Liebster Award

Legnagyobb meglepetésemre Nuomától megkaptam a Liebster Awardot, amit ezúton köszönök neki, igazán feldobta vele a napomat. :)

A díjhoz tartozó szabályok a következők:

- Tedd ki, hogy kitől van a díj!
- Írj magadról 11 dolgot!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Küldd tovább 11 embernek!
- A feladónak nem küldheted vissza :P

Akkor lássuk...

Leporolva: Miről is írsz pontosan, avagy a tételmondat*

Leporolva-rovat: az előző blogomból átmentett bejegyzések tartoznak ide, amiket itt is szeretnék megosztani, hogy ne merüljenek teljesen a feledés homályába. :)

*Ez a bejegyzés eredetileg 2010. 09. 18-án itt jelent meg.

---

Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, és szóba került az írás. Minden remekül ment, jó érzés volt olyannal társalogni, akit hasonlóan érdekelt a dolog. Egészen addig így volt, amíg fel nem tette a kérdést: "És miről írsz éppen?" Hát, mondtam, fantasy-t írok. "Jó, de miről szól?" Azonnal átsuhant az agyamon rengeteg kép és szó és ötletfoszlány, láttam leperegni a szemem előtt az eseményeket, de hogy a másik számára is érthető választ tudjak adni erre a látszólag egyszerű kérdésre - az nem ment.

Az eset elgondolkodtatott. Már hogyne tudnám, miről szól a történet! Van benne harc, szerelem és kalandok, váratlan fordulatok, szereplők, konfliktusok, és én mindezzel tisztában vagyok. Miért nem tudtam akkor mégsem megfogalmazni?

Arra jutottam, hogy mindeddig hiányzott valami, ami összekapcsolná ezt a sor különálló elemet egységes egésszé. Volt a sztorinak eleje, közepe és vége, de hogy mi volt a lényege mindennek a katyvasznak, azt csak homályosan éreztem valahol az agyam hátuljában, szavakba önteni nem tudtam.

Ami a megoldást jelentette: a tételmondat. Ez jelen esetben nem más, mint a mű lecsupaszított váza; a drámai történés a lehető legrövidebben összefoglalva. A tételmondat elsődleges célja, hogy kérdéseket ébresszen a hallgatóban/olvasóban, és érdeklődést generáljon a történetünk iránt.

Anne Frank naplója

Forrás

Nagyon lassan haladtam az olvasással, talán mert nyomasztott, hogy már azelőtt tudja az ember a befejezést, mielőtt egyáltalán kinyitotta volna a könyvet. Ahogy olvastam, ez az érzés egyre csak erősödött. Micsoda tehetséges, intelligens, fiatal lány, mennyi élet, mennyi lehetőség! És mindez egyik pillanatról a másikra odaveszett egy őrült eszme miatt... Azzal a gondolattal csuktam be a könyvet, és azóta is gyakran eszembe jut, hogy hogyan képesek ilyesmire az emberek? Miért olyan nehéz élni és élni hagyni? A legszomorúbb és legrémisztőbb, hogy bár sok minden történt azóta, nincsenek annyira távol ezek a máig feldolgozatlan eseményei a múltnak, és mi is ugyanolyan emberek vagyunk, semmivel sem jobbak vagy rosszabbak az akkoriaknál. Szeretném hinni, hogy mind társadalomként, mind egyénekként tanultunk a 20. század borzalmaiból, és nem juthatunk odáig, hogy mindez megismétlődjön. Szeretném hinni, mégsem tudom teljes szívemből.

Anne olyan hitelességgel és élettel tölti meg a Hátsó Traktusról szóló leírásait, helyzet- és személyiségelemzései annyira átérezhetővé teszik a rejtőzködésben töltött időt, ahol minden nap ugyanolyan, hogy néha egészen elfeledkeztem a közelgő tragédiáról, és az előjelek ellenére vele együtt hittem, hogy mindjárt, már mindjárt véget ér a háború és nem történhet baj. A regényekben egy ilyen szárnyaló, bimbózó léleknek nem eshet baja, a viszontagságok csak erősebbé teszik, és győztesen kerül ki a harcból, hogy aztán nagy dolgokat vigyen véghez. Annál sokkolóbb, mikor egyik bejegyzésről a másikra vége szakad az egésznek.

Csak ajánlani tudom a könyvet fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Anne M. Frank jelképpé vált számomra. Nemcsak a történelmi helyzet jelképévé, hanem a tenni akarás, a jobbítás vágya, a remény és kitartás jelképévé. Hiszem, hogy ha túlélte volna és megvalósíthatja az álmait, ma is kedvtelve olvasnánk a történeteit.

Hétindító írós-olvasós #1

Kellemes hétfő reggelt mindenkinek! Újabb hét áll előttünk, de legalább szép, napsütéses idővel kezdődik, így minimum egy okunk már van, hogy mosollyal vágjunk neki a teendőinknek. Az előttünk álló feladatok sokasága ilyenkor nyomasztónak tűnhet, éppen ezért fontos, hogy az elvégzendő házi feladatok, munka, takarítás, bevásárlás, főzés stb. mellett szánjunk egy kis időt saját magunkra is. 

Ha csak napi 20 percre félbeszakítjuk a rohanást és leülünk olvasni, írni (egyéb megnyugtató tevékenységet végezni), már azzal is közelebb kerültünk a könyv elolvasásához vagy annak a fránya regénynek a befejezéséhez, amivel már hónapok óta kínlódunk. Tegyük fel, hogy 20 perc alatt megírunk 500 szót, körülbelül egy oldalt. Az egy hét alatt 3500, egy hónap alatt 15000 szó. Ha többre nincs időnk, ez akkor is rengeteget számít, arról nem is beszélve, hogy feltölt, megnyugtat, és joggal lehetünk utána büszkék magunkra. :)

Forrás

Könyves-írós idézet a hétre:

"Mondj köszönetet a dicsérő olvasóknak és kritikusoknak, aztán felejtsd el őket. Írj az univerzum legintelligensebb, legszellemesebb, legbölcsebb közönségének: írj saját magad örömére."

- Harlan Ellison

Kreatív feladat íráshoz:

Hogy jobban ráérezz a szereplőd egyéni hangjára, írj meg egy jelenetet gondolatfolyamként, E/1. személyben. Mindegy, hogy a történet egyébként milyen nézőpontból játszódik, ezúttal fókuszálj csak a szereplőd sajátos látásmódjára, érzéseire, gondolataira. Úgy használd a szavakat és a mondatokat, ahogyan ő tenné, ami megkülönbözteti őt a többi szereplőtől.

Gondolkodnivaló:

Tudsz valamit a szereplőd hátteréről, ami nagy hatással volt a jellemére, de nem kerül bele a könyvbe?

Olvasnivaló:

A héten szeretném végre befejezni az Anne Frank naplóját, holnap pedig zh-t írok Chinua Achebe nigériai író Széthulló világ című regényéből, úgyhogy nem ártana abba is belekezdeni. ^^"

Ti mit fogtok olvasni a héten?