Max Brooks: World War Z

Max Brooks: World War Z - Zombiháború

Eredeti címe: World War Z: An Oral History of the Zombie War

Műfaj, kategóriák: dokumentarista regény, disztópia, zombik, kortárs, interjú
Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 402

Fordította: Pásztor Zoltán

Fülszöveg:

A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.

Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt.

Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén.

E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.

Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé.

Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.

Ha nem láttam volna korábban a filmet és a könyv hatására kaptam volna kedvet, hogy megnézzem, minden bizonnyal komoly csalódás ért volna. Jelentősen (értsd: teljesen) eltér egymástól a kettő nemcsak a két médium sajátosságaiból fakadóan, hanem az egész történetvezetést tekintve. Ennek ellenére mindkettő nagyon tetszett, legfeljebb más-más okból.

Lassan haladtam az olvasással, mert tömény volt és egy idő után le kellett állnom, hogy később újra élvezni tudjam. Az író jól végezte a dolgát: minden interjúalany egyedi hangot és nézőpontot kapott, nem volt olyan érzésem, hogy ugyanattól az embertől hallok különböző dolgokat. Nem árul el minden részletet, de éppen eleget ahhoz, hogy a képzelet és az itt-ott elejtett morzsák segítségével az olvasó kitölthesse a lyukakat. Az eredmény pedig egyszerre felemelő és hátborzongató.

Ijesztő ez a könyv. Egyrészt azért, mert elemi erővel kirajzolódik benne az emberi természet, másrészt azért, mert elhiteti veled, hogy amit leír, valóban bármikor megtörténhet. Nem muszáj zombikról beszélnünk, ugyanúgy lehetne ez egy világméretű járvány vagy atomkatasztrófa. Könnyű elképzelni, hogy ugyanez zajlana le.

Jó lett volna, ha kiderül, hogy az interjúztató, az író alteregója hogyan vészelte át a háborút, mit látott, kivel találkozott. Enélkül is teljes a történet, a kezdetektől a rehabilitációig bemutatja a zombiapokalipszist a világ minden táján, de azért kíváncsi lettem volna.

Olvasás közben rengetegszer eszembe jutott, milyen elképesztő mennyiségű kutatómunkát igényelhetett ennek a regénynek a megírása. Voltak részek, ahol íróként minden második mondatnál utána kellett volna néznem valaminek, mégsem tolakodón, az arcunkba nyomva kerül elő az információhalmaz, hanem a megfelelő helyeken elszórva, érthetően.

Ajánlom elolvasásra akkor is, ha különben nem vagy oda a zombis könyvekért. Más ez, mint a többi, általánosabb érvényű.