Leporolva: Miről is írsz pontosan, avagy a tételmondat* | Sorköz - Olvasásra kijelölt hely: Leporolva: Miről is írsz pontosan, avagy a tételmondat*

2014. április 10., csütörtök

Leporolva: Miről is írsz pontosan, avagy a tételmondat*

Leporolva-rovat: az előző blogomból átmentett bejegyzések tartoznak ide, amiket itt is szeretnék megosztani, hogy ne merüljenek teljesen a feledés homályába. :)

*Ez a bejegyzés eredetileg 2010. 09. 18-án itt jelent meg.


Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, és szóba került az írás. Minden remekül ment, jó érzés volt olyannal társalogni, akit hasonlóan érdekelt a dolog. Egészen addig így volt, amíg fel nem tette a kérdést: "És miről írsz éppen?" Hát, mondtam, fantasy-t írok. "Jó, de miről szól?" Azonnal átsuhant az agyamon rengeteg kép és szó és ötletfoszlány, láttam leperegni a szemem előtt az eseményeket, de hogy a másik számára is érthető választ tudjak adni erre a látszólag egyszerű kérdésre - az nem ment.

Az eset elgondolkodtatott. Már hogyne tudnám, miről szól a történet! Van benne harc, szerelem és kalandok, váratlan fordulatok, szereplők, konfliktusok, és én mindezzel tisztában vagyok. Miért nem tudtam akkor mégsem megfogalmazni?

Arra jutottam, hogy mindeddig hiányzott valami, ami összekapcsolná ezt a sor különálló elemet egységes egésszé. Volt a sztorinak eleje, közepe és vége, de hogy mi volt a lényege mindennek a katyvasznak, azt csak homályosan éreztem valahol az agyam hátuljában, szavakba önteni nem tudtam.

Ami a megoldást jelentette: a tételmondat. Ez jelen esetben nem más, mint a mű lecsupaszított váza; a drámai történés a lehető legrövidebben összefoglalva. A tételmondat elsődleges célja, hogy kérdéseket ébresszen a hallgatóban/olvasóban, és érdeklődést generáljon a történetünk iránt.


Igazán praktikus egy eszköz: amellett, hogy segít elkerülni a habogást meg pirulást, valahányszor megpróbálunk egy kívülállónak felvilágosítást adni a művünkről, nekünk is útjelzőként szolgál írás közben. Ha magunk előtt látjuk, hogy mi az alkotásunk legelemibb mozgatója, sokkal könnyebb folyamatosan e felé építeni, fókuszáltnak maradni és elkerülni, hogy szétessen a történetünk, mert belegabalyodtunk a sok csábító mellékszálba.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy ez volt az első gondolatom: "De hát az én történetem bonyolult, rengeteg csavar van benne, lehetetlen egy mondatban összefoglalni!" A tételmondat lényege viszont éppen az, hogy lenyirbál a műről minden felesleget, és azt az egyetlen lényegi konfliktust fogalmazza meg, amelyből az összes többi szál kiindul. Mielőtt bármit is elkezdenénk, ezt a mozgatót kell azonosítanunk. Nehéz feladat (főleg, ha anélkül vágtunk bele az írásba, hogy bármit előre elterveztünk volna), de az agytorna később sokszorosan kifizetődik.

Tehát hol kezdjük? Először is nézzük meg, melyek a kulcsfontosságú elemek a történetben. Egy jó tételmondat választ ad az alábbi kérdésekre:

- Ki a főszereplő?
- Mi a célja/megoldásra váró problémája?
- Ki/mi áll az útjában?
- Mi forog kockán? (Mi lesz, ha nem sikerül elérnie a célt/megoldania a problémát?)
- Ha szükséges, egy rövid felvezetés, hogy az olvasó el tudja helyezni a történetet

Nézzünk rá néhány konkrét példát. A Harry Potter és a bölcsek kövének tételmondata festhetne valahogy így:
Egy kisfiú elkezd varázslást tanulni, ám hamarosan az életéért kell küzdenie, mikor szembekerül a Sötét Nagyúrral, aki meggyilkolta a szüleit.
Főszereplő - kisfiú
Felvezetés - varázslást tanul
Cél/probléma - az életéért kell küzdenie
Akadály - szembekerül a Sötét Nagyúrral
Kockázat - a szülei sorsára juthat

Óz, a csodák csodája:
Miután egy tornádó egy varázslattal teli világba sodorja, egy magányos farmerlány veszélyes kalandra indul, hogy találjon egy varázslót, aki képes hazajuttatni őt.
Főszereplő - magányos farmerlány
Felvezetés - egy tornádó egy varázslattal teli világba sodorja
Cél/probléma - találnia kell egy varázslót, aki hazajuttatja
Akadály - veszélyes kaland, idegen világ
Kockázat - ha nem talál egy erős varázslót, sosem jut haza

Hamlet:
Egy gyászoló herceg, miután találkozik meggyilkolt apja szellemével, azon őrlődik, hogy bosszút álljon-e a tettesen, aki egyben a nagybátyja és az új király.
Főszereplő - gyászoló herceg
Felvezetés - találkozik meggyilkolt apja szellemével
Cél/probléma - bosszút álljon vagy sem
Akadály - a tettes a nagybátyja és a király is egyben, erkölcsi akadály
Kockázat - vagy gyilkossá válik, vagy az apja nem nyugodhat békében

A fenti történeteket mindenki ismeri, tudjuk, mennyi minden történik még bennük, ezek a tételmondatok mégis egyszerű, tömör, de figyelemfelkeltő választ biztosítanak, ha valaki megkérdezi, miről szól az egyik vagy másik.

Most lássuk kicsit bővebben az egyes pontokat:

Ki a főszereplő?
Talán észrevehető volt, hogy egyik példa sem használt konkrét neveket, mindegyik egy általános képet adott a főszereplőről. Egy olyan embernek, aki nem ismeri a történetünket, egy név semmit nem jelent, egy kisfiú viszont, aki elkezd varázslást tanulni, annál több mindent mond. A főszereplőnket okkal választjuk: van valami, ami különlegessé teszi, amiért éppen róla szól a történet és nem másról. Próbáld ezt a meghatározó vonást beépíteni a tételmondatodba.

Sok esetben elég, ha az illetőre a státuszán/foglalkozásán keresztül utalunk, például "herceg", "politikus" vagy "tinédzser." Ehhez az olvasó tudatalattija rögtön tucatnyi dolgot társít, mert általában véve tudja, mivel jár tinédzsernek lenni, milyennek képzel egy politikust vagy egy herceget. Így máris sokkal többet mondtunk el, mint ha egy (egyelőre) jelentéktelen névvel helyettesítettük volna. Ez alól kivételt képez, ha híres, mindenki által ismert emberekről szól a mű, mert azt illik előre leszögezni.

Ha ez megvan, kereshetünk egy passzoló melléknevet, hogy az olvasó színesebb és pontosabb képet kapjon. Itt sem árt, ha kicsit utánagondolunk a dolgoknak, és nem az első jól csengő jelzőt biggyesztjük oda. Az Ózról szóló példában szerepelt, hogy "magányos farmerlány." Igen ám, de ha otthon magányos, akkor miért akar annyira hazajutni? Mi már tudjuk, hogy Dorothy később barátokat talál és megtanulja, hogy "mindenütt jó, de legjobb otthon," a művet nem ismerők számára viszont ez ironikus lehet. Próbálj olyan melléknevet találni, ami magasabb szinten is kapcsolódik a történethez.


Mi a célja/megoldásra váró problémája?
Ha életszagú főszereplőt alkottál, valószínűleg több mindent akar egyszerre, ugyanúgy, mint egy normális ember. De lennie kell ezek között egynek, ami a többi fölé emelkedik és irányítja a hős tetteit. Ez az, amelyből a többi konfliktus fakad, amely cselekvésre készteti a szereplőt, és amelynek megoldásától az egész történet kimenetele függ.

Vegyük megint az Ózt példának. Dorothy-nak több célja van a mű során: vigyáznia kell a piros cipellőkre, találkoznia kell a varázslóval, le kell győznie a gonosz boszorkányt. Mindez azonban egyenesen következik a legfontosabb drámai történésből, vagyis abból, hogy a lány haza akar jutni.

A főhőst ez a cél vezérli végig a történet során, és hiába kapcsolódik hozzá ezer más mellékszál, előbb-utóbb ugyanehhez a kérdéshez kell visszajutnia.

Ki/mi áll az útjában?
A tételmondatban szükség van valamiféle ellenerőre, amely megakadályozza, hogy a főhős elérje a célját. Ez lehet konkrét személy, akit szintén érdemesebb körülírni, mint konkrét névvel illetni. A Harry Potterben írhattuk volna, hogy Voldemort, de az jóval kevesebb felvilágosítást ad, mint a "Sötét Nagyúr." Egy ilyet mind el tudunk képzelni :)

Az akadály nem mindig egy másik szereplő, pusztán sugallhatjuk is, hogy mi áll a hősünk útjában. A Hamlet esetében mind tudjuk, hogy a gyilkosság és a bosszú rossz dolog, így megértjük, hogy a főszereplő erkölcsi akadállyal néz szembe. Az Ózban a "veszélyes kaland" kifejezés sok mindenre utalhat, világos, hogy egy idegen, varázslattal teli világban bármilyen szörny leselkedhet szerencsétlen lányra.

Mi forog kockán?
Mi lesz, ha a szereplő nem éri el a célját? Ha nincs kockázat, az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért kellene törődnie a főhőssel, mit érdekli őt, hogy sikerül-e neki vagy sem. Ahogy az életben, úgy a történetben is mindennek ára van. Érzékeltetnünk kell, hogy a szereplő célja igenis számít, mert ha nem tudja véghezvinni, valami rossz fog történni.

Felvezetés
Ha a történet a mi valóságunkban játszódik, ez elhagyható, mert az olvasó kellő ismerettel rendelkezik, hogy felvezetés nélkül is megértse a tételmondatunkat. Ha viszont fantáziavilágról írunk, vagy olyan körülmények állnak fenn, melyek nem történhetnek meg bárkivel, szükséges némi támpontot adnunk, hogy értelmet nyerjen a drámai kérdés, melyet ábrázolni akarunk.

A Különvélemény tételmondata így nézne ki a szükséges felvezetéssel:
Egy olyan jövőben, ahol a bűnözőket már a bűntett elkövetése előtt képesek elkapni, egy rendőrtiszt, akit ily módon vádoltak meg, ártatlansága bebizonyításáért küzd.

Felvezetés nélkül értelmetlennek hatna a dolog:
Egy rendőrtiszt azért küzd, hogy bebizonyítsa ártatlanságát egy olyan gyilkosság ügyében, amit még el sem követett.



Ha megvannak a kulcsfontosságú elemek, kezdd el mondatba rakosgatni őket és variáld addig, amíg megfelelő kombinációt nem találsz. Igyekezz elkerülni, hogy túl sok részletet vagy idegen szót pakolj bele. Nem baj, ha kicsit általánosan hangzik. Olyan tételmondatra van szükség, amely megkapó, de könnyen érthető és megjegyezhető.

Ha a saját történeted egyelőre káosznak látszik, gyakorolj kedvenc könyveden/filmeden! Ha belejössz a lényegi elemek felismerésébe, talán a sajátod megalkotása is könnyebben megy majd.

Kíváncsi lennék, milyen tételmondatot sikerült alkotnotok a műveitekhez. Osszátok meg egy kommentben, hogy a potenciális olvasók eldönthessék, felkeltette-e az érdeklődésüket a történet iránt. Így könnyű lemérni, elég hatásosra sikeredett-e, vagy még finomítani kell rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...


blogger template by lovebird