Fanfictionnek az olyan műveket nevezzük, melyek alapjául egy már létező regény, film, játék, stb. világa, szereplői, helyzetei szolgálnak. A műfajnak ma már létezik valódi személyeket, többnyire hírességeket szerepeltető változata is.
Nem csak külföldi oldalakon, de itthon is többször láttam a fanfiction írókat más tollával ékeskedő, lusta, fantáziátlan jelzőkkel illetni. Ennek oka az lehet, hogy a rajongói alkotások elárasztják az internetet, és mivel gyakorlatilag bárki bármit közzétehet, bőven akadnak köztük mindenfajta igényességet nélkülöző írások. Sokan arra biztatják ezen művek szerzőit, hogy ne pazarolják ilyesmire az időt, írjanak inkább saját történetet.
A probléma ugyanakkor nem a fanficekkel van. A fanfiction szabályai nem sokban térnek el a saját művekétől, a megírásukhoz ugyanolyan eszköztárra van szükség. A különbség annyi, hogy ebben az esetben az író kézhez kap egy alapot, amire építkezhet. Ha ezt nem tudja úgy kihasználni, hogy élvezhető alkotás szülessen, akkor egy önálló művel, amely jóval több háttérmunkát igényel, még kevesebb sikere lesz.
Éppen ezért nem tartom időpocsékolásnak a fanficírást. Tökéletes kiindulási alap, ha az ember először próbálja elsajátítani az írás művészetét; ha gyakorolni akar; ha kell egy kis bemelegítés, mielőtt beleveti magát abba a trükkös jelenetbe a saját történetében; ha egyszerűen írni van kedve és ki akarja ereszteni a gőzt.
A fanfictionnek emellett van még egy nagyon hasznos tulajdonsága: rajongóktól rajongóknak szól, akik az íróhoz hasonlóan tisztában vannak az alapművel és ugyanúgy lelkesednek érte. A fanfictiont írók és olvasók éppen ezért nagyon összetartó közösség, akik kölcsönösen támogatják és biztatják egymást a hozzászólásaikkal, kritikáikkal.
Aki fanficet kezd írni, annak valószínűleg a kezdetektől akadnak olvasói, de ez nem jelenti, hogy a művéből az igényesség és a kreatív megoldások teljességgel hiányozhatnának. Egy szintet ugyanúgy el kell érnie, különben egy idő után nem lesz elég a népszerű szereplők neve, hogy megtartsa az olvasót.
Ami pedig a legfontosabb: fanfictiont, ugyanúgy, mint saját történetet, azért ír az ember, mert szereti, örömet okoz neki, és egyedül ez számít.
Nektek mi a véleményetek a fanfictonről? Olvastok, esetleg magatok is írtok? Kíváncsi lennék, mit gondoltok a témáról.
Nektek mi a véleményetek a fanfictonről? Olvastok, esetleg magatok is írtok? Kíváncsi lennék, mit gondoltok a témáról.
Helló :)
VálaszTörlésElőször is, nagyon örülök, hogy írtál erről a témáról! Eleinte nem tudtam, mit gondoljak a ficekről, mert ha valami bődületesen minőségen alulit láttam, fogtam a fejem, ha meg valami éppen jó volt, természetesen előjött a gonosz féltékeny írói énem az ujjongás mellett. :D
Eleinte én nem igazán próbálkoztam fanfic írással, csak a fejemben pörgettem le elalvás előtt egyéb jeleneteket, és általában túl lusta vagyok írni - főleg mostanában nagyon -, és ezek megmaradnak önmagam szórakoztatására kreált jeleneteknek. Év elején azonban kedvem támadt az egyik kedvenc karakteremről alkotgatni, mert megihletett, és "feküdt nekem" a karakter, ez pedig pár kellemes kis ficet eredményezett, amikre nagyon büszke vagyok, mert még sosem csináltam ilyet. Bevallom, elég bajos volt számomra csak úgy kiposztolni a művemet az adott helyre a megfelelő közönségnek, ahol több százan is láthatják akár, de igencsak jól esett az a kis szeretet, amit pár olvasótól és azonos érdeklődési körben mozgó rajongótól kaptam. Főleg, ha alapesetben éppenséggel kevés jó szót, dicséretet kapok írás terén, aztán ki ne éhezne egy kis elismerésre, hehe...
Azt azért tisztázni akarom, hogy nem azért dobtam oda valamit, hogy jaj, most szeressenek engem is, mondjuk ez egy kétélű fegyver mindenben: valahogy úgy el is várja az ember, hogy a lábai elé essenek, ám ha alig kap visszajelzést, vagy esetleg csúnyább megjegyzéseket, akkor az is elég lehangoló tud lenni. Én meg sajnos elég nehezen viselem a kritikát, és még nem vagyok annyira kibékülve magammal, hogy ne vegyek mindent magamra, szóval mielőtt idealkotok egy kisregényt, összegezném annyiban, hogy én szeretek fanficet írni/olvasni, mert így kiélhetem magam, hogyha valamit nagyon szeretek, vagy akár írhatok egy alternatív befejezést, egy kicsit másabb univerzumot, meg úgy alakíthatom az eseményeket, ahogy én szerettem volna, de éppenséggel az eredeti sztoriban nem úgy alakultak a dolgok.
Az meg már csak mellékes, hogy leszögeztem magamban, hogy fanficet csakis angolul "szabad" írnom, ez pedig megdolgoztatja a nyelvtudásom is, így igazán jó kikapcsolódást/gyakorlást nyújt számomra, mivel én szeretnék angolul is perfektebbül írni tudni, és eléggé sajnálom, hogy suliban pl. nekem sose ejtettek egy szót se angol helyesírásról, központozásról, meg ilyenekről, így azt mind nekem kell elsajátítani autodidakta módon.
Az viszont néha nekem eszembe szokott jutni, hogy "minek írom ezt a hülyeséget, mikor soha nem profitálok belőle semmit, és inkább fordíthatnám az energiám egy saját sztorira", de aztán megbeszélem magammal, hogy bár írásból megélni és kiadva lenni nagyon csodálatosnak tűnik, de sosem azért írtam elsősorban, hogy valamire is jussak vele, hanem mert jó érzéssel tölt el, megnyugtat, és ki tudom fejezni magam olyan módon, ahogy sehogy máshogy, és szerintem tényleg jó arra is a fanfic, hogy fejlődj, szóval azzal egyet tudok érteni, amit írtál. Viszont attól mindig elszomorodom egy picit, hogy mégis úgy tűnik, az "igénytelenebbek" több figyelmet/elismerést kapnak, és ez néha kedvem szegi, mert mindig eszembe juttatja az élet nagy igazságtalanságát, hogy sajnos hiába van tehetséged valamiben, sokszor nem téged fognak észrevenni, hanem azokat, akiket a média/"nép" random felkarol. Mondjuk ez már egy teljesen más témát is feszeget, amibe inkább most nem megyek bele. :)
Szia!
Törlés(Rég hallottam rólad, írtam is a múltkor a Molyon. :))
Igazából teljesen egyetértek veled (ki is fejthetnéd ám mindezt egy vendégposztban, ha van kedved. :D). Jó ideje nem írok már fanficet (csak fejben :'D), viszont alapvető fontosságú volt a fejlődésemben, ebben biztos vagyok. Megtanított kezelni egy világot és egy csomó különböző jellemű karaktert, és attól, hogy nem az én fejemben születtek, ugyanannyira komolyan vettem őket. Fent voltak magyar oldalakon, és igen, naponta többször lestem, hogy elolvasta-e valaki, írt-e róla véleményt, mert végül is azért tettem fel, hogy visszajelzést kapjak, akár jót, akár (kulturáltan kifejezve, építő jelleggel) rosszat. Eleinte rosszul esett, ha valaki akár a legkisebb dolgot is kritizálta benne, aztán persze rájöttem, hogy inkább ez, mint az ajnározás, hiszen tanulni csak ebből lehet.
Engem is elkeserített, mikor általam igénytelennek tartott írásoknak sokkal több olvasójuk, rajongójuk volt, mint azoknak, akik (szerintem) jobban megérdemelték volna, de ahogy írtad, ezt egyrészt sok tényező befolyásolja, másrészt nem biztos, hogy a röpke elégtételen túl jól jártak vele, harmadrészt pedig ma már hiába vagy tehetséges, megfelelő (ön)marketing nélkül kicsi az esélye, hogy észrevesznek. Utóbbit is meg kell tanulni, ahogy az írást, ezen kívül pedig csak annyit tehetünk, hogy folyamatosan a tőlünk telhető legjobbra törekszünk akár írásról, akár másról legyen szó. :)
Köszönöm, hogy írtál, jó volt olvasni!
Az a helyzet, hogy néha teljesen kimegy a fejemből, hogy felmenjek közösségi oldalakra, és Molyon nem voltam fenn egy ideje, de gondoltam mondom, hogy válaszoltam. :)
TörlésÉn is egyetértek veled! Mondjuk ez nálam olyan abszurd is, mert várom a visszajelzéseket, de a kritikától meg kábé Hulkká tudok változni, és akkor hajjaj. Még meg kell tanulnom sok mindent, köztük a kritika kezelését, na meg a marketing se velem született készségem (sajnos). De hiszek benne, hogyha az ember belead mindent, és keményen dolgozik, meg kitartóan, akkor eljön az a bizonyos "mi időnk", csak talán sokkal lassabban.
A vendégposztra reagáltam privát, aztán most nem tudom, mi mást akartam még mondani, de nem szeretném ismételni magam, nehogy az agyadra menjen. :D