyabban érdeklődni kezdtem az angol nyelv iránt, akkor lettem kíváncsibb is, hogy mi az originális, mert tudni akartam, és szeretek is nyelveket tanulmányozgatni a magam autodidakta módján; kitalálni, hogy melyik szónak mi lehet a magyar megfelelője, tükörfodítás-e, vagy sem, aztán melyik találóbb a történethez, a magyar vagy az eredeti?

Egyszer ez, egyszer az, bár annál szörnyűbbel nem hiszem, hogy találkozhatok még, mint amikor a Kings of Leon együttesből lett Oroszlánkirály... (Fifty Shades of Grey, ford.: Tótisz András)

Miután kellőképpen megízleltem magamban a címeket, ténylegesen elkezdem olvasni a könyvet, azonban az első mondat után megállok egy apró szünetre, csak azért, hogy hátralapozzak az utolsó oldalra, és megnézzem a regény utolsó mondatát is.

Igazság szerint fogalmam nincs, ennek mi az értelme, hiszen erős spoiler, mégis mindig így szoktam tenni, mert afféle keretként gondolok rá, és egyszerűen hozzám nőtt.

Végezetül: A könyvjelző hatalma

Elég sok könyvjelzőnek valóm van, mondjuk egy sima blokkból is tudok eszkábálni egyet, viszont van pár megszokott darab is, amiket mindig használok. Tipikus példa, amikor az egyik kedvenc írómtól, Nora Roberts-től olvasok, itt két külön könyvjelzőm van: egy olyan könyvekre, amiket első ízben olvasok (Csacska angyalos kártya az OKÉ Magazinból), és egy másik, amit akkor használok, ha az adott könyvet már többedszerre veszem a kezembe (Holly Marie Combs kártya, szintén OKÉ-s).

Ezek az én bolondos olvasási szokásaim. Neked van valami egyedülálló? Mondd el!

A szerzőről: Iskolás éveim során gyakran illettek olyan kifejezésekkel, hogy “jól tudok fogalmazni”, “jól írok”, engem viszont csak is végzős gimnazistaként, négy éve ért villámcsapásként a gondolat: író szeretnék lenni. Ennek érdekében első komoly tettemként kiagyaltam egy írói nevet – ennek több oka van –, így született meg Piper Collin. Azóta ezen a néven – vagy csak röviden Piperként – publikálom az írásaim,  Napvilágon főként novellákat, emellett a blogomon (My reality in a fake world) egyéb gondolataimat teszem közzé. Még rengeteget kell tanulnom az írásról, részben ezért sem tudom bekategorizálni magam – illetve egyelőre nem is nagyon szeretném, mert többféle műfajt kipróbálnék –, a bejegyzéseimre inkább személyesebb hangú szösszenetekként tekintek. 

Ha felkeltettem az érdeklődésed, bármikor szívesen látlak az oldalamon, vagy írhatsz nekem a pipercollinwrites [@] gmail [.] com email címen. Szeretek beszélgetni, új embereket, blogokat megismerni, szóval ha kedved van, ne fogd vissza magad! :)

Köszönöm szépen Pipernek, hogy megírta nekünk ezt a posztot! Mindenképpen nézzetek át a blogjára és olvasgassatok nála is, megéri. 

Amennyiben ti is szeretnétek vendégíróként megjelenni a blogon akár egy ehhez hasonló könyves-írós témával, akár saját verssel, novellával, írjatok nekem bátran, örömmel fogadom.

II. Magyar Könyvek Viadala

Örömmel jelentem be, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy idén részt vehetek a II. Magyar Könyvek Viadala jelöltjeinek nominálásában. Remek kezdeményezésnek tartom a Viadalt, ezért nagyon izgatott vagyok, hogy egy kicsit én is a részese lehetek.

Hogy pontosan mi is ez az egész és milyen kategóriákban lehet majd szavazni, a fentebb linkelt honlapról idézem:

"Miről szól a Magyar Könyvek Viadala? Ez a kezdeményezés azért született meg, hogy elismerjük a magyar írók és alkotók munkáit. A jelölteket a könyvekkel (is) foglalkozó bloggerek állították össze, a végső győztest az olvasók, szavazatok alapján állapíthatják meg.

Mikor kezdődik a II. Magyar Könyvek Viadala? Az első szavazás Március 1-jén debütál az oldalon, a bloggerek február 15-ig jelölhetnek. Azért lett kitolva a viadal időpontja, hogy a 2014 decemberében megjelent könyveket is legyen idejük elolvasni a bloggereknek, és az olvasóknak is."

"A Magyar Könyvek Viadalán tíz kategóriában keressük az olvasók kedvenceit. Íme, a kategóriák!

- AZ ÉV LEGSZEBB KÖNYVBORÍTÓJA

Ki ne szeretne ámuldozni egy-egy csodálatosan szép könyvborító láttán? Ünnepeljük tehát közösen azokat a grafikusokat, akik megálmodják a legszebb könyvborítókat.

- AZ ÉV FORDÍTÓJA

Ritkán esik szó a fordítókról, pedig az ő alázatos, szeretetteljes munkájuk is szükségeltetik ahhoz, hogy a külföldi írók könyveit kiváló minőségben olvashassuk el magyarul. A fordítók munkája igencsak nehéz, hiszen nem csak a fordítandó nyelven, hanem magyarul is kiválóan kell beszélniük. Profizmusukért mindenképp megérdemlik az elismerést.

- AZ ÉV ISMERETTERJESZTŐ KÖNYVE

Memoár, pszcihológiai könyv, szakácskönyv netán képesfüzet? Mindegyik mű értéket tartalmaz, ami elismerésért kiált.

- AZ ÉV MESEKÖNYVE

Mesekönyvet felolvasni egy gyermeknek, vagy akár felnőttként elmerülni egy aranyos történetben felülmúlhatatlan élmény, igazi feltöltődés a léleknek. Ebben a kategóriában azok a mesekönyvek szerepelnek, amiket 13 éves korig ajánlanak a kiadók elolvasásra.

- AZ ÉV IFJÚSÁGI KÖNYVE

Az elsősorban 14 és 21 közti célcsoportnak szánt könyvek, ami jellemzően gimnáziumi környezetben játszódnak, vagy Young Adult besorolással bírnak, nem csak a célcsoport, hanem az idősebb olvasók kegyeit is elnyerték már.

- AZ ÉV SZÉPIRODALMI KÖNYVE

Szépirodalmat olvasni élmény, a gyönyörűen megfogalmazott mondatok és gondolatok okítják és a szép élvezetére is nevelik az olvasót.

- AZ ÉV SZÓRAKOZTATÓ REGÉNYE

A könyvek alapvető célja a szórakoztatás, utóbbi azonban számos formában megvalósulhat, miközben egy regényt olvasunk.

- AZ ÉV ELSŐKÖNYVES DEBÜTÁLÁSA

Mindig öröm új tehetségeket köszönteni a magyar irodalmi palettán. Itt olyan szerzők könyveivel találkozhatok, akik először 2014-ben léptek a nagy nyilvánosság elé a történetükkel, magán, vagy hagyományos kiadás útján.

- AZ ÉV ÍRÓNŐJE / ÍRÓJA

Eme kategóriában a magyar írókat és írónőket ismerjük el."

Az aktuális információkat és egyéb érdekességeket megtaláljátok a Viadal honlapján, Facebook-oldalán vagy a Molyos Zónában. Érdemes lesz figyelni az eseményeket, mert a szervezők a szavazás mellett számtalan meglepetéssel is készülnek. Én alig várom!

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy hozzászólásban áruljátok el, a 2014-es palettáról ti kiket neveznétek az egyes kategóriákban.

Leporolva: A fanfictionök védelmében

Fanfictionnek az olyan műveket nevezzük, melyek alapjául egy már létező regény, film, játék, stb. világa, szereplői, helyzetei szolgálnak. A műfajnak ma már létezik valódi személyeket, többnyire hírességeket szerepeltető változata is.

Nem csak külföldi oldalakon, de itthon is többször láttam a fanfiction írókat más tollával ékeskedő, lusta, fantáziátlan jelzőkkel illetni. Ennek oka az lehet, hogy a rajongói alkotások elárasztják az internetet, és mivel gyakorlatilag bárki bármit közzétehet, bőven akadnak köztük mindenfajta igényességet nélkülöző írások. Sokan arra biztatják ezen művek szerzőit, hogy ne pazarolják ilyesmire az időt, írjanak inkább saját történetet.

A probléma ugyanakkor nem a fanficekkel van. A fanfiction szabályai  nem sokban térnek el a saját művekétől, a megírásukhoz ugyanolyan eszköztárra van szükség. A különbség annyi, hogy ebben az esetben az író kézhez kap egy alapot, amire építkezhet. Ha ezt nem tudja úgy kihasználni, hogy élvezhető alkotás szülessen, akkor egy önálló művel, amely jóval több háttérmunkát igényel, még kevesebb sikere lesz.

Éppen ezért nem tartom időpocsékolásnak a fanficírást. Tökéletes kiindulási alap, ha az ember először próbálja elsajátítani az írás művészetét; ha gyakorolni akar; ha kell egy kis bemelegítés, mielőtt beleveti magát abba a trükkös jelenetbe a saját történetében; ha egyszerűen írni van kedve és ki akarja ereszteni a gőzt.

A fanfictionnek emellett van még egy nagyon hasznos tulajdonsága: rajongóktól rajongóknak szól, akik az íróhoz hasonlóan tisztában vannak az alapművel és ugyanúgy lelkesednek érte. A fanfictiont írók és olvasók éppen ezért nagyon összetartó közösség, akik kölcsönösen támogatják és biztatják egymást a hozzászólásaikkal, kritikáikkal.

Aki fanficet kezd írni, annak valószínűleg a kezdetektől akadnak olvasói, de ez nem jelenti, hogy a művéből az igényesség és a kreatív megoldások teljességgel hiányozhatnának. Egy szintet ugyanúgy el kell érnie, különben egy idő után nem lesz elég a népszerű szereplők neve, hogy megtartsa az olvasót.

Ami pedig a legfontosabb: fanfictiont, ugyanúgy, mint saját történetet, azért ír az ember, mert szereti, örömet okoz neki, és egyedül ez számít.

Nektek mi a véleményetek a fanfictonről? Olvastok, esetleg magatok is írtok? Kíváncsi lennék, mit gondoltok a témáról.

Könyvmolypárbaj

Idén először jelentkeztem egy könyvolvasós-véleményírós kezdeményezésre, amelynek lényege, hogy a résztvevők összeállítanak egy hét vagy tizenegy könyvből álló listát, a rajta szereplő könyveket jövő év október elejéig elolvassák és olvasónaplót írnak róla. Biztosítékként lehetőség van egy második lista összeállítására is, ha az elsőről valamelyik könyvet nem sikerülne elolvasni. A szervezők tudják, hogy kell motiválni az embert, a teljesítőket ugyanis szuper nyeremények várják.

Ma éjfélig lehet jelentkezni, úgyhogy aki idáig nem tette meg és kedvet kapott, még van lehetősége regisztrálni. 

Az én A-listám így néz ki:

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Max Brooks: World War Z - Zombiháború

John Green: Paper Towns

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033

Cormac McCarthy: The Road

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

Mary E. Pearson: The Adoration of Jenna Fox

S. E. Hinton: The Outsiders

Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower

JOKER

A B-listám pedig:

Patrick Ness: Kés a Zajban

Neal Shusterman: Unwind

Lauren DeStefano: Hervadás

Neil Gaiman: Csillagpor

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Harrier Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója

Jevgenyij Zamjatyin: Mi

Nova Ren Suma: Imaginary Girls

John Steinbeck: Érik a gyümölcs

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Charlotte Brontë: Jane Eyre

A párbaj holnap kezdődik, az első könyv, amit el fogok kezdeni, a World War Z lesz. Alig várom. :)

Fiktív fogások, avagy a legemlékezetesebb ételek az irodalomban

Ma találkoztam a Fictitious Dishes: An Album of Literature's Most Memorable Meals című könyvvel, és mivel érdekesnek találtam, gondoltam, megosztom veletek is. Az album klasszikus és kortárs irodalmi művekben előforduló ételekről közöl fotókat, ahogyan a szerző elképzelte őket. Mindegyik kép mellett szerepel a könyvrészlet, ahol írnak az adott ételről, illetve néhány érdekesség a regényről, a szerzőjéről vagy éppen az ételről.

Íme néhány példa a könyvből:

J. D. Salinger: Zabhegyező

"Ha el is megyek valahová, rendszerint sajtos szendvicset és tejeskávét eszem. Nem sok, de sok benne a vitamin. H. V. Caulfield, Holden Vitamin Caulfield."

Lewis Caroll: Alice Csodaországban

"- Igyál egy kis bort - kínálgatta őt nyájasan Április Bolondja.

Alice keresgélt az asztalon, de nem talált mást, csak teát."

Jack Kerouac: Úton

"Azonban menni kellett, nem lelkicézni. Így aztán kaptam a tarisznyámat, egy viszlátot odavetettem a köpőcsészéje mellett üldögélő szállodásnak, és lódultam enni. Megértem a fagylaltos almás lepényemet - ahogy mélyebbre hatoltam lowában, úgy nőtt a lepény, és úgy javult a fagylalt."

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

"Büféasztalokon halomba rakták a csillogó előételeket, fűszeres, felszeletelt sonkát, feldíszítve mintásán formált színes aszpikkal és különféle salátákkal, sötétarany színű máj- és pulykapástétomokat."

Francis Hodgson Burnett: A titkos kert

"A sült tojás eddig ismeretlen csemegének számított, a sós vajjal 

töltött, forró krumplit pedig ínyencfalatként tálalhatnák még az erdei király asztalán 

is. Nemcsak finom, de laktató is volt."

Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna

"Étvágyunkat megkétszerezte a 

fagyos utazás, a halászlé páratlanul pompás volt, hát nagy gyorsasággal bántunk el vele, 

kiváltképpen Kvikveg, aki kedvenc haleledelét látta maga előtt..."

Franz Kafka: Az átváltozás

"Volt ott félig romlott főzelék, vacsoráról maradt csontok, dermedt fehér mártás

sal körülvéve, néhány szem mazsola és mandula, egy darab sajt, melyről Gregor két nappal azelőtt kijelentette, hogy élvezhetetlen; egy darab száraz kenyér, egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér." 

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

"Negyedekbe vágta a grapefruitot... aztán nyolcadokba... aztán tizenhatodokba... aztán elkezdte céltalanul hasogatni a maradékot."

Charles Dickens: Twist Olivér

"Akármilyen gyerek volt is még, az éhség elkeseredetté tette, s a nyomor vakmerővé. Felállt az asztaltól; a csajkájával és a kanalával a kezében odalépett a felügyelő elé, s kissé megrettenve saját bátorságától, így szólt:

- Kérek még, felügyelő úr."

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

"– Jó Isten, Cal, hát ez meg micsoda? – Atticus a tányérjára bámult. 

– Tom Robinson apja küldte, Mr. Finch, ezt a csirkét ma reggel, és én elkészítettem – mondta Calpurnia. 

– Mondd meg neki, hogy nagyon köszönöm... Fogadok, hogy a Fehér Házban nincs sült csirke reggelire."

Stieg Larsson: A tetovált lány

"Lisbeth ragtapaszt hozott és lefedte a sebet egy nyomókötéssel. Azután kávét töltött, és a férfi felé nyújtott egy szendvicset.

 – Nem vagyok éhes – mondta Mikael. 

– Egyél! – parancsolta Lisbeth, és nagyot harapott az egyik sajtos kenyérből."

Maurice Sendak: Chicken Soup with Rice

Forrás: Brainpickings

---

Nektek hogy tetszenek a képek? Melyik a kedvencetek?

Így szeress egy lányt, aki ír

Az alább következő cikk saját fordítás, az eredeti Kate Bartolotta írása, és az Elephant digitális magazinban jelent meg. Minden jog őket illeti. Az eredeti cikk itt érhető el.

Forrás

Sok szó esett már arról, hogyan kell olyan lánnyal randizni, aki szeret olvasni, de mi a helyzet az érme másik oldalával?

Az a lány ugyanis, aki ír, duplán veszélyes: sokat olvas, ugyanakkor maga is saját világokat hoz létre. Ha egy olyan lányt találsz, aki ír - bájosnak találod, szeretnél udvarolni neki -, van néhány dolog, amit tudnod kell.

Készülj fel rá, hogy el fog hagyni.

Nem sokáig, de lesznek pillanatok, amikor maga elé motyog és ott van az a pillantás a szemében, te pedig tudod, hogy elvesztetted őt. Egy ötlet, egy karakter, egy dal kerítette hatalmába, és neki muszáj megragadnia: vissza fog térni. Vagy ami még jobb, visszatér és neked is elmeséli az egészet.

Ha egy olyan lányt szeretsz, aki ír, kérlek, légy türelmes. Lehet, hogy a könyvtárba belépve pontosan emlékszik, melyik polcon van eldugva Neil Gaiman, de általában nem találja a cipőjét. Lehet, hogy 40 különböző szót tud az esőre hét különböző nyelven, de nem mindig jut eszébe tejet venni. Lehet, hogy listát ír, de azok ötletekkel és random frázisokkal, jövőbeli könyvek címével és szereplők nevével vannak telezsúfolva.

Néha elkésik, mert megállt, hogy lefirkantson valamit a naplójába, vagy még egyszer utoljára át kellett írnia valamit. Az idő előrehaladtával hálás leszel, amiért figyel a részletekre, ígérem.

Finoman szólj neki, ha a toll végének rágcsálása közben egy kis tinta maradt a szája szélén, és vidd ki a levegőre, ha a szavakkal való sikertelen birkózás után ráncolja a szemöldökét. Emlékeztesd, hogy bár szereti őket, egy egész világ van odakint, amiben kedvét lelheti, feltöltődhet és felfrissülve térhet vissza hozzájuk (Fogadd el, hogy szeret alliterálni; boldoggá teszi, még ha néha kicsit bolondnak tűnik is.).

Nem mindig fogja kimondani, hogyan érez.

És még ha ki is mondja, bízhatsz benne, hogy egy ideje már gondolkozott rajta (esetleg a naplójába is leírta), mielőtt előhozakodott vele. A szavak az eszközei, a páncélja. Akkor használja őket a legjobban, mikor tologathatja-pörgetheti őket a papíron. A torkán néha egyszerre akadnak meg és ömlenek ki - vagy ami még rosszabb, visszacsúsznak és eltűnnek, majd az ujjain keresztül a következő történetében kötnek ki.

Lehet, hogy küld neked egy dalt, egy szonettet, vagy filozófiai vitába kezd. Így flörtöl veled. Egy író lány számára olyan ez, mint ha a haját dobálná vagy megnyalná az ajkait. Menj bele a játékba.

Szükségszerűen te is feltűnsz majd a lapjain (remélhetőleg nem akkor, mikor dühös rád). Ha egy írót szeretsz, halhatatlan leszel. Megörökít, ahogyan az emlékeiben élsz: mikor lágyan a hajadra hullott a hó, vagy ahogyan ránéztél a legutóbbi csókotok előtt. Szófordulatokat vagy közös vicceket használ, hogy téged is bevonjon a művébe.

Frissítsd fel, amit Shakespeare-ről tudsz, és könyörgöm, legyen saját véleményed. Bár örül, amikor egyezik az övével, imádni fog egy jó vitát. És ha végleg el akarod nyerni a szívét, tudd, mikor kell használni a pontosvesszőt.

Elárulok egy titkot: szeret egyedül lenni.

Bármennyire szeret is téged, nem bánja, mikor egyedül mész kalandozni, ha utána visszatérsz és elalvás előtt mesélsz neki. Imádja, ha van ideje elmerülni a szavak világában, és néha elfelejt enni, zuhanyozni vagy emberekkel foglalkozni. A papíron lévő világ ugyanannyira igazi és fontos számára, mint a "valóság." Szóval ha sírva fakad a teásbögréje fölött, ne vedd magadra: végre rájött, hogyan fejezze be a történetét, és szörnyen hiányozni fognak neki a szereplői.

Ha meg akarod ajándékozni, metaforákban gondolkodj, ne klisékben. Hagyd a rózsákat és adj neki százszorszépet. Vagy ami még jobb, küldd el neki a kedvenc teáját, vagy egy könyvet, amiről ő jutott eszedbe. Adj neki egy kis csillagport, és emlékeztesd, hogy az élet sokkal több, mint szavak a papíron. Emlékeztesd, hogy a legjobb történetek gyakran együttműködésekből születnek. Írj neki leveleket, és örökre megtartja őket. Írj neki egy szonettet, és téged is megtart.

Ha egy olyan lányt találsz, aki ír, törj utat a papírfecnik, félig írt füzetek és félig teli teáscsészék között, és fogd kézen. Finoman kérd meg, hogy tegye félre a laptopját és térjen vissza az élők földjére - legalább egy-két órára -, hogy táncoljatok és játsszatok.

(Elvégre a legjobb történetek is onnan jönnek.)

De talán a legfontosabb, hogy ha olyan lányt szeretsz, aki ír, olvass.

Komoly is, meg nem is. :) Fiúk-lányok, mit gondoltok? Van tapasztalatotok a témában? Ha szerettek írni, titeket mivel lehetne levenni a lábatokról?