Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Műfaj, kategóriák: életrajz, bulvár, magyar irodalom, szerelem

Kiadó: Corvina

Megjelenés éve: 2012

Oldalszám: 132

Fülszöveg: 

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához.

40 történet Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Gyorsan átlapozható (még ha az én olvasási sebességemből nem is ez derül ki...), szórakoztató, érdekfeszítő, magyar irodalom olvasásához kedvet hozó. A borítója gyönyörű, a benne lévő képek szintúgy, a versek/levél-/naplórészletek stb. jól vannak kiválasztva, sokszor olvastam volna még tovább.

Szerelmi történetek igazi kavalkádját tárja elénk ez a könyv: van köztük gyönyörű, egyszerű, borzalmas, tragikus, felemelő, szánni való és még ezer más. Sok esetben egészen más képet fest egy-egy íróról, költőről, mint ami az irodalomórán kialakulhatott bennünk, és a műveik értelmezéséhez is adalékul szolgál. Nincs szó irodalmi vagy pszichológiai elemezgetésről, pozitív értelemben véve bulvár.

Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós

Akár szimpátiát, akár ellenszenvet éreztem a történeteket olvasva, a szereplőik mindenképpen lekerültek az iskola által emelt piedesztálról és emberibbé váltak a szememben. A könyv fogadtatásából kiderült, hogy vannak, akik számára szentségtörés így ábrázolni irodalmunk nagyjait, mégis úgy gondolom, fontosak az ehhez hasonló művek, mert közelebb hozzák a kultúrát az átlagemberhez. Jó dolog ráébredni, hogy azok, akiknek nagyságát éveken át sulykolták belénk, végső soron ugyanolyan esendők, mint bárki más. Nem tankönyv az Így szerettek ők, de nem is akar az lenni - mint mindent, ezt is helyén kell kezelni, hogy élvezhető legyen.

Szövegként nem tetszett, mert úgy éreztem, túlságosan is jelen van a szerző, ezzel sokszor elvonva a figyelmet tárgyáról, történetként viszont annál inkább. Jó ajándék lehet olyanoknak is, akikkel az iskola megutáltatta az irodalmat: ha meg nem is szeretteti velük, a polcon mindenképp szépen mutat majd.

Max Brooks: World War Z

Max Brooks: World War Z - Zombiháború

Eredeti címe: World War Z: An Oral History of the Zombie War

Műfaj, kategóriák: dokumentarista regény, disztópia, zombik, kortárs, interjú
Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 402

Fordította: Pásztor Zoltán

Fülszöveg:

A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.

Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt.

Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén.

E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.

Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé.

Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.

Ha nem láttam volna korábban a filmet és a könyv hatására kaptam volna kedvet, hogy megnézzem, minden bizonnyal komoly csalódás ért volna. Jelentősen (értsd: teljesen) eltér egymástól a kettő nemcsak a két médium sajátosságaiból fakadóan, hanem az egész történetvezetést tekintve. Ennek ellenére mindkettő nagyon tetszett, legfeljebb más-más okból.

Lassan haladtam az olvasással, mert tömény volt és egy idő után le kellett állnom, hogy később újra élvezni tudjam. Az író jól végezte a dolgát: minden interjúalany egyedi hangot és nézőpontot kapott, nem volt olyan érzésem, hogy ugyanattól az embertől hallok különböző dolgokat. Nem árul el minden részletet, de éppen eleget ahhoz, hogy a képzelet és az itt-ott elejtett morzsák segítségével az olvasó kitölthesse a lyukakat. Az eredmény pedig egyszerre felemelő és hátborzongató.

Ijesztő ez a könyv. Egyrészt azért, mert elemi erővel kirajzolódik benne az emberi természet, másrészt azért, mert elhiteti veled, hogy amit leír, valóban bármikor megtörténhet. Nem muszáj zombikról beszélnünk, ugyanúgy lehetne ez egy világméretű járvány vagy atomkatasztrófa. Könnyű elképzelni, hogy ugyanez zajlana le.

Jó lett volna, ha kiderül, hogy az interjúztató, az író alteregója hogyan vészelte át a háborút, mit látott, kivel találkozott. Enélkül is teljes a történet, a kezdetektől a rehabilitációig bemutatja a zombiapokalipszist a világ minden táján, de azért kíváncsi lettem volna.

Olvasás közben rengetegszer eszembe jutott, milyen elképesztő mennyiségű kutatómunkát igényelhetett ennek a regénynek a megírása. Voltak részek, ahol íróként minden második mondatnál utána kellett volna néznem valaminek, mégsem tolakodón, az arcunkba nyomva kerül elő az információhalmaz, hanem a megfelelő helyeken elszórva, érthetően.

Ajánlom elolvasásra akkor is, ha különben nem vagy oda a zombis könyvekért. Más ez, mint a többi, általánosabb érvényű.

Leporolva: A fanfictionök védelmében

Fanfictionnek az olyan műveket nevezzük, melyek alapjául egy már létező regény, film, játék, stb. világa, szereplői, helyzetei szolgálnak. A műfajnak ma már létezik valódi személyeket, többnyire hírességeket szerepeltető változata is.

Nem csak külföldi oldalakon, de itthon is többször láttam a fanfiction írókat más tollával ékeskedő, lusta, fantáziátlan jelzőkkel illetni. Ennek oka az lehet, hogy a rajongói alkotások elárasztják az internetet, és mivel gyakorlatilag bárki bármit közzétehet, bőven akadnak köztük mindenfajta igényességet nélkülöző írások. Sokan arra biztatják ezen művek szerzőit, hogy ne pazarolják ilyesmire az időt, írjanak inkább saját történetet.

A probléma ugyanakkor nem a fanficekkel van. A fanfiction szabályai  nem sokban térnek el a saját művekétől, a megírásukhoz ugyanolyan eszköztárra van szükség. A különbség annyi, hogy ebben az esetben az író kézhez kap egy alapot, amire építkezhet. Ha ezt nem tudja úgy kihasználni, hogy élvezhető alkotás szülessen, akkor egy önálló művel, amely jóval több háttérmunkát igényel, még kevesebb sikere lesz.

Éppen ezért nem tartom időpocsékolásnak a fanficírást. Tökéletes kiindulási alap, ha az ember először próbálja elsajátítani az írás művészetét; ha gyakorolni akar; ha kell egy kis bemelegítés, mielőtt beleveti magát abba a trükkös jelenetbe a saját történetében; ha egyszerűen írni van kedve és ki akarja ereszteni a gőzt.

A fanfictionnek emellett van még egy nagyon hasznos tulajdonsága: rajongóktól rajongóknak szól, akik az íróhoz hasonlóan tisztában vannak az alapművel és ugyanúgy lelkesednek érte. A fanfictiont írók és olvasók éppen ezért nagyon összetartó közösség, akik kölcsönösen támogatják és biztatják egymást a hozzászólásaikkal, kritikáikkal.

Aki fanficet kezd írni, annak valószínűleg a kezdetektől akadnak olvasói, de ez nem jelenti, hogy a művéből az igényesség és a kreatív megoldások teljességgel hiányozhatnának. Egy szintet ugyanúgy el kell érnie, különben egy idő után nem lesz elég a népszerű szereplők neve, hogy megtartsa az olvasót.

Ami pedig a legfontosabb: fanfictiont, ugyanúgy, mint saját történetet, azért ír az ember, mert szereti, örömet okoz neki, és egyedül ez számít.

Nektek mi a véleményetek a fanfictonről? Olvastok, esetleg magatok is írtok? Kíváncsi lennék, mit gondoltok a témáról.

Heti linkgyűjtemény #3

Rövid válogatás az elmúlt héten született könyves-írós posztokból és az aktuális nyereményjátékokból. 

Linkek:

A könyvmolypárbaj blogján a lányok összegyűjtöttek egy halom ünnepi hangulatú (és persze könyves) dekorációt.

Lobo könyvmolyoknak ajánlott ajándékokat.

Ehető könyves gyönyörűségek a Goodwill Libaraian Facebook-oldalán.

Kelly és Lupi könyvet ajánlanak karácsonyra és egy nyereményjátékkal is kedveskednek nekünk.

A KULTer.hu Grecsó Krisztiánnal készített interjút.

A The Washington Post cikke arról, hogy szabad-e visszamenőleg cenzúrázni a ma rasszistának, diszkriminatívnak ítélt kifejezéseket tartalmazó könyveket?

Ha még nem hallottátok volna, J. K. Rowling hamarosan új írást közöl Draco Malfoyról.

A KönyvesBlog új rovata, a Sorvezető a könyvek kulisszái mögé nyújt betekintést, ezúttal az első mondatot járják körbe kortárs íróinkkal itt és itt.

Ebből a tesztből megtudhatod, milyen gyorsan olvasol.

Dora Craiban tippjei írópalántáknak.

Törpilla a Mikulásról gyűjtött történeteket.

Nima arról írt, miért is jó urban fantasyt olvasni.

Nyereményjátékok:

Karácsonyig minden nap új feladvány Jeffinél, a játék végén három könyves ajándék várja gazdáját.

Mayer Andreánál a Hasadás című antológiát nyerhetitek meg.

A Hidden World Magazinnál még pár órán keresztül tart a játék, amelyen  Sherrilyn Kenyon:
 Ördögi tánc című könyvét nyerhetitek meg.

A Port.hu-n több nyereményjáték is vár titeket, könyvet is nyerhettek.

Az urban:eve-en is karácsonyi nyereménybazár zajlik, érdemes benézni.

Reánál Az éhezők viadalát nyerhetitek meg.

Szöllősi Bernadett Facebook-oldalán Fény és árnyék antológiát, illetve egy Mockingjay-posztert nyerhettek.

Útjára indult Rácz-Stefán Tibor Fogadj el! című könyvének blogturnéja, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Lexa hatalmas karácsonyi játékán, immár nem 19, hanem 21 csomag keres gazdát!

A Librinél most James Frey Endgame - Tobrozás című kötetét nyerhetitek meg.

A Bookline Oravecz Nóra 99 lélekerősítő gondolat című könyvét, illetve három Könyves Magazint és egy táskát sorsol hétfőn.

Nello is karácsonyi játékot indított.

Az MMBookMarket Facebook-oldalán megnyerhetitek Az éhezők viadala második részét angolul.

Az olvasóterem.com játékán recenzióért cserébe nyerhettek könyvet.

A Nővagyok.hu-n is nyerhettek könyvet.

On Sai Facebook-oldalán egy fényképért cserébe megnyerhetitek az írónő Lucy című könyvét.

A múlt heti bejegyzésben szereplő játékokat nem soroltam fel újra, de azok között is találtok olyat, ami még tart, nézzétek meg őket, ha eddig nem tettétek meg.

Te is olvastál valami érdekeset vagy találtál egy nyereményjátékot, ami nem szerepel a bejegyzésben? Írd meg, hogy felkerülhessen a listára!

Öt könyv, ha... #1

Öt könyv, ha erős női főszereplőkről olvasnál:

1. Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Elég egyértelmű választás az utóbbi idők egyik legsikeresebb disztópiája, mégis megérdemli a helyet a listán. Katniss borzasztó körülmények között él, ő gondoskodik a családjáról, jelentkezik egy gyilkos versenyre, hogy megmentse a húga életét, és túléli - kétszer. Sok YA-hősnővel ellentétben a romantikus szál nem teszi őt szemellenzős, csöpögő, bajbajutott hercegnővé, sőt Katniss Peetától jóval maszkulinabb, nem egyszer neki kell megmentenie a fiút. Ehhez hozzájárul, hogy a könyvbéli társadalomban nincsenek dominánsan jelen a gender sztereotípiák (legalábbis nem ismerjük ezt az oldalt), a nők sokszor ugyanolyan brutálisan és agresszívan viselkednek, mint a férfiak, és fordítva, a férfiakhoz gyakran társulnak általunk nőiesnek vélt jellemzők. Katniss karaktere mindenképpen üdítő változatosságot jelent, és még ha nem is a te műfajod a disztópia, ennek a könyvnek érdemes adni egy esélyt.

2. Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Bevallom, hat-hét évvel ezelőtt nagyjából az első húsz oldal után majdnem falhoz vágtam. *elbújik a kőzápor elől* Tisztában vagyok vele, mennyire kisebbségben vagyok ezzel a véleményemmel, úgyhogy a közeljövőben szándékomban áll új esélyt adni neki.
Elizabeth a korabeli elvárások ellenére szerelemből akar férjhez menni, nem hajlandó alárendeltje lenni a férfiaknak, megköveteli, hogy egyenrangú félként kezeljék.
Jane Austen klasszikusa az egyik legjobb példája az erős, talpraesett, intelligens, önbecsüléssel rendelkező hősnőknek, akik nem esnek hanyatt a külsőségektől és egy vonzó férfi egyetlen pillantásától. A férfinézőpontú regények hosszú időn át vagy rossz erkölcsűnek, vagy szentnek ábrázolták a nőket, így egy nő által nőkről írt 19. századi mű mindenképpen úttörőnek számít.

3. Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Scarlett O'Hara önző, hiú és a végletekig elkényeztetett. Intelligens, bár társaságban üresfejűnek tetteti magát, ahogy úrilányhoz illik. Nem egy tipikus hősnő, és az olvasó nem egyszer érezhet késztetést, hogy jól megrázza... Miért került hát fel mégis a listára? Mert bátor, makacs, a végletekig kitartó és hűséges azokhoz a dolgokhoz, amik a leginkább számítanak neki. Mert nem hajlandó alávetni magát a társadalom béklyóinak, azt teszi és mondja, amihez kedve van. Mert sosem adja fel, küzd a céljaiért és a kudarcok után is képes talpra állni. Mert bár soha életében nem dolgozott, nem esik kétségbe, mikor mindene elveszik, hanem egymaga megszervezi új élete alapját. Mert bár mindent megtesz, hogy elnyerje a szerelmet, nem egy férfitól teszi függővé a boldogságát és képes a saját útján járni. Senkit ne riasszon el a könyv terjedelme, megéri végigrágni mind az 1100 oldalt.




4. Charlotte Brontë: Jane Eyre 

Jane se nem gazdag, se nem szép, viszont korai példája az összetett női regénykaraktereknek. Árva gyermek volt, szeretet nélkül nőtt fel, mégis megőrizte az emberségét. Nagyra tartja a szabadságot, de szigorú erkölcsök szerint él, amelyekhez a végsőkig ragaszkodik. Szenvedélyes, de mélyen lelkiismeretes és elutasítja a szélsőségeket. Igyekszik egyensúlyt találni a kötelesség és a személyes boldogság között. Bár romantikus könyvről van szó, Jane a szerelemért sem adja fel az elveit és az önbecsülését, tisztán látja Mr. Rochester hibáit. Sokat szenvedett, de képes a megbocsátásra. Egy férfiközpontú világban, ahol a körülötte lévők alárendelt pozícióba akarják kényszeríteni, nem tagadja meg önmagát, és csak azután hajlandó hozzámenni Mr. Rochesterhez, amikor biztos benne, hogy a férfi egyenlő félként tekint rá. 

5. J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat

Hogyan is maradhatna ki a sorból Hermione, Ginny, Luna, Mrs. Weasley, Tonks, McGalagony professzor? A lista még folytatódhatna, mert a Harry Potter tele van erős női karakterekkel. Nem agresszívak, nem férfiasak, mégis egytől egyig belevalók. Összetettek, sosem adják fel, a külső nyomás ellenére is önmaguk maradnak és a végsőkig küzdenek azért, ami fontos nekik. Közös tulajdonságaik ellenére is mind különálló, kerek karakterek, akik nélkül a barátaik nagy bajban lennének. Ezek a boszorkányok (és az egész Harry Potter-sorozat) csak jó példával szolgálhatnak gyereknek, felnőttnek egyaránt, úgyhogy ha valaki idáig véletlenül nem tette, sürgősen vegye a kezébe Rowling könyveit.

Lehetne még folytatni a listát, szerencsére egyre gyakoribbak a változatos, összetett női karakterek. Nektek ki a kedvencetek?

Leporolva: Valódi és kartonemberkék

Forrás: K. M. Weiland: Crafting Unforgettable Characters

Forrás

Folytatván a karakteralkotás témakörét, ezúttal a valódi és a kartonemberkék közti különbségekről lesz szó, illetve arról, hogy miként alkossuk meg az előbbit és kerüljük el az utóbbit.

Biztos vagyok benne, hogy mindkét típust jól ismeritek. A valódi, háromdimenziós karakterek azok, akikről már korábban is szó volt: akik megelevenednek az olvasó szeme előtt, és ő törődni kezd a sorsukkal. Akár pozitív szereplőkről van szó, akiknek szurkolni lehet, akár negatívakról, akiknek a vesztét kívánjuk, egy életszerű karakter mindenképp reakciót vált ki belőlünk, ugyanúgy, mint a körülöttünk lévő emberek.

A kartonemberkék ezzel szemben több száz oldal után sem kelnek életre a fejünkben - olyanok, mint egy papírból kivágott üres, lapos figura. Olvasás közben látjuk, hogy minden szavuk és tettük az író mesterkedése, nincs olyan érzésünk, hogy önmaguktól cselekszenek. Az ilyen karakterek felszínesek, semmi mélységük, ezért nem tudunk azonosulni velük. Csak feledhető nevek és arcok; nincs semmijük a cselekményben betöltött szerepen kívül.

Ahogy korábban volt róla szó, a szereplők biztosítják az érzelmi kapcsolatot a történet és az olvasó között, egy sablonból kivágott karakter pedig nem tudja ellátni ezt a feladatot.

Nézzünk néhány alapvető dolgot, melyek észben tartva útjelzőként szolgálhatnak, hogy elkerüljük a kartonszereplőket:

Fantázialények - Banshee

Brit metszet

A banshee a kelta mondakör alakja, neve szellemasszonyt vagy tündérasszonyt jelent. Az ír, a skót és a walesi mitológiában is megvan a maga változata, de mindegyikben közös, hogy a banshee-t a halál ómeneként, a Másvilág hírnökeként tartja számon. A történetekben ugyanis az áll, hogy ezek a lények csak akkor jelennek meg és hallatják vérfagyasztó sikoltásukat, ha valakire a családban halál vár.

A banshee-k megjelenése igen változatos. Felbukkanhatnak csúnya, ijesztő öregasszony, de csodálatosan szép leány alakjában is. A ruházatuk lehet szürke, barna, vörös vagy zöld csuklyás köpeny, vagy hófehér ruha (más források szerint halotti lepel). Utóbbi esetben hosszú, világos hajjal ábrázolják őket, és gyakran egy ezüst fésűvel is rendelkeznek. Innen származik az az ír babona, hogy ha valaki talál a földön egy fésűt, nem szabad felvennie, mert a banshee-k helyezték oda csaliként, és akinél a fésű van, annak rejtélyes módon nyoma vész.

Egyes helyeken a banshee-k ölthetik holló, hermelin, nyúl vagy menyét alakját is - ezeket az állatokat az írek a boszorkánysággal hozzák kapcsolatba.

Forrás

A skótoknál általában egy mosónő alakjában jelennek meg, aki a véres ruháit mossa azoknak, akikre halál vár. Ezen verzió szerint, ha valaki képes a nő és a víz közé állni, és őszintén válaszol három kérdésre, akkor a banshee teljesíti három kívánságát.

Wales és Cornwall területén is él e legenda egy változata, ám itt ha valaki megpillantja a túlvilági mosónőt, meg kell próbálnia észrevétlenül elhaladnia mellette, különben segítenie kell neki kimosni a ruhákat. Ha ugyanabba az irányba csavarja az anyagot, mint a banshee, akkor a karja kicsavarodik a helyéről és azonnali halál vár rá, ha azonban ellentétes irányba, akkor a nőnek teljesítenie kell az illető három kívánságát.

Egyes források szerint nem egyfajta tündérről, hanem szellemről van szó: olyan asszonyok szelleméről, akiket meggyilkoltak vagy szülés közben ért a halál.

Sokan úgy tartják, hogy a banshee egyike a kereszténység előtti kelta istenségek leszármazottainak, de a róla szóló mondák elterjedésének más magyarázata is létezik. Ezen népeknél hagyomány volt, hogy a temetéseken egy asszony panaszdalt énekelt. A legendák szerint ősi ír családoknak - O'Neill, O'Brien, O'Connor, O'Grady, Kavanagh - ezt a dalt egy tündérasszony énekelte. Ez a lény már akkor tudott a halálesetről, ha az messze földön történt és a családhoz még nem jutott el a hír, így panaszos siralma volt az, ami először utalt a tragédiára. Későbbi történetekben a banshee előre látta, mi fog történni, és jajgatásával figyelmeztette a családot. Azt mondják, hogy akiért a panasz szól, az sosem hallja meg őt, csak a hozzá közel állók.

A Bűbájos boszorkák c. sorozat egy epizódjában Phoebe, az egyik főszereplő banshee-vé változik, emellett Terry Pratchett A Kaszás c. regénye is alkalmazza őket, de összességében a banshee-k azon mitikus lények közé tartoznak, akik noha ismertek, mégsem igen találkozunk velük a népmeséken kívül.