Híres írók okossága - K.M. Weiland

*Az alább található pontok K.M. Weiland blogjáról származnak, minden jog őt illeti.*

K.M. Weiland amerikai kortárs író, az IPPY és a NIEA díjak nyertese, nemzetközileg publikált szerző. Olyan Amazon bestsellerek fűződnek a nevéhez, mint az Outlining Your Novel és a Structuring Your Novel című írástechnikai kiadványok, A Man Called Outlaw című western, a Behold The Down című epikus történelmi regény, valamint a Dreamlander című fantasy.

Ahogy a Dreamlanderről írt véleményemben is olvashattátok, évek óta követem az írónő blogját, mert tényleg minden írástechnikai témában tartalmaz hasznos tanácsokat. Ebben a posztban azt gyűjtötte össze, hogy mivel lehet elrontani egy írást, így rendhagyó módon az alábbi pontok nem arról szólnak, hogy mi kell az íráshoz, hanem hogy min igyekezzünk változtatni a sikerünk érdekében.

1. Te akarsz lenni a következő Jane Evanovich/J.K. Rowling/G.R.R. Martin

2. Időpocsékolásnak tartod az olvasást.

3. Megszállottja vagy a Szabályok követésének.

4. Elkerülöd az írástechnikai tanácsokat, hogy megvédd az eredetiséged.

5. Valahányszor egy profi javasol valami újat, megváltoztatod az írási folyamatodat.

6. A zsenialitásod nem igényel kritikát.

7. Az érzékeny egód nem bírja elviselni a kritikát.

8. Mindent elhiszel, amit mások mondanak a történetedről.

9. Több időt töltesz az emailjeid nézegetésével, mint írással.

10. Tíz könyvbe is belekezdesz, mire egyet befejezel.

11. Nem tartod magad írónak, amíg nem publikálsz valamit/nem vagy bestseller/nem filmesítik meg a könyved/Stephen King nem ír a könyvedhez ajánlót.

12. Csak azért írsz könyvet, hogy eladj belőle több millió példányt, otthagyd a munkádat és visszavonulj a Bahamákra. 

13. Többet beszélsz a történetedről, mint amennyit írsz.

14. Csak akkor írsz, ha ihleted van.

15. Nem írsz.

Ha kíváncsiak vagyok rá, miért is nem produktívak a fenti példák, ugorjatok át K.M. Weiland blogjára, hogy ő maga mondhassa el részletesebben. :)

Egyetértetek a fenti listával? Ti beleestetek már valamelyik hibába?

Orson Scott Card - Végjáték

Forrás: Moly

Csütörtökön megnéztük a Végjátékot, én pedig még azzal a lendülettel belekezdtem a könyvbe. Hamar a Ender's Game igazi felfrissülés volt számomra végtelen emberségével - kegyetlenségével és kedvességével.
végére értem, mert egyszerűen nem tudtam letenni. Angolul olvastam, és már Card előszavánál is tudtam, hogy imádni fogom. Rég sikerült olyan könyvet kifognom, ami felkerülhetett a kedvenceim listájára. Meg is kérdezték tőlem, hogy miért olvasok mostanában csupa olyat, amiről előre tudom, hogy nem fog tetszeni (mazochizmus?), úgyhogy az
Nem szeretnék elemzést vagy kritikát írni róla, de megosztanék néhány idézetet a szerző előszavából. Különösen azok számára ajánlom, akik maguk is írnak, és szeretnének hasonlóan igazul csengő, magával ragadó történeteket alkotni, de mások is értékes következtetéseket vonhatnak le belőlük a szövegek és az ember viszonyáról.
(A magyar kiadásban nem találtam meg az előszót, így az idézetek saját fordításaim az angol műből.)

Híres írók okossága - Charles Bukowski

Charles Bukowski (1920-1994) Németországban született amerikai író, költő. Írásait Los Angeles
társadalmi, kulturális, gazdasági légköre hatja át. Meghatározó témái közé tartozik a szegénységgel küzdő amerikaiak élete, az írás mint tevékenység, az alkohol, a nőkkel való kapcsolatai, a munka robotolásjellege.

---

Charles Bukowski: Írás 

Gyakran ez az egyetlen

dolog

közted és a

lehetetlen között.

sem ital

sem egy nő szerelme

sem vagyon

nem

versenyezhet vele.

Semmi nem

menthet meg

csak az

írás.

Ez tartja helyén

a plafont,

sakkban

a hordákat,

hogy be ne kerítsenek.

Ez robbantja szét

a sötétséget.

Az írás

az egyedüli

pszichológus

a legkedvesebb

Isten

minden Istenek közt

Az írás kísérti

a halált

nem ismeri

a lemondást.

Az írás

kineveti

önmagát

s a fájdalmat.

Ez az utolsó

elvárás

az utolsó

magyarázat.

Ez

az

ami.

Fordította: Gyukics Gábor

Forrás

"Az írás egyáltalán nem munka... Mikor arról beszélnek, mennyire fájdalmas dolog írni, nem értem, mert szerintem pont olyan, mint legurulni a hegyről. Felszabadító. Élvezetes. Ajándék, hogy azért kapsz fizetést, amit csinálni akarsz."

"Azért írok, mert kijön belőlem - és hogy utána fizetést kapjak. Egyszer azt mondtam valakinek, hogy az írás olyan, mint ha ágyba bújnék egy gyönyörű nővel, azután ő felkelne, elővenné a tárcáját és odaadna nekem egy marék pénzt. Elfogadom."

"Azt kérdezte, mitől lesz valaki író. Én azt feleltem, egyszerű: vagy papírra veted, vagy leugrasz egy hídról."

"Élj egy kicsit, és szerezz egy írógépet."

"Az írók kétségbeesett emberek, és mikor már nem azok, nem is írók többé."

"Az írás olyasvalami, amiről nem tudjuk, hogy kell csinálni. Leülsz, és csak megtörténik, esetleg nem történik meg. Hogy lehet tehát megtanítani valakinek, hogyan kell írni? Fogalmam sincs, mert még te magad sem tudod, hogy képes leszel-e rá. Mindig aggódom, tudod, mindig, mikor felmegyek az emeletre a borosüvegemmel. Néha tizenöt percet ülök az írógép előtt. Nem azért megyek fel, hogy írjak. Az írógép van odafönt. Ha nem kezd el mozogni, azt mondom, lehet, hogy ma este fogok elpatkolni."

"Az embert semmi nem akadályozhatja meg az írásban, csak saját maga. Ha valóban írni akar, akkor írni is fog. Az elutasítás és a gúny csak erősebbé teszi. És minél jobban akadályozzák, annál erősebbé válik, mint egy óriáshullám a gáttal szemben. Az írásban nem lehet veszíteni; csiklandozza a lábad alvás közben, büszkévé tesz, akár egy tigris, tüzet szít a tekintetedben és szemtől szembe állít a halállal. Harc közben esel el, a pokolban dicsőség vár. A szó ereje. Kövesd és add tovább."

"Mikor kételkedni kezdek benne, hogy képes vagyok megmunkálni a szavakat, csak olvasok valamit egy másik írótól, és rájövök, hogy nincs miért aggódnom. Egyedül saját magammal kell versengenem, hogy jól csináljam, erősen, hatásosan, élvezettel, szerencsével."

"A legtöbben jobban fejezik ki magukat levélben, mint szóban, és néhányan képesek művészi, leleményes levelet írni, de mikor egy verssel, történettel, regénnyel próbálkoznak, mesterkéltté válnak."

Forrás

"Valahol valaki megkérdezte tőlem: "Hogyan kell csinálni? Hogy lehet írni, alkotni?" Nem lehet, mondtam neki. Nem próbálkozni kell. Ez nagyon fontos: nem szabad próbálkozni egy Cadillac, az alkotás vagy a halhatatlanság miatt. Várni kell, és ha semmi nem történik, várni még egy kicsit. Olyan ez, mint egy bogár a plafonon. Megvárod, míg odajön hozzád. Mikor elég közel van, odanyúlsz és leütöd. Vagy ha tetszik, ahogy kinéz, megtartod háziállatnak."

"Az írói válságról írni még mindig jobb, mint egyáltalán nem írni."

"Azért írok, mert létszükség. Nélküle megbetegednék és meghalnék. Ugyanúgy a része az embernek, mint a máj vagy a belek, és nagyjából ugyanannyira elbűvölő is."

"Semmi dicsőség nem volt egy iszákos életében, sem egy íróéban."

"Amerikában mindig voltak álláskeresők. Mindig voltak használható testek. És én író akartam lenni. Majdnem mindenki író volt. Nem mindenki hitte, hogy lehet belőle fogorvos vagy autószerelő, de mindenki tudta, hogy lehet belőle író. A szobában lévő ötven pasasból valószínűleg tizenöt azt gondolta magáról, hogy ő író. Majdnem mindenki használt szavakat és le tudta írni őket, tehát majdnem mindenkiből lehetett volna író. De a legtöbben szerencsére nem írók, még csak nem is taxisofőrök, és néhányan - sokan - sajnos semmik."

"Csak egy helyen lehet írni, egyedül az írógép előtt. Az az író, akinek ki kell mennie az utcára, nem ismeri az utcát. Mikor otthagyod az írógépet, a gépfegyveredet hagyod ott, és beözönlenek a patkányok."

"Nem írni nem jó, de próbálkozni, mikor nem megy, még rosszabb."

"A rossz írás olyan, mint a rossz nő: nem sokat tehetsz ellene."

"... kevés író szereti más írók munkáit. Csak akkor szeretik, ha azok meghalnak, vagy ha már régóta halottak. Az írók csak a saját szemetüket szeretik szagolni. Én is ilyen vagyok. Nem szeretek írókkal beszélni, rájuk nézni, vagy ami még rosszabb, hallgatni őket. És a legrosszabb inni velük, össze-vissza nyáladzanak, szánalmasak, úgy néznek ki, mint ha az anyjuk szoknyáját keresnék. Inkább gondolok a halálra, mint más írókra. Az sokkal kellemesebb."

"Van egy kis gond az írókkal. Ha egy író munkáját kiadják és sok-sok példány elkel belőle, az író nagynak képzeli magát. Ha egy író munkáját kiadják és közepes mennyiség kel el belőle, az író nagynak képzeli magát. Ha egy író munkáját kiadják és nagyon kevés kel el belőle, az író nagynak képzeli magát. Ha az író munkáját sosem adják ki és nincs elég pénze, hogy maga publikálja, akkor igazán nagynak képzeli magát. Az igazság azonban az, hogy nagyon kevés a nagyság. Szinte nem is létezik, láthatatlan. De abban biztos lehetsz, hogy a legrosszabb írók a legmagabiztosabbak, ők kétkednek legkevésbé magukban. Mindenesetre az írókat kerülni kell, és én próbáltam is, de gyakorlatilag lehetetlen. Valamiféle testvériségre vágynak, valami összetartásra. Az egésznek semmi köze nincs az íráshoz, az írógép előtt mit sem segít."

---

Az biztos, hogy az írás szenvedély, de már önmagában ehhez is különbözőképpen viszonyulhatunk. Van, amiben egyetértek Bukowskival, van, amiben kevésbé. Ti mit gondoltok?

Híres írók okossága - Miyazaki Hayao

Miyazaki Hayao Oscar-díjas japán rajzfilmkészítő, többek között olyan művek alkotója, mint A vándorló palota, Chihiro Szellemországban, Laputa - Az égi palota, Nauszikaa - A szél harcosai stb. Az alábbiakban az ő írói módszeréről olvashattok, amit egy interjúra adott válaszai alapján szedtek listába.

1. Már akkor elkezdenek dolgozni a filmen, mikor még be sincs fejezve a történet. Miyazaki csak elkezd írni, a sztori menet közben alakul.

2. Sosem hagy veszni semmilyen ötletet, még akkor sem, ha az nem illik az adott elképzeléséhez. Elraktározza őket és igyekszik megtalálni számukra a megfelelő helyet.

3. A szereplői ismétlésekből születnek. Újra meg újra elgondolkodik rajtuk, míg ki nem rajzolódnak a fejében. Azután elképzeli a történet helyszínét, a szereplők környezetét, és fejben velük együtt újra meg újra ellátogat oda. Megfigyeli, hogyan viselkednek a szereplői azon a helyen.

4. Olyan szereplőkről ír, akiket szeret, vagy akikről maga is szívesen olvasna.

5. A szereplőket és problémáikat a való világról mintázza, a fantasyn belül is megőrzi a realitást.

6. Nem tiltakozik, ha a történet túlnő az eredeti terven, alkalmazkodik a mű követeléseihez.

7. Hagyja, hogy a történet a tudatalattijában bontakozzon ki, nem alkalmazkodik szigorúan a logika szabályaihoz. Ha szokatlan megoldások jutnak eszébe, felhasználja őket.

8. Felhasznál festményeket, fotókat és mindenféle látványt, hogy befolyásolják a történet irányát. Mindvégig maga elé képzeli ezeket, miközben alkot.

9. Nem kényszeríti a saját világnézetét a történetre, hagyja, hogy a közönség maga alakítsa ki a véleményét jóról és rosszról.

10. Feltétlen odaadással ír, és mindig törekszik rá, hogy a történetei egy új kezdet lehetőségét sugallják. A közönségnek éreznie kell, hogy a dolgokon igenis lehet változtatni.

11. Nem történetmondónak tartja magát, hanem művésznek, aki hisz a történetek erejében. Hiszi, hogy a történetek, amiket hallunk, hatással vannak ránk, alakítanak bennünket, ezért műveivel igyekszik inspirálni a közönségét.

12. Törekszik rá, hogy megtartsa az egyensúlyt a képzelet világa és a virtuális valóság között. Utóbbi a valóság tagadása, mely bebörtönzi az embert, míg a nyitott lélek fantáziája a hétköznapokban is segít.

13. Igyekszik olyan szereplőket alkotni, akiket hiába szült a fantázia, akkor is felismerhető bennük az emberi.

14. Személyes tapasztalatai is befolyásolják a története elemeit, gyakran épít saját erőteljes élményeire.

15. A történetének minden jelenete számít, mindnek meghatározó szerepe és megoldandó problémái vannak. A jelenetek egymásra épülnek, egymásból nőnek ki. Nincs a műveiben egyetlen központi jelenet, viszont bizonyos részeket erőteljes szimbolikával ruház fel, melyek illusztrálják, miként fejlődött a főszereplő.

16. Más művészeket is tanulmányoz, hagyja, hogy a munkásságuk hatással legyen a sajátjára.

17. Szünetet tart a nagyobb lélegzetvételű történetek között, az alatt az idő alatt kisebb projekteken dolgozik.

18. Lesz ami lesz alapon áll neki a történetnek. Nem befolyásolja, hogyan fogadja majd a közönség vagy mennyire lesz sikeres, ugyanakkor felismeri és felhasználja azt, ami egyszer már bevált.

Bár Miyazaki rajzfilmekben gondolkozik, szerintem a módszere a regényírásra is alkalmazható. Nektek mi a véleményetek?

Híres írók okossága - Neil Gaiman

Neil Gaiman angol novella-, regény-, képregényíró, rádiódrámák és filmek alkotója. Művei közt szerepel A Homokember című képregény, továbbá olyan regények, mint a Csillagpor, Sosehol, Amerikai istenek, Coraline, A temető könyve, Óceán az út végén stb. Alább az ő írással kapcsolatos tanácsai következnek:

1. Írj.

2. Pakold egymás után a szavakat. Találd meg a megfelelő szót, írd le.

3. Fejezd be, amit elkezdtél. Akármibe is kerül, fejezd be.

4. Tedd félre egy időre. Tégy úgy, mintha most olvasnád először. Mutasd meg olyanoknak, akiknek tiszteled a véleményét és akik szeretik az ehhez hasonló dolgokat.

5. Vésd az eszedbe, hogy mikor azt hallod vissza, hogy valami nem jó vagy nem működik, az majdnem mindig igaz. De mikor pontosan megmondják, szerintük mi a gond és hogyan javítsd ki, majdnem mindig tévednek. 

6. Javíts sokat, de ne feledd, hogy előbb vagy utóbb, mielőtt a műved elérhetné a tökéletességet, el kell majd engedned, és tovább kell lépned, hogy elkezdhesd írni a következőt. A tökéletesség olyan, mintha a horizontot üldöznéd. Mindig haladj előre.

7. Nevess a saját vicceiden.

8. Az írás fő szabálya, hogy ha elegendő meggyőződéssel és magabiztossággal csinálod, bármit megtehetsz. (Ez akár az életre is igaz lehet. De az írásra mindenképp.) Úgy írd hát meg a történeted, ahogy az megkívánja. Írd őszintén, és add át legjobb tudásod szerint. Nem hinném, hogy ezen kívül létezik más szabály. Olyan nem, ami számít.

Forrás

Mit gondoltok Gaiman tanácsairól?