Anne Frank naplója | Sorköz - Olvasásra kijelölt hely: Anne Frank naplója

2014. március 31., hétfő

Anne Frank naplója

Forrás
Nagyon lassan haladtam az olvasással, talán mert nyomasztott, hogy már azelőtt tudja az ember a befejezést, mielőtt egyáltalán kinyitotta volna a könyvet. Ahogy olvastam, ez az érzés egyre csak erősödött. Micsoda tehetséges, intelligens, fiatal lány, mennyi élet, mennyi lehetőség! És mindez egyik pillanatról a másikra odaveszett egy őrült eszme miatt... Azzal a gondolattal csuktam be a könyvet, és azóta is gyakran eszembe jut, hogy hogyan képesek ilyesmire az emberek? Miért olyan nehéz élni és élni hagyni? A legszomorúbb és legrémisztőbb, hogy bár sok minden történt azóta, nincsenek annyira távol ezek a máig feldolgozatlan eseményei a múltnak, és mi is ugyanolyan emberek vagyunk, semmivel sem jobbak vagy rosszabbak az akkoriaknál. Szeretném hinni, hogy mind társadalomként, mind egyénekként tanultunk a 20. század borzalmaiból, és nem juthatunk odáig, hogy mindez megismétlődjön. Szeretném hinni, mégsem tudom teljes szívemből.

Anne olyan hitelességgel és élettel tölti meg a Hátsó Traktusról szóló leírásait, helyzet- és személyiségelemzései annyira átérezhetővé teszik a rejtőzködésben töltött időt, ahol minden nap ugyanolyan, hogy néha egészen elfeledkeztem a közelgő tragédiáról, és az előjelek ellenére vele együtt hittem, hogy mindjárt, már mindjárt véget ér a háború és nem történhet baj. A regényekben egy ilyen szárnyaló, bimbózó léleknek nem eshet baja, a viszontagságok csak erősebbé teszik, és győztesen kerül ki a harcból, hogy aztán nagy dolgokat vigyen véghez. Annál sokkolóbb, mikor egyik bejegyzésről a másikra vége szakad az egésznek.

Csak ajánlani tudom a könyvet fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Anne M. Frank jelképpé vált számomra. Nemcsak a történelmi helyzet jelképévé, hanem a tenni akarás, a jobbítás vágya, a remény és kitartás jelképévé. Hiszem, hogy ha túlélte volna és megvalósíthatja az álmait, ma is kedvtelve olvasnánk a történeteit.



"Amíg bátorságod van az eget nézni, tudván tudhatod, hogy tiszta lelkű vagy, és hogy majd újra boldog leszel."

"Hagyj engem békén, hagyj egyedül lennem!”, folyton ez kívánkozik ki belőlem. Ki tudja, nem maradok-e egyszer akkor is egyedül, amikor már nem akarnám!"

"A szülők csak jó tanácsot adhatnak és irányíthatnak, de a jellemét mindenkinek magának kell kialakítania."

"Mindent a maga idejében, de honnan tudjam, hogy jól választottam-e ki az időt?"

"Azelőtt mindig sajnáltam, hogy a rajzolásban nincsen tehetségem, most azonban nagyon boldog vagyok, hogy legalább az íráshoz értek. S ha a tehetségemből nem futja majd arra, hogy írásom újságban vagy könyvben megjelenjék, majd írok a magam gyönyörűségére."

"Én a halálom után is tovább szeretnék élni! Ezért vagyok hálás az Istennek, hogy olyan adottságokkal jöttem a világra, amelyek segítségével tanulhatok, írhatok, papírra vethetem mindazt, ami bennem él. Az írás megnyugtat, elmulasztja a bánatomat s visszaadja bátorságomat. Persze, nagy kérdés, tudok-e majd valami nagyszerűt alkotni, a lesz-e belőlem valaha is író vagy újságíró."

"Élünk, anélkül, hogy tudnánk, miért és minek. Mindnyájan élünk, s az a célunk, hogy boldogok legyünk. Mindnyájan élünk, különbözőképpen, mégis egyformán."

"Fő, hogy az emberek megbecsüljék egymást, és tiszta legyen a lelkiismeretük. Milyen jók lennének, ha esténként, lefekvés előtt végiggondolnák az aznapi eseményeket, s pontosan megállapítanák, hogy mit cselekedtek jól, és mit rosszul. Mindennap akaratlanul is elhatároznák, hogy megjavulnak, s ennek egy idő múlva valószínűleg meg is lenne az eredménye. Ezt a módszert mindenki kipróbálhatja, nem kerül semmibe, és igazán hasznos. Mert tanulja meg az, aki még nem tudja: Hatalmas erő a tiszta lelkiismeret!"

"Ezért oly nehéz a mi életünk a mai időkben: még alig ismertük meg ideáljainkat, álmainkat, vágyainkat, s máris letöri, sőt gyökerében sorvasztja el őket a szörnyű valóság. Csoda, hogy még nem adtam fel a reményt, hiszen minden oly valószínűtlennek és megvalósíthatatlannak tűnik. És mégis, mindezek ellenére ragaszkodom ideáljaimhoz, mert még mindig hiszek az emberi jóságban. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassanként újra felépül a világ, hallom a közeledő égszakadást, amely végül is elpusztít bennünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, ha felnézek az égre, úgy érzem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a világon. De addig féltve őrzöm álmaimat, s remélem, talán megvalósulnak egyszer."

"Bár őszintén szólva azt sem tudom elképzelni, hogy valaki kijelentse magáról: „Én gyönge vagyok”, és azután olyan is marad. Ha ilyet az ember észrevesz magán, miért nem küzd ellene, mért nem edzi meg a jellemét? A válasz egyszerű: „Mert így sokkal kényelmesebb!” Kényelmesebb? De élhet-e kényelmesen, aki lusta és hazug? Nem, ez nem lehet igaz, nem lehet, hogy a kényelem és… a pénz ilyen könnyen elcsábítson valakit."

"… minden szomorúság mélyén lappang valami szépség, és ha azt észreveszed, egyre több örömben is lesz részed, mintegy ellensúlyként. Ha pedig valaki boldog, az másokat is boldoggá tesz, jókedvvel és bizakodással senki nem vész el a bajban!"

4 megjegyzés:

  1. Egyszer, ha lelkiekben elég erősnek érzem magam, elolvasom. Addig is had mondjam el, mennyire jó ez a bejegyzés. =)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Mindenképpen megéri elolvasni, mert igazán különleges. Néhány évvel ezelőtt nem biztos, hogy ugyanazt jelentette volna számomra, mint most, és esélyes, hogy a jövőben is lesz, amit másként látok majd vele kapcsolatban. De éppen ezért szerettem meg annyira.

      Törlés
  2. Mikor olvastam, reméltem, hogy mégis jön a "boldog vég", olyan élettel-teli stílussal vetette papírra a tapasztalatait! Újságíróként, írónőként nagyon sokra vihette volna, mert már a napló írásakor kitűnt a tehetsége, és - be kell ismerni - elég kotnyeles is volt hozzá. Nagyon szeretem ezt a könyvet, de furcsa érzés pozitív olvasásélményt kötni egy ilyen rettenetes súllyal bíró műhöz...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek veled. Részben azért is ilyen különleges ez a könyv, mert ahogy olvassa az ember (én legalábbis), hajlamos megfeledkezni róla, hogy mindez valóban megtörtént, nem csak egy érdekfeszítőnek szánt kitalációt olvas. Aztán a következő pillanatban jön egy említés a háborúról, a rettegésükről, és újra ránk nehezedik az elkerülhetetlenül közelgő befejezés súlya. Én sem tudom igazán, hogyan fejezzem ki magam ezzel a művel kapcsolatban, mert az, hogy "jó volt olvasni", egyszerűen helytelenül hangzik. Olyasminél maradnék, hogy örülök, hogy olvashattam, gazdagabb lettem tőle.
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...


blogger template by lovebird