Long time no see

A nyaram elég máshogy alakult, mint terveztem. Nem volt lehetőségem bejegyzést írni, amikor pedig volt, akkor ahhoz volt a legkevésbé kedvem. Most viszont van ismét állandó netem, így a blogot is szeretném újjáéleszteni. Mint láthatjátok, a megjelenést már átalakítottam, és tervezem a menüpontok kibővítését és rendszeres karbantartását (a szeptemberi eseménynaptár már frissült, nézzétek meg és ajánljatok programot!), az elindított és rég nem frissült rovatok folytatását, valamint új tartalmakkal kapcsolatban is van ötleteim. Szívesen kialakítanék havi-, heti- és napirendet is, hogy kiszámítható legyen, mikor milyen bejegyzés érkezik, de az órarendem és a tanulás kiszámíthatatlan mennyisége miatt ezt nem valószínű, hogy be tudnám tartani. Azért igyekszem majd erre is valami megoldást találni.

Addig is itt egy rövidke lista arról, hogy mit olvastam a nyáron. Még nem döntöttem el, hogy írok-e mindről külön ismertetőt, mert jegyzeteket sajnos nem készítettem, egy júniusban olvasott regényről pedig nem tudnék már ugyanolyan részletességgel írni.

Amióta láttam a filmet, szerettem volna elolvasni, és mintha az öcsém megérezte volna, megkaptam tőle születésnapomra. ♥ Alig vártam, hogy vége legyen a vizsgáknak és belevethessem magam. Nem okozott csalódást, jó néhány dolog érthetőbb volt, mint a filmben, és bár a karakterek egyéni hangja a képernyőn keresztül is átjött, a könyvben talán még intenzívebb. Stílusgyakorlatnak nagyon jó, biztosan fogom még forgatni. Mindenképpen ajánlom elolvasásra.

Ezt szintén szülinapomra kaptam, viszont korántsem tetszett annyira, mint az előző. A rengeteg pozitív kritika ellenére, amit olvastam róla, engem végig idegesített. Lassú volt és sablonos, ráadásul a borító hátulján lévő ismertetőből gyakorlatilag minden kiderült. Rossz könyveket sem szokásom félbehagyni, hátha mégis tudnak a végére meglepetéssel szolgálni, úgyhogy befejeztem ezt is. Azt kell mondanom, tanultam belőle, mégpedig azt, hogy milyen hibákat ne kövessek el írás közben - ezeket sem árt néha feleleveníteni, úgyhogy ha nem is a csodálatos történetért, ezért megérte elolvasni.

Ezt a könyvet még tavasszal kezdtem el olvasni egy könyvesbolti est alkalmával, aztán ahogy az estének vége lett, az olvasás is abbamaradt. Nyáron végre sikerült szereznem belőle egy saját példányt, és azon nyomban kézbe vettem megint. Sajnálom, hogy a disztópiák körében kevésbé ismert ez a regény, megérdemelné, hogy többen olvassák. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem tetszene, nekem is szokatlan volt a stílusa, de ha egyszer bele tud merülni az ember, utána nem ereszti a gondolatait. Furcsa az egész. A jövőkép, amit felvázol, egyszerre fantasztikus és hátborzongató. Csak ajánlani tudom, hogy tegyetek vele egy próbát.

Meglepetés volt ez a könyv, nem vártam, hogy akár minimálisan is tetszeni fog (magányos főhősnő? jóképű, de rejtélyes detektív? megmagyarázhatatlan vonzalom? pff, sokszor láttuk már), aztán azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni, olyan kíváncsi vagyok a végére. Egy-két helyen kissé csiszolatlan, volt, ahol forgattam a szemem, és nehezem rázódtam bele, de semmiképp nem bántam meg, hogy elolvastam. Izgalmas volt, és nagyon tetszett, ahogy a végére összeértek a szálak. A befejezés erősen sejteti, hogy vannak itt még fel nem fedezett titkok, úgyhogy mindenképp igyekszem majd sort keríteni a folytatásra.

Talán ez volt a legelső önéletrajz, amit az elejétől a végéig elolvastam. A tartalom szórakoztató, helyenként meghökkentő és elgondolkodtató, az írója pedig, még ha nem is mindig értünk vele egyet, egészen szerethető. Tételesen sorra veszi életének sikereit és kudarcait, közben komoly önvizsgálatot tart, és saját állítása szerint - amit a könyvet olvasva talán el is hihetünk neki - nem hallgat el semmit, hisz nem áll érdekében. Cardano nem volt éppen unalmas figura, és ha valaki kicsit is érdeklődik a reneszánsz (Itália) mindennapjai, tudományos élete és szellemisége iránt, akkor megér egy próbát ez a könyv. 

Ezt hagytam a listám végére, de ez nem jelenti, hogy nem tetszett, sőt! Hiba volt, hogy az első rész után nem kezdtem bele azonnal, mert egyszerűen letehetetlen. Eleinte furcsa volt Endert, a kisfiút úgy elképzelni, mint Ender, a Holtak Szószólója, de úgy érzem, az író jó munkát végzett: nem nehéz elhinni, hogy ugyanarról a szereplőről van szó, és ilyenné formálták az évek. A cselekmény végig izgalmas volt, és ha az ember idejekorán meg is fejti a rejtélyt, ez nem ront az élvezhetőségén, mert az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket. Bár először bajban voltam a  portugál nevekkel, és féltem, hogy nem fogom tudni megkülönböztetni a sok gyereket, szintén az írót dicséri, hogy végül semmi gondom nem volt ezzel - teljesen elkülöníthető, egyedi karakterek mind, akikről jó volt olvasni. A kulturális, társadalmi, nyelvi, antropológiai aspektusokba pedig bele se megyek... Imádtam, na.

Belekezdtem még néhány regénybe a nyáron, de azokat még nem fejeztem be, vagy későbbre halasztottam az elolvasásukat. Nektek mik voltak a legnagyobb kedvenceitek az elmúlt pár hónapban?