Irodalom a Föld körül - Afganisztán

Bár sokat olvasok, rádöbbentem, hogy az utóbbi időben elég behatárolt volt a lista: ha épp nem a japán tankönyveket bújtam, akkor általában amerikai írók műve, azok közül is leginkább fantasy vagy disztópia került a kezembe. Nincs ezzel semmi baj, de mivel mindig törekszem új dolgok megismerésére, úgy döntöttem, egy kicsit beleásom magam más nemzetek irodalmába is. Az Irodalom a Föld körül rovatban egy-egy ország irodalmát igyekszem bemutatni, hogy magamat és másokat is motiváljak talán kevésbé ismert, de értékes művek elolvasására és ezzel együtt más kultúrák megismerésére.

Afganisztán irodalma

A szóbeli történetmesélésnek még ma is nagy hagyománya van Afganisztánban, elsősorban azért, mert a lakosság nagy százaléka analfabéta. A népi történetek életben tartása és továbbadása együtt jár azzal, hogy az emberek igen szoros kapcsolatban állnak saját nemzetük múltjával, történelmével. Ezek a történetek az afgán élet minden részéről szólnak, és a szórakoztatáson túl fontos szerepük van a hagyományos értékek, viselkedési normák átadásában.

Ugyanígy a mindennapok része a költészet, melynek nyelve tradicionálisan pastu vagy dari, de manapság az országban beszélt egyéb nyelveken is kezd terjedni. A költészeti alkotásoknak nagy szerepük van a vallásos tanítások átadásában, olyannyira, hogy ezek a művek a népi-nemzeti kultúrának is szerves részévé váltak. Ezt példázza, hogy amikor néhány évvel ezelőtt Margaret Mills, az Ohiói Egyetem néprajztudósa körülbelül 60 afgánnal interjút készített az országuk akkori helyzetéről és a jövőre vonatkozó reményeikről, az alanyok iskolázottsági szinttől függetlenül használtak közmondásokat, aforizmákat - néhány egyértelműen irodalmi forrásból származott - a háború sújtotta mindennapok jellemzésére.

Ami a kortárs afgán irodalmat illeti, az arról való beszéd gyakran nem választható el a politikáról való beszédtől. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül politikai vagy ideológiai írásokról van szó, hanem hogy az országban nagyon erős kapcsolat él a nemzeti történelemmel, az irodalom pedig hűen tükrözi ezt. Afganisztánra egyedülálló módon jellemző, hogy a művek azonnal reflektálnak a belső történésekre: míg a legtöbb országban néhány hónap, sőt év, évtized kell hozzá, hogy a nemzeti tragédiákat, változásokat érdemben feldolgozza az irodalom, addig az afgán írók azonnal reagálnak az eseményekre: Zalmay Babakohi The Idol's Dust című műve például mindössze egy hónappal a bámijáni Buddhák 2001-es elpusztítása után született.

A külső szemszögből íródott, Afganisztánról szóló írások többségére jellemző, hogy nem tudnak megszabadulni az általánosan elterjedt tévhitektől, sztereotípiáktól, éppen ezért fontos, hogy manapság egyre több - akár emigrációban, akár az országban élő - afgán író kap hangot, hiszen az évek óta zajló konfliktusokat megérteni igazán csak azok szájából lehet, akik maguk is átélték, végigszenvedték azt. Ott van például Sher Zaman Taizi (1931–2009) novellája, a The Field, mely mindössze három mondatban többet mond az afgán törzsi kultúráról és a problémák gyökeréről, mint néhány külföldi, több száz oldalas könyv:

Sultan Bacha was killed. Mir Bacha was sentenced to transportation for life. And that field for which the two brothers were fighting was taken by others. (Taizi saját fordítása pastu nyelvről)

Ez magyarul nagyjából annyit tesz: Sultan Bachát megölték. Mir Bachát életen át tartó deportálásra ítélték. És a terület, ami miatt a testvérek harcoltak egymással, mások kezébe került.

Olvasmánylista:

Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Atiq Rahimi: Türelemkő
Mohammad Asef Soltanzade: To Arrive

Zalmay Babakohi: The Idol's Dust

Mohammad Hossein Mohammadi: Dasht-e Leili

Parvin Faiz Zadah: Hate

Khan Mohammad Sind: The Spectacle

Pir Mohammad Karwan: The Man Who Went into the Hills

Qanbar Ali Tabesh: The Destiny of a Leaf

Mahmud Marhun: Embraced by the Grave

Aman Mirzai: The Sewing Machine

Források: 1, 2, 3

Olvastatok már afgán íróktól? Mivel egészítenétek ki az olvasmánylistát?