Öt könyv, ha... #1

Öt könyv, ha erős női főszereplőkről olvasnál:

1. Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Elég egyértelmű választás az utóbbi idők egyik legsikeresebb disztópiája, mégis megérdemli a helyet a listán. Katniss borzasztó körülmények között él, ő gondoskodik a családjáról, jelentkezik egy gyilkos versenyre, hogy megmentse a húga életét, és túléli - kétszer. Sok YA-hősnővel ellentétben a romantikus szál nem teszi őt szemellenzős, csöpögő, bajbajutott hercegnővé, sőt Katniss Peetától jóval maszkulinabb, nem egyszer neki kell megmentenie a fiút. Ehhez hozzájárul, hogy a könyvbéli társadalomban nincsenek dominánsan jelen a gender sztereotípiák (legalábbis nem ismerjük ezt az oldalt), a nők sokszor ugyanolyan brutálisan és agresszívan viselkednek, mint a férfiak, és fordítva, a férfiakhoz gyakran társulnak általunk nőiesnek vélt jellemzők. Katniss karaktere mindenképpen üdítő változatosságot jelent, és még ha nem is a te műfajod a disztópia, ennek a könyvnek érdemes adni egy esélyt.

2. Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Bevallom, hat-hét évvel ezelőtt nagyjából az első húsz oldal után majdnem falhoz vágtam. *elbújik a kőzápor elől* Tisztában vagyok vele, mennyire kisebbségben vagyok ezzel a véleményemmel, úgyhogy a közeljövőben szándékomban áll új esélyt adni neki.
Elizabeth a korabeli elvárások ellenére szerelemből akar férjhez menni, nem hajlandó alárendeltje lenni a férfiaknak, megköveteli, hogy egyenrangú félként kezeljék.
Jane Austen klasszikusa az egyik legjobb példája az erős, talpraesett, intelligens, önbecsüléssel rendelkező hősnőknek, akik nem esnek hanyatt a külsőségektől és egy vonzó férfi egyetlen pillantásától. A férfinézőpontú regények hosszú időn át vagy rossz erkölcsűnek, vagy szentnek ábrázolták a nőket, így egy nő által nőkről írt 19. századi mű mindenképpen úttörőnek számít.

3. Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Scarlett O'Hara önző, hiú és a végletekig elkényeztetett. Intelligens, bár társaságban üresfejűnek tetteti magát, ahogy úrilányhoz illik. Nem egy tipikus hősnő, és az olvasó nem egyszer érezhet késztetést, hogy jól megrázza... Miért került hát fel mégis a listára? Mert bátor, makacs, a végletekig kitartó és hűséges azokhoz a dolgokhoz, amik a leginkább számítanak neki. Mert nem hajlandó alávetni magát a társadalom béklyóinak, azt teszi és mondja, amihez kedve van. Mert sosem adja fel, küzd a céljaiért és a kudarcok után is képes talpra állni. Mert bár soha életében nem dolgozott, nem esik kétségbe, mikor mindene elveszik, hanem egymaga megszervezi új élete alapját. Mert bár mindent megtesz, hogy elnyerje a szerelmet, nem egy férfitól teszi függővé a boldogságát és képes a saját útján járni. Senkit ne riasszon el a könyv terjedelme, megéri végigrágni mind az 1100 oldalt.




4. Charlotte Brontë: Jane Eyre 

Jane se nem gazdag, se nem szép, viszont korai példája az összetett női regénykaraktereknek. Árva gyermek volt, szeretet nélkül nőtt fel, mégis megőrizte az emberségét. Nagyra tartja a szabadságot, de szigorú erkölcsök szerint él, amelyekhez a végsőkig ragaszkodik. Szenvedélyes, de mélyen lelkiismeretes és elutasítja a szélsőségeket. Igyekszik egyensúlyt találni a kötelesség és a személyes boldogság között. Bár romantikus könyvről van szó, Jane a szerelemért sem adja fel az elveit és az önbecsülését, tisztán látja Mr. Rochester hibáit. Sokat szenvedett, de képes a megbocsátásra. Egy férfiközpontú világban, ahol a körülötte lévők alárendelt pozícióba akarják kényszeríteni, nem tagadja meg önmagát, és csak azután hajlandó hozzámenni Mr. Rochesterhez, amikor biztos benne, hogy a férfi egyenlő félként tekint rá. 

5. J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat

Hogyan is maradhatna ki a sorból Hermione, Ginny, Luna, Mrs. Weasley, Tonks, McGalagony professzor? A lista még folytatódhatna, mert a Harry Potter tele van erős női karakterekkel. Nem agresszívak, nem férfiasak, mégis egytől egyig belevalók. Összetettek, sosem adják fel, a külső nyomás ellenére is önmaguk maradnak és a végsőkig küzdenek azért, ami fontos nekik. Közös tulajdonságaik ellenére is mind különálló, kerek karakterek, akik nélkül a barátaik nagy bajban lennének. Ezek a boszorkányok (és az egész Harry Potter-sorozat) csak jó példával szolgálhatnak gyereknek, felnőttnek egyaránt, úgyhogy ha valaki idáig véletlenül nem tette, sürgősen vegye a kezébe Rowling könyveit.

Lehetne még folytatni a listát, szerencsére egyre gyakoribbak a változatos, összetett női karakterek. Nektek ki a kedvencetek?

Long time no see

A nyaram elég máshogy alakult, mint terveztem. Nem volt lehetőségem bejegyzést írni, amikor pedig volt, akkor ahhoz volt a legkevésbé kedvem. Most viszont van ismét állandó netem, így a blogot is szeretném újjáéleszteni. Mint láthatjátok, a megjelenést már átalakítottam, és tervezem a menüpontok kibővítését és rendszeres karbantartását (a szeptemberi eseménynaptár már frissült, nézzétek meg és ajánljatok programot!), az elindított és rég nem frissült rovatok folytatását, valamint új tartalmakkal kapcsolatban is van ötleteim. Szívesen kialakítanék havi-, heti- és napirendet is, hogy kiszámítható legyen, mikor milyen bejegyzés érkezik, de az órarendem és a tanulás kiszámíthatatlan mennyisége miatt ezt nem valószínű, hogy be tudnám tartani. Azért igyekszem majd erre is valami megoldást találni.

Addig is itt egy rövidke lista arról, hogy mit olvastam a nyáron. Még nem döntöttem el, hogy írok-e mindről külön ismertetőt, mert jegyzeteket sajnos nem készítettem, egy júniusban olvasott regényről pedig nem tudnék már ugyanolyan részletességgel írni.

Orson Scott Card - Végjáték

Forrás: Moly

Csütörtökön megnéztük a Végjátékot, én pedig még azzal a lendülettel belekezdtem a könyvbe. Hamar a Ender's Game igazi felfrissülés volt számomra végtelen emberségével - kegyetlenségével és kedvességével.
végére értem, mert egyszerűen nem tudtam letenni. Angolul olvastam, és már Card előszavánál is tudtam, hogy imádni fogom. Rég sikerült olyan könyvet kifognom, ami felkerülhetett a kedvenceim listájára. Meg is kérdezték tőlem, hogy miért olvasok mostanában csupa olyat, amiről előre tudom, hogy nem fog tetszeni (mazochizmus?), úgyhogy az
Nem szeretnék elemzést vagy kritikát írni róla, de megosztanék néhány idézetet a szerző előszavából. Különösen azok számára ajánlom, akik maguk is írnak, és szeretnének hasonlóan igazul csengő, magával ragadó történeteket alkotni, de mások is értékes következtetéseket vonhatnak le belőlük a szövegek és az ember viszonyáról.
(A magyar kiadásban nem találtam meg az előszót, így az idézetek saját fordításaim az angol műből.)