Kat Zhang: What's Left of Me | Sorköz - Olvasásra kijelölt hely: Kat Zhang: What's Left of Me

2014. június 9., hétfő

Kat Zhang: What's Left of Me

Szerző: Kat Zhang
Műfaj, kategóriák: young adult, disztópia
Sorozat vagy egyedülálló: sorozat
Befejezettség: nem befejezett
Kötetek: 3, eddig megjelent: What's Left of Me; Once We Were. A harmadik kötet (Echoes of Us) várhatóan 2014 szeptemberében jelenik meg.

Fülszöveg: 

Eva és Addie ugyanúgy indultak, mint mindenki más - két lélek egy testben, akik felváltva irányítják a mozdulataikat, miközben megtanulnak járni, énekelni, táncolni. De ahogy nőttek, úgy nőttek az aggodalmas suttogások is. Miért nem állapodnak már meg? Miért nem tűnik el az egyikük? Az orvosok teszteket végeztek rajtuk, a szomszédok elkerülték őket, a szüleik pedig több időért esedeztek. Végül Addie-t egészségesnek nyilvánították, és kijelentették, hogy Eva eltűnt. Valójában azonban mégsem...


Az elmúlt három évben Eva ragaszkodott élete maradványaihoz. Csak Addie tudja, hogy még mindig ott van, a testük börtönében. Aztán egy napon kiderül, talán van rá mód, hogy Eva újra mozogni tudjon. A kockázat elképzelhetetlen: a hibridek veszélyt jelentenek a társadalomra, így ha elkapják őket, Addie-t és Evát bezárják, mint a többieket. Mégis... hogy újra mosolyogni, pörögni, beszélni tudjon, Eva bármire hajlandó.


Úgy tűnik, lassan sikerül megtörnöm a csupa-nem-tetszős-könyvet-olvasok-egymás-után-szériámat, mert Kat Zhang The Hybrid Chronicles című trilógiájának első kötete nagyon is jó választásnak bizonyult. A történet alapkoncepciója, hogy két lélek születik egy testbe, de ahogy telik az idő, a dominánsabb átveszi az irányítást, a másik pedig végleg eltűnik. Ha ez nem következik be időben, vagyis az illető hibrid marad, azt ön- és közveszélyesnek tartják, ezért vadásznak a hibridekre. A tét tehát rögtön adott, Evának pusztán a létezése is folyamatos kockázatot jelent a lányok számára.

Már itt az elején megjegyezném a legfőbb fenntartásomat a könyvvel szemben, ez pedig, hogy bár a sztori első felében gyakorlatilag a szánkba rágja az írónő, és az egész világ, cselekmény is arra épül, hogy a hibridek veszélyesek, őrültek, a világ többi részén háború dúl miattuk, mégsem kapunk valódi magyarázatot a miértekre, és a későbbi események is éppen az ellenkezőjét támasztják alá, így nem tudtam igazán átérezni a fenyegetést. Valószínűnek tartom, hogy a következő részekben jobban kibontja majd a világot az írónő, jobban  körüljárja azokat a kérdéseket, amelyekre itt utalás történt, de ahhoz, hogy hiteles, működő társadalmat tárjon elénk - még ha esetleg ki is derül, hogy az egész hazugságra épült -, igenis szükség van rá, hogy egy ennyire alapvető kérdésre választ kapjunk.

Ha viszont megelőlegezem a bizalmat a következő két kötetnek, és eltekintek a fentiektől, azt kell mondanom, hogy maga az elbeszélés gyönyörű. Egy ilyen témájú írásnál különösen lényeges a nézőpont kiválasztása, ezt az írónő remekül megoldotta. A recesszív lélek, Eva egyes szám első személyű beszámolóját olvashatjuk, enélkül egy teljesen más történetet kapnánk, elveszne a melankolikus hangulata az egésznek. Az élni akarása, a vágya, hogy a saját érzékszerveivel tapasztalja meg a világot, a küzdelme, hogy uralni tudja a testét - mind szívfacsaró intenzitással ütnek át a sorokon. A korlátozott nézőpontból fakadóan Addie-t végig távolibbnak éreztem, de Eva végtelen szeretettel beszél róla, és az írónő jó munkát végzett, az ő érzései, tetteinek motivációi is mindvégig világosak, hitelesek. 

A cselekmény maga lassan halad, kevés valóban izgalmas dolog történik, mégsem nevezném unalmasnak, annyira érdekes maga az elbeszélés, az Eva és Addie közti dinamika. Hiába élnek egy testben, hiába szeretik és segítik egymást, mindkettejüknek megvannak a saját, másiktól független vágyaik, ami gyakran konfliktushoz vagy elfojtott érzésekhez vezet. Ilyen például a romantikus szál, amelyből épp csak egy leheletnyit tartalmaz a könyv, mégis édesebbé teszi az egyébként szomorkás történetet.

Remélem, egyszer magyarul is megjelenik a kötet, hogy minél többen megismerhessék, de addig is, akit érdekel az ötlet és nem zavar az érzelmekre fókuszáló, lassabb tempójú cselekmény, ha teheti, adjon neki egy esélyt angolul.

Idézetek a könyvből (saját fordításomban):

"Rettegtem. Tizenegy éves voltam, és bár egész életemben azt hallgattam, hogy természetes a recesszív lélek elhalványulása, én nem akartam elmenni. Húszezer újabb napkeltét akartam, háromezer újabb forró nyári napot a medencében. Tudni akartam, milyen egy első csók. A többi recesszívnek szerencséje volt, hogy négy-ötévesen eltűntek. Kevesebbet tudtak."

"Néha elgondolkozom, milyen lett volna. Ha sosem állapodtunk volna meg. Ha sosem tanuljuk meg gyűlölni magunkat. Sosem engedjük a világnak, hogy éket állítson közénk, kényszerítsen minket, hogy Addie-vagy-Eva legyünk, nem pedig Addie-és-Eva. Lelkünk ujjait egymáséba fonva születtünk. Mi lenne, ha sosem engednénk el?

3 megjegyzés:

  1. Felkeltetted az érdeklődésem, kíváncsi vagyok rá, felveszem a listámra. Az idézetek pedig nagyon találóak! =)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    (Nem tudom, emlékszel-e rám, akartam küldeni pár sort, de nem igazán tudom, hogy valóban elment-e az a fránya email, mert delivery failed üzenetet is kaptam citromailen, a Kapcsolat fülön meg hiába nyomtam a sendet, nem jelzett vissza, és nem tudom, elküldte-e vagy nem, de remélem, nem ment el vagy hatszor...)

    Éppen csak felfedeztem az új blogod, de engedd meg, hogy kiujjongjam magam:

    JAJ ÚGY ÖRÜLÖK, HOGY MEGINT ITT VAGY A JÓ KIS BEJEGYZÉSEIDDEL, NAGYON-NAGYON HIÁNYZOTT!

    Szóval tömören: elmondhatatlanul örülök neked, remélem, jól mennek a soraid, és egy kis küzdelem árán sikerült fel is iratkoznom, ha minden igaz.

    Kívánok neked egy szuper nyarat, sok-sok vidám élményt, és rengeteg "pöpec" bejegyzést! Alig várom, hogy végigrohanhassak ezen a csini új blogon... Bárcsak előbb észrevettem volna, pedig mindig figyeltem egy időben a régit, hogy van-e valami friss, aztán jellemző, hogy mindig elmulasztom a híreket. Na de jobb későn, mint soha :)

    Bocsi a csacsogásért, majd igyekszem moderálni magam, csak tényleg annyira örülök!

    Minden jót! xx

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...


blogger template by lovebird