Fantázialények - Kentaur

Botticelli: Pallas és a kentaur

A kentaurok a görög mitológia alakjai, később a rómaiak is átvették őket. Fejük és felsőtestük emberi, deréktól lefelé azonban egy ló testével rendelkeznek. Egyes esetekben szarvval vagy szárnnyal is ábrázolták őket. A mítoszok szerint Thesszália és Árkádia erdeinek lakói.

Megjelenésük kettőssége miatt a természetüket is ilyennek ítélik meg. Vannak féktelen, vad kentaurok, állati ösztöneik szolgái. Később úgy is ábrázolták őket, hogy Dionüszosz fogatát húzzák vagy Erósz meglovagolja őket, kifejezve ivásra és pajzánságra hajlamos természetüket. Találkozunk viszont bölcs és barátságos kentaurokkal is, például Kheirónnal, aki számtalan görög hőst (Akhilleusz, Aszklépiosz, Thézeusz stb.) nevelt és tanított, megbecsülése pedig akkora volt, hogy halála után Zeusz helyet biztosított neki az égen (Kentaur csillagkép).

Görög kentaur

A kentaurok eredetéről többféle nézet létezik. Van, aki Ixión és Nephelé, a felhőistennő gyermekeinek tartja őket. Mások azt mondják, hogy az ő fiuk, a félisten Kentaurosz thesszáliai kancákkal párosodott, és tőle származnak a kentaurok. Egy másik verzió szerint Kentaurosz Apolló és Stilbe nimfa gyermeke, Lapithus ikertestvére. Ha ezt vesszük alapul, akkor a kentaurokat, akik harcban álltak a lapita nemzetséggel, rokoni kapcsolat fűzi ellenségeikhez.

Kitűnő harcosoknak tartják őket, az íjjal különösen jól bánnak. Rendkívül gyorsak, ugyanakkor intelligensek és taktikusak. Általában csapatban élnek és harcolnak, vezetőjük a legöregebb és legbölcsebb kentaur.

A kép alkotója: Julie Bell

A róluk szóló mítoszokat arra az időre vezetik vissza, mikor a görögök kapcsolatba kerültek a nomád lovas népekkel. Ezek olyan tökéletes összhangban voltak a lovaikkal, olyan szilárdan ülték meg őket és harcoltak egyszerre, hogy a testük szinte eggyé olvadt a lóval, innen a kentaurok ábrázolása.

Noha a korai görög ábrázolásokon leginkább férfi kentaurokkal találkozni, néhol női párjuk is megjelent. Ovidius római költő például említést tesz egy Hylonomé nevű női kentaurról, aki öngyilkos lett, miután a férjét megölték a lapiták elleni háborúban. A női kentaurok létezése később is megmaradt, Shakespeare ír róluk a Lear királyban: "Centaurok alul, Bár asszonyok különben. Csak övig Birják az istenek; mi azon alúl van, Az mind az ördögé..." (4. felvonás, 6. szín, 124-127. sor)

A kentaurok a modern irodalomban is népszerűek. Mind a Narnia krónikáiban, mind a Harry Potter-sorozatban bölcs, nemes lényekként jellemzik őket, akik járatosak az íjászat, a gyógyítás és az asztrológia művészetében. Rick Riordan világában többféle kentaur is megjelenik: Chiron a klasszikus görög kentaurt testesíti meg, a többiek viszont buliznak vagy a gonosz Gigászok szolgái. Brandon Mull Titokfölde-sorozatában a kentaurok elitista csoportot alkotnak, és magukat mindenki másnál feljebbvalónak tartják.