K.M. Weiland: Dreamlander

K.M. Weiland: Dreamlander

Műfaj, kategóriák: regény, kortárs, angol nyelvű, amerikai, fantasy, álmok, párhuzamos világ

Megjelenés éve: 2012

Fülszöveg:

Mi van, ha lehetséges két teljesen különböző életet élni két különböző világban? Mi van, ha az álmaink valójában annak a másik életnek az emlékei? Mi van, ha egy nap a rossz világban ébredünk fel?

Chris Redston álmában minden éjjel egy fekete csataménen ülő nő vágtat át a ködön. A nő minden éjjel könyörög neki, hogy kerülje el őt. Minden éjjel a fejére szegezi a karabélyát és lő. Amire Chris a legkevésbé számít - amit a legkevésbé akar -, hogy a rémálmai valósággá válnak. De amikor álmai világában ébred, el kell döntenie, mi a valószínűbb: hogy látványosan meghibbant, vagy hogy épp most avatták be minden idők titkába.

Minden generációban csupán egy ember utazhat a világok között. Ezt a néhány kiválasztott Giftedet* azért hívják a Földről Laelbe, hogy alakítsák a történelem menetét - és Chris közülük való. Ám mielőtt rájönne erre, szándékán kívül mindkét világot veszélybe sodorja azzal, hogy életre kelt egy bosszúszomjas herceget, akinek feltett szándéka megszerezni a Gifted képességeit. Egy gyanakvó hercegnővel és egy bűntudattól gyötört Cherazii harcossal együtt Chrisnek bele kell vetnie magát a harcba, hogy megmentsen egy országot a háborútól, két világot a pusztulástól és önmagát egy túlságosan is valóra vált álomtól.

(*Meghagytam eredetiben, mert hülyén hangzott az összes verzió, ami magyarul eszembe jutott.)

Régóta követem K.M. Weiland blogját, mert minden megtalálható rajta, amire egy írónak szüksége lehet. Az első két könyvének témája viszonylag távol áll tőlem, de amikor megjelent a Dreamlander, tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom. Nem is csalódtam: az írónő nemcsak beszélni tud arról, hogyan kell írni, hanem a saját könyvében tökéletesen alkalmazza is a technikákat. Az egyetlen félelmem az volt, hogy a sok "szabály" betartása mellett a történet teljesen elsikkad, lélektelenné válik. Az elején nehezen tudtam azonosulni a karakterekkel, ezért megalapozottnak látszott az aggodalmam, de egyszer csak, nem is tudnám megmondani, melyik pontnál, azon kaptam magam, hogy magával sodor az egész és igenis érdekel, mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa. Bár kezdettől fogva sejthető volt a végkimenetel, ez semmit nem vesz el a a könyv élvezhetőségéből, annyira jól van felépítve. Végig megmarad a feszültség, és mikor azt hinnénk, elértük a csúcspontot, innen már nem lehet rosszabb, a következő oldalon rá kell jönnünk, hogy még koránt sincs vége az izgalmaknak. Nincsenek felesleges jelenetek vagy szereplők, mindennek célja van, minden előkészít valamit, így a legnagyobb problémám az volt, hogy hol hagyjam félbe az olvasást anélkül, hogy megenne a kíváncsiság, mi történik legközelebb. Aki tehát írástechnikai tanácsok gyakorlatba ültetését szeretné tanulmányozni, annak mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, de a fantasy kedvelőinek mindettől függetlenül is lebilincselően szórakoztató olvasmány lehet.

Rendben, most már leveszem az írói szemüveget és beszélek magáról a történetről is, jó? :)

Chris Redston
Forrás

A főszereplőnk, Chris újságíró, azonban az utóbbi időben csak tengeti a napjait, nem ír semmi olvasásra méltót, tartozik a legjobb barátjának, Mike-nak a lakbérrel, és rendszeresen látogatja a börtönt, hogy letegye alkoholista apja óvadékát. Megrekedtségén az sem segít, hogy minden éjjel ugyanaz a rémálom gyötri: egy ködös erdei tóban ébred, amelynek partján egy gyönyörű nő ül a lován. A nő csak annyit mond neki, hogy ne jöjjön el hozzá, azután lelövi. Chris nem tud szabadulni az álmoktól, annyira valóságosnak érzi őket.

Aztán megkeresi őt egy őrült fazon, aki valahogy tud az álmairól. Mielőtt azonban bármit kideríthetne, a pasast lelövik, őt magát pedig valaki leüti hátulról. Innentől Chris nemcsak sejti, hogy ő maga is megbolondult, hanem egészen biztos benne, ugyanis amikor felébred, álmai világában találja magát.

Nagyon hiteles Chris gyötrődése, miközben próbálja kideríteni, mi a valóság. Nem fogadja el egyik pillanatról a másikra, amit mondanak neki, hanem komolyan tart attól, hogy megőrült, és mindent megpróbál, hogy megszüntesse a képzelgést.  Viszont attól, hogy szerencsétlen főszereplőnket most éppen sokk érte, Lael még ugyanúgy működik tovább, a szabályok nem ismerése pedig ugyebár nem mentesít a felelősség alól. Miközben próbál hazajutni és meggyőződni arról, hogy nem ment el az esze, Chris óriási hibát követ el, amelyet a könyv hátralévő részében próbál helyrehozni, és amelyért nem egyszer túl nagy árat kell fizetnie. 

Nagy buktató lehet a párhuzamos világokban játszódó történeteknél, hogy mikor a szereplő átkerül az új, izgalmas fantasyvilágba, az eredeti világában zajló jelenetek unalmassá válnak és csak töltelékszerepük van. Itt is éreztem ennek egy halvány nyomát, de ennek csak az lehet az oka, hogy egyszerűen jobban érdekelt, mi történik Laelben, mert az írónő tényleg a cselekményhez és a karakterfejlődéshez elengedhetetlen részekkel töltötte meg a földi jeleneteket, Chris első élete nem állt meg attól, hogy hirtelen lett neki egy másik is, sőt a Laelben történtek a földi dolgaira is komoly hatással vannak.

Skycar
Forrás

A fantasyvilág, ahol a történet játszódik, szépen kidolgozott, érződik, hogy az írónő sokkal többet tud róla, mint amit a leírásban elárul. Egy-egy apró részlet vagy idegennek ható szó, kifejezés életre kelti a helyszíneket, mégis némi hiányérzetet hagyott maga után, szerettem volna jobban megismerni a társadalmat és a világ működési mechanizmusait. Amit Chris megtanul, abból csak a cselekmény szempontjából lényeges dolgokat tudjuk meg, ami érthető, ugyanakkor elbírt volna a történet még néhány érdekességet anélkül, hogy fölös epizódokat kelljen betoldani.

A szereplők, különösen a három legfontosabb - Chris, Allara, a nő Chris álmából, illetve Orias, egy Cherazii harcos - jól megírt, kerek karakterek. Chris felelősségérzete, Allara ridegsége és félelme, Orias gyötrelme és bűntudata annyira érthetők, hogy a rossz döntéseikért sem tudjuk elítélni őket. A végére még a főgonosz Mactalde elvetemültsége is más színben tűnik fel. 

A romantika sem hiányzik a történetből, habár igazán minimális, sosem látjuk egészen kibontakozni. Nincs elsietve, reális, édes reményt nyújt egy reménytelen helyzetben. 

A történet vége keserédes. Biztosan tudtam, hogy ez lesz, végig ott lebegett a sorok közt, de nem lehetett kellőképpen felkészülni rá. Így kerek az egész, de akkor is... Chris és Allara megérdemeltek volna egy tökéletes happy endet. 

Ha kíváncsiak vagytok a Dreamlander világára és szereplőire, ajánlom az írónő Pinterest tábláit, ahol sok érdekességet összegyűjtött a történetről.