31 nap a jobb blogolásért #14 - Versenytársak

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A tizennegyedik nap feladata, hogy találjuk meg a blogos vetélytársainkat és figyeljük meg a módszereiket.

Ha a fenti mondatot szó szerint vesszük, akkor egy kicsit visszatetsző a szememben, mert a blogolás számomra nem verseny, legalábbis nem abban az értelemben, hogy mindenki másnál, aki ugyanarról ír, mint én, jobb akarok lenni. Többen is csinálhatjuk ugyanazt a dolgot jól, az ember pedig általában nem egyetlenegy blogot olvas, ha érdekli valamilyen téma, így az olvasókért folyó "harcot" nem mások legyőzése által nyerhetjük meg, hanem úgy, hogy saját magunkhoz mérten törekszünk folyamatosan fejlődni.

Ha viszont úgy értelmezzük a mai feladatot, hogy a miénkhez hasonló blogokra ösztönző erőként gondolunk, ahonnan mindig készek vagyunk tanulni valami újat, akkor máris más a helyzet. Rám kifejezetten inspirálóan hat, ha ugyanannak a dolognak többféle megközelítését is láthatom. Az, hogy mások már írtak valamiről, nem zárja ki, hogy én is így tegyek, legfeljebb el kell gondolkodnom rajta, hogy van-e értelme, tudok-e még újat hozzátenni az elmondottakhoz vagy más nézőpontból megközelíteni az egészet.

Ami pedig a módszerek megfigyelését illeti: feltéve, hogy az adott dolog hitelesen illeszkedik mindahhoz, amit addig csináltunk (tehát nem kizárólag a reménybeli népszerűségért írunk, teszünk ezt vagy azt), nincs semmi rossz abban, ha mi is kipróbálunk egy másoknál már bevált technikát (nem plagizálásról beszélek, remélem, ez világos).

A Parajunkee tippjei a feladat teljesítéséhez:

A versenytársak megtalálása:

1. Keress rá azokra a kulcsszavakra, amelyeket a saját blogodnál is használsz.

2. Könyves bloggereknek: próbáld megnézni, kik kaptak recenziós példányt azokból a könyvekből, amelyeket te is szívesen véleményeznél.

3. Nézd meg, a közösségi oldalad követői kiket követnek még.

4. Gyűjts olyan blogokat, amelyeknek a tiédnél egy kicsivel több vagy a tiédhez hasonló számú követője van.

Ezeket figyeld meg a versenytársaidnál:

1. Milyen gyakran és miről posztolnak?

2. Melyek azok a tartalmak, amelyek a legtöbb kommentet, megosztást kapják?

3. Milyen közösségi oldalakat használnak?

4. Kiket követnek, kiknél kommentelnek?

5. Mi van az oldalsávjukban?

6. Milyen jellegzetességei vannak a bloguknak?

Ezután gondold végig, mi az, amiben te más vagy, mint a versenytársaid, és kezdj el erre alapozni.

Legyen a versenytársból segítő!

1. Kövesd a versenytársaid blogját, kommentelj náluk.

2. Kérdezd meg, hogy írhatsz-e hozzájuk vendégposztot.

3. Kérd meg őket, hogy írjanak vendégposztot a blogodra.

4. Dolgozzatok össze egy-egy közös poszt vagy esemény erejéig.

5. Küldj nekik egy e-mailt, írd le, hogy miért tetszik a bloguk.

6. Ha már "ismeritek" egymást egy ideje, kérj tőlük visszajelzést a saját blogoddal kapcsolatban.

Ti mit gondoltok? Versenynek érzitek a blogolást?

Kép forrása: 1

31 nap a jobb blogolásért #13 - Új blogok

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A mai feladat, hogy új blogokat fedezzünk fel és egy kommenttel jelezzük, hogy ott jártunk. Ennek nagyjából ugyanaz a lényege, mint amit a kihívás első napjánál már említettünk: hogy tágítsuk az ismeretségi körünket és tanuljunk másoktól, miközben saját magunkra is felhívjuk a figyelmet. Az új olvasók nem feltétlenül özönlenek maguktól, az értelmes kommentelés pedig jó alternatív módja lehet az elérésüknek.

A Parajunkee tippjei új blogok felfedezéséhez:

1. Gondold végig, milyen kulcsszavak jellemzik a saját blogodat (pl. könyves blogger, könyvkritikák stb.), majd írd be ezeket a keresőbe.

2. Nézd meg, hogy kiket követnek azok, akiket rendszeresen olvasol.

3. Ha valaki új kommentel hozzád, mindig nézz be hozzá!

4. Nézelődj különböző gyűjtőoldalakon, linktárakban.

5. Kérj ajánlásokat valamelyik közösségi oldalon.

6. Figyeld a fórumok számodra érdekes topikjait, a hozzászólók aláírásait, hátha releváns linkre bukkansz.

7. Keress #hashtag alapján.

A kihívásgazda példáját követve én is közzétennék egy listát, amelyhez jövőhét vasárnapig bárki hozzáadhatja a blogját, hogy így segítsük egymást újdonságok felfedezésében. Ha hozzáadod a sajátod, annyit mindenképp megígérhetek, hogy benézek hozzád és valamelyik bejegyzésnél hagyok egy kommentet. Ha gondoljátok, tegyetek ti is így, és ha listázzátok a saját blogotokat, cserébe írjatok egy hozzászólást valaki másnak, hogy támogassuk egymást egy kicsit. :)

Blogot az alábbi Add your link gombra kattintva adhattok hozzá. (Még nem csináltam ilyet, úgyhogy ha valamiért nem működne, kérlek, jelezzétek.)

Kép forrása: 1

"Találj egy lányt, aki olvas..."

Valentin-nap alkalmából egy idézetet osztanék meg veletek, amit Goodreads-en találtam. Korábban volt már szó arról, hogy milyen, ha az ember barátnője ír, ezen idézet szerzője, Rosemarie Urquico pedig az olvasás szeretetébe csempészett némi romantikát. :)

Kép forrása

"Olyan lánnyal járj, aki olvas. Olyannal, aki a pénzét ruhák helyett könyvekre költi, és azért nem fér el sosem, mert túl sok könyve van. Olyan lánnyal járj, akinek listája van az elolvasandó könyvekről, és tizenkét éves kora óta tagja a könyvtárnak.

Találj egy lányt, aki olvas. Tudni fogod róla, mert mindig lesz egy olvasásra váró könyv a táskájában. Ő az, aki szeretetteljesen nézi a polcokat a könyvesboltban, és halkan felsikkant, mikor megtalálta, amit keresett. Látod azt a fura csajt, aki egy régi könyvet szaglászik az antikváriumban? Ő az olvasó. A hozzá hasonlók sosem tudják megállni, hogy megszagolják egy könyv lapjait, különösen, ha azok már megsárgultak a túl sok használattól.

Ő az a lány abban a kávézóban, aki várakozás közben olvas. Ha rálesel a bögréjére, láthatod, hogy a hab úszkál a tetején, mert máris annyira belemerült a könyvbe. Elveszett a szerző által kitalált világban. Ülj le hozzá. Előfordulhat, hogy csúnyán néz majd, mert a legtöbb lány nem szereti, ha zavarják olvasás közben. Kérdezd meg tőle, hogy tetszik neki a könyv.

Vegyél neki még egy bögre kávét.

Mondd el neki, igazából mit gondolsz Murakamiról. Kérdezd meg, átrágta-e magát A Gyűrűk Ura első fejezetén. Legyél tisztában vele, hogy ha azt mondja, értette James Joyce Ulysses-ét, csak intelligensnek akar tűnni. Kérdezd meg, szereti-e Alice-t vagy szeretne-e olyan lenni, mint ő.

Nem nehéz olyan lánnyal járni, aki szeret olvasni. Ajándékozz neki könyvet a születésnapjára, karácsonyra, évfordulókra. Add neki a szavak ajándékát versben és dalban. Adj neki Nerudát, Poundot, Sextont, Cummings-t. Fejezd ki, hogy érted, a szó maga a szeretet. Fogadd el, hogy tudja a különbséget könyv és valóság között, de azért is úgy alakítja az életét, hogy hasonlítson kicsit a kedvenc könyvére. Ha így tesz, az sosem a te hibád.

Muszáj megpróbálnia. 

Hazudj neki. Ha érti a szintaxist, tudni fogja, miért tetted. A szavak mögött más dolgok bújnak meg: motiváció, érték, árnyalat, párbeszéd. Nem ez lesz a világvége.

Hagyd cserben. A lány, aki szeret olvasni, tudja, hogy a tetőpontot mindig megelőzi a bukás. Tudja, hogy minden véget ér egyszer, de mindig van lehetőség folytatást írni. Hogy attól, hogy sokadszor próbálkozol, még lehet belőled hős. Hogy az életben mindig kell hogy legyen egy-két rosszfiú.

Miért félnél mindattól, ami nem vagy? A lányok, akik szeretnek olvasni, megértik, hogy az emberek, akárcsak a szereplők, fejlődnek. Kivéve az Alkonyatban.

Ha találsz egy lányt, aki szeret olvasni, tartsd közel magadhoz. Mikor hajnali kettőkor arra ébredsz, hogy egy könyvet szorongatva pityereg, készíts neki egy bögre teát és öleld át. Lehet, hogy néhány órára elveszíted a figyelmét, de mindig vissza fog térni hozzád. Úgy beszél majd, mint ha a könyv szereplői valóságosak lennének, mert egy darabig számára tényleg azok.

Egy hőlégballonon kéred meg a kezét. Vagy egy rockkoncerten. Vagy csak úgy simán, mikor legközelebb beteg. Skype-on keresztül.

Annyira megmosolyogtat majd, hogy nem érted, a szíved hogyhogy nem durrant még ki és vérezte össze a mellkasod. Megírod az életetek történetét, különleges nevű és még különösebb ízlésű gyerekeitek lesznek. Megismerteti majd velük Dr. Seuss-t és Aslant, talán még ugyanazon a napon. Öreg éveitek alatt együtt sétáltok majd télen, és ő suttogva Keats-et szaval, miközben lerázod a havat a csizmádról.

Olyan lánnyal járj, aki olvas, mert megérdemled. Megérdemelsz egy olyan lányt, aki a lehető legszínesebb életet tudja nyújtani neked. Ha te csak monotóniát, pocsékba ment időt és átgondolatlan terveket adhatsz neki, jobban jársz egyedül. De ha a világot akarod és mindazt, ami azon túl van, olyan lánnyal járj, aki olvas.

Vagy ami még jobb, olyannal, aki ír."

- Rosemarie Urquico

Ha tetszett a poszt, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljuthasson.

31 nap a jobb blogolásért #12 - Menürendszer

A tavaszi félév első hetében máris elképesztő mennyiségű feladat súlya került a vállamra, és ez sajnos az itteni aktivitásomban is azonnal megmutatkozott. Éppen ezért próbaidőszak következik, amikor is igyekszem majd megtalálni az egyensúlyt a blogolás és minden más között. Kérlek, nézzétek el nekem, ha a közeljövőben kissé rendszertelenül érkezik majd új tartalom. 

A 31 nap a jobb blogolásért kihívást természetesen nem hagyom félbe, viszont nem lesz minden nap új feladat. Hetente legalább egyre mindenképpen szakítok majd időt, a többit pedig meglátjuk.

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A mai feladat a menüpontok felülvizsgálatához kapcsolódik. Azt kell megnéznünk, hogy a menüsoron szereplő oldalak valóban szükségesek és jól átláthatóak-e, segítenek-e az olvasóknak eligazodni, vagy csak összezavarják őket a blogunk tartalmával kapcsolatban.

Válogatás a Parajunkee erre vonatkozó tippjeiből: 

1. A menüpontokat jól észrevehető helyen, fontossági sorrendben helyezzük el.

2. Törekedjünk a közérthetőségre, az elnevezésből legyen egyértelmű, hogy mit takar az adott oldal, a kreatív szövegelés ráér, ha egyszer már rákattintottak. (Megjegyzés: nem lehetne egyszerre közérthető és kreatív? Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Ti mit gondoltok?)

3. Ne zsúfoljuk túl a menüt, az oldalsávhoz hasonlóan itt is az átláthatóság legyen a cél. 

4. Ha lehet, képek helyett szöveglinkeket használjunk, hogy ne lassítsuk le nagyon a blogunkat és mindenki számára elérhető legyen a tartalom.

5. Amennyire lehet, minimalizáljuk az almenüpontokat, legyen átlátható, hogyan épül fel az oldalunk.

Amit ezekhez hozzátennék, hogy a menüpontoknak nem kizárólag a megjelenésére, hanem a tartalmára is jó odafigyelni. Miért van ott, mit tesz hozzá a bejegyzéseink tartalmához, hogyan segíti az olvasót? 

Korábban szerettem volna nem az oldalsávba, hanem a bejegyzések fölé illeszteni a menüsort, de a Blogger sokat vacakol ezzel kapcsolatban, így egy időre jegeltem a dolgot. A tavasz közeledtével tervezek egy kicsit alakítani a dizájnon, majd foglalkozom még ezzel, mikor egyébként is belemászom az oldal kódjába.

Az Idézetek az írásról menüpontot jó lenne bővíteni, megint felgyűlt egy halom idézet, szóval ez napirenden van. Az Eseményajánlót eltüntettem, mert kicsit feleslegesnek éreztem. Úgy gondoltam, ha olyan esemény van, amiről feltétlenül tudósítani szeretnék, azt majd megteszem egy külön poszt formájában, de ha nem értetek egyet, szóljatok, visszarakom és megpróbálom nem elhanyagolni. A rovatoknak egyelőre nem csinálok külön menüpontot, megtalálhatók a címkék között és a bemutatkozó oldalon is, Tervezek még egy-két dolgot, de azok egyelőre nincsenek annyira kiforrott állapotban, hogy közzétegyem őket, szóval bővülés várható a menüpontoknál, de egyelőre nem most.

Kíváncsi lennék, hogy ti milyen elvek alapján válogatjátok ki, mi kerüljön a menüsávba, használjátok-e egyáltalán ezt a funkciót, milyen szerintetek egy jó menürendszer.  Ezen kívül ha van bármi, aminek szerintetek jó lenne menüpontot szentelni, de elkerülte a figyelmemet, nyugodtan szóljatok, és meglátom, mit tehetek. :)

Kép forrása: 1

Fantázialények - Sárkány

Forrás: ?

A sárkányok a legismertebb és legjobban csodált mitikus lények közé tartoznak. A kínai kultúrában már 5000 évvel ezelőtt fontos szerepet játszottak, és ma is sorra születnek a róluk szóló történetek. Sokan a fantasy irodalom szimbólumának tekintik őket.

A sárkányok számtalan népcsoport hitvilágában felbukkannak, éppen ezért valódi eredetüket homály fedi. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a régmúltban felfedezett dinoszaurusz csontvázak szolgáltak a legendák alapjául, ez az elképzelés azonban elég valószínűtlen. Ritkán találnak az emberek teljesen épen maradt csontvázakat, amelyekből el lehet képzelni egy sárkányszerű lényt. Mások szerint ma is élő állatok ihlették a szóban forgó legendákat. Sárkányéknál a kígyó vagy gyík test egyértelműen családi vonás, de a denevér szárny, az oroszlán karom, a ló- és a kutyafej is elég gyakori.

Testüket többnyire pikkelyek borítják, amelyek szinte bármilyen színűek lehetnek. Közös jellemzőjük, hogy tojással szaporodnak és nagyon hosszú életűek. Egyes mitológiákban halhatatlanok, de a halandó sárkányok is több száz évig élnek. Megjelenésük igen változatos lehet, ezért célszerű szétválasztani a keleti és a nyugati fajokat.

A keleti sárkányoknak hosszú, kígyószerű testük és rövid, karmokban végződő lábaik vannak. Szárnyakkal csak ritkán rendelkeznek, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy ide-oda röpködjenek. A kínaiaknál a sárkányok jóságosak, bölcsek és gyógyító erejük van. Segítik az embereket, például esőt hoznak a földműveseknek. A sárkány évszázadok óta a kínai császár védelmezője, és a trónját sárkánytrónnak nevezték.

A délkelet-ázsiai sárkány neve naga, amely beépült a buddhista és a hindu hitvilágba is. A naga a templomok, kapuk őre. Itt jelenik meg először, hogy egy sárkánynak több feje is lehet (5 vagy 7). Indiában már rosszindulatú sárkányok is felbukkannak, de a legenda szerint Buddha megtérített egy Apala nevű folyami sárkányt, aki azóta védelmezi a híveket. 

Az Urál vidéki tatárok kétfejű, szárnyas sárkánya Zilant. Ő egyik fejével füvet, a másikkal embert, többnyire szüzeket eszik.

A nyugati sárkányoknak már nem olyan megnyúlt a testük, mint keleti rokonaiknak. Pikkelyeik nagyon kemények, ezért nem könnyű megsebezni őket. Sokan közülük képesek tüzet okádni és denevérszárnyakon repülni. Lábaik száma négy vagy kettő. Utóbbi esetben a mellső végtagok alakultak át szárnnyá. 

A nyugati sárkányok rendszerint gonoszak, egyaránt veszélyesek a háziállatokra és az emberre is. Főleg a középkorban terjedt el az a nézet, hogy a sárkányokat ki kell irtani. Aki le tudott győzni egy ilyen démoni teremtményt, azt nagy tisztelet övezte. A sárkányölőket az is motiválta, hogy a sárkányok gyakran káprázatos kincseket őriztek barlangjukban. A germán mitológiában Fafnir őrizte a Niebelungok kincsét, amíg egy Siegfried nevű hős meg nem ölte.

A keresztény hitvilágban Szent György legendája a legismertebb ilyen típusú történet. Szent György egy bátor lovag volt, akit egy király bízott meg a sárkány megölésével. A legenda szerint a sárkány egyesével rabolta el az ország szüzeit. A király kétségbe volt esve, mert a következő áldozat az ő lánya lett volna. Szent György azonban lándzsájával leszúrta a bestiát, mielőtt az elragadhatta volna a királylányt.

A fantasy feltörekvő műfajának köszönhetően a sárkányok ma sem hagytak el bennünket. Gondoljunk csak a Sárkányszív című filmre, vagy Christopher Paolini Eragon-sorozatára. Az Így neveld a sárkányodat című animációs film és az alapjául szolgáló könyvsorozat is ezekről a szárnyas lényekről szól. A Harry Potter-könyvekben is különböző fajtájú sárkányokat találunk, például egy magyar mennydörgőt. Michael Ende A végtelen történet című regényében Fuhur a sárkányok egy külön csoportját képviseli: szerencsesárkány, egy fehér, kutyafejű lény, aki nevéhez híven szerencsét hoz. De fontos szerepet tölt be egy sárkány a Mulan című Disney-filmben a főszereplő segítőjeként, a Shrekben a királylány tornyának őrzőjeként, magyar vonatkozásban pedig ott van Süsü, a híres egyfejű. 

Ha ez nem lenne elég, a Wikipédia részletes listát nyújt a sárkányok különböző típusairól és a populáris kultúra sárkányairól, böngészhettek bőven. :)

Hétindító írós-olvasós #12

Könyves-írós idézet a hétre:

"Minden könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni." - Jeanette Winterson

Vers a hétre:

Ady Endre - Az örök gyermekség

Édes átok: 

Utolsó napig és hajszálig 

Gyermek-szemmel 

Nézni a világot.

Újra-újra 

Megborzaszt az emberi rosszság, 

Szepegéssel 

Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded: 

Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? 

S jön a válasz 

S a választ nem érted.

Jön a válasz 

S úgy hallgatod, mint riadt gyermek 

S reszketsz, mint fa, 

Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem, 

Te, szakadatlan, vén gyermekség, 

Úgy imádlak: 

Egyebem úgysincsen.

Kreatív feladat íráshoz:

Ha még nincs meg a teljes cselekmény, dolgozz visszafelé! Gondold végig, melyik a legkésőbbi jelenet, amit a történetedből ismersz, majd lépésről lépésre fejtsd vissza, mi vezetett el odáig. Milyen előreutalásokat tudsz ezáltal elrejteni a szövegben?

Gondolkodnivaló íráshoz:

Hogyan tudnád megfogalmazni a történeted lényegét egy bekezdésben? És egy mondatban?

Olvasnivaló:

Elkezdődött a suli, a kötelezők mellett nem tudom, mennyi időm lesz olvasni. Ma mindenesetre elolvastam néhány történetet A kapzsi hóhérné-ből, holnap pedig folytatom a Kokorót, a többit még meglátjuk.

Ti mit fogtok írni-olvasni a héten?

Vendégposzt: Piper - Olvasási szokások

Forrás: Paul Poiret

Hagyományok, szokások – nem csupán kultúráink alapkövei lehetnek ezek (pl. a japánok teaszertartása), ugyanúgy megjelennek mindennapjainkban is, legyen az egy rutinosan elvégzett reggeli kocogás, egy szokványos útvonal, amelyen mindig haladunk, vagy egy kabala hajgumi, amit minden vizsgán viselünk. Olyan apró, gyakran észrevehetetlen semmiségek is azzá válhatnak, amiket bármiféle gondolkodás nélkül automatikusan végzünk, legyen az élet bármilyen területén.

A következőekben bepillantást nyerhettek az én személyes olvasási szokásaimba. Ne gondoljatok valami nagy és díszes pompázatosságra, egészen csekélyke, szinte már szeleburdi bugyutaságokról van szó, amik az évek alatt mégis hozzám nőttek, és minden egyes könyvvel (ha lehet, ebookkal is) eljátszom, ami a kezembe akad.

Először is ott van a szippantás. Megtetszik a könyv, megveszem/kikölcsönzöm a könyvet, majd hazaérve alig várom, hogy csakis kettesben legyek vele, és egy jó mélyet szippantsak bele a közepébe.

Az iskolában mindig megnéztek, amiért a tankönyveken is kábé szipuztam, és mindig ki is nevettem saját magam, de az új könyvnek, legyen az bármilyen, egyszerűen varázslatos illata van. (Bár vannak kivételek...) Külön örömömet lelem abban, amikor leveszek a polcról egy szép betűhordozót, és hónapok, évek után is az a finom aroma tolul az orrjárataimba.

Ha kérdezték volna tőlem, mi a függőség első jele, minden bizonnyal rávágtam volna, hogy az akut könyvszagolgatás, és bár van, hogy komikusan látom saját magam, vagy éppen rejtve szimatolok, hogy senki ne vegye észre – legalábbis ezt hiszem –, akkor is a tűzbe teszem a kezem, hogy az egyik legmennyeibb esszencia a földkerekségen.

Amikor már jól magamba lélegeztem azt a jellegzetes könyvaromát, akkor jön a következő lépés: ismételt borítócsodálat és fülszöveg-olvasás után kinyitom a könyvet, és ha az adott regény fordítás, mindig megkeresem az eredeti címet, és azt is elolvasom.

Nem tudom igazán megfogalmazni, honnan jött, talán amikor komolyabban érdeklődni kezdtem az angol nyelv iránt, akkor lettem kíváncsibb is, hogy mi az originális, mert tudni akartam, és szeretek is nyelveket tanulmányozgatni a magam autodidakta módján; kitalálni, hogy melyik szónak mi lehet a magyar megfelelője, tükörfodítás-e, vagy sem, aztán melyik találóbb a történethez, a magyar vagy az eredeti?

Egyszer ez, egyszer az, bár annál szörnyűbbel nem hiszem, hogy találkozhatok még, mint amikor a Kings of Leon együttesből lett Oroszlánkirály... (Fifty Shades of Grey, ford.: Tótisz András)

Miután kellőképpen megízleltem magamban a címeket, ténylegesen elkezdem olvasni a könyvet, azonban az első mondat után megállok egy apró szünetre, csak azért, hogy hátralapozzak az utolsó oldalra, és megnézzem a regény utolsó mondatát is.

Igazság szerint fogalmam nincs, ennek mi az értelme, hiszen erős spoiler, mégis mindig így szoktam tenni, mert afféle keretként gondolok rá, és egyszerűen hozzám nőtt.

Végezetül: A könyvjelző hatalma

Elég sok könyvjelzőnek valóm van, mondjuk egy sima blokkból is tudok eszkábálni egyet, viszont van pár megszokott darab is, amiket mindig használok. Tipikus példa, amikor az egyik kedvenc írómtól, Nora Roberts-től olvasok, itt két külön könyvjelzőm van: egy olyan könyvekre, amiket első ízben olvasok (Csacska angyalos kártya az OKÉ Magazinból), és egy másik, amit akkor használok, ha az adott könyvet már többedszerre veszem a kezembe (Holly Marie Combs kártya, szintén OKÉ-s).

Ezek az én bolondos olvasási szokásaim. Neked van valami egyedülálló? Mondd el!

A szerzőről: Iskolás éveim során gyakran illettek olyan kifejezésekkel, hogy “jól tudok fogalmazni”, “jól írok”, engem viszont csak is végzős gimnazistaként, négy éve ért villámcsapásként a gondolat: író szeretnék lenni. Ennek érdekében első komoly tettemként kiagyaltam egy írói nevet – ennek több oka van –, így született meg Piper Collin. Azóta ezen a néven – vagy csak röviden Piperként – publikálom az írásaim,  Napvilágon főként novellákat, emellett a blogomon (My reality in a fake world) egyéb gondolataimat teszem közzé. Még rengeteget kell tanulnom az írásról, részben ezért sem tudom bekategorizálni magam – illetve egyelőre nem is nagyon szeretném, mert többféle műfajt kipróbálnék –, a bejegyzéseimre inkább személyesebb hangú szösszenetekként tekintek. 

Ha felkeltettem az érdeklődésed, bármikor szívesen látlak az oldalamon, vagy írhatsz nekem a pipercollinwrites [@] gmail [.] com email címen. Szeretek beszélgetni, új embereket, blogokat megismerni, szóval ha kedved van, ne fogd vissza magad! :)

Köszönöm szépen Pipernek, hogy megírta nekünk ezt a posztot! Mindenképpen nézzetek át a blogjára és olvasgassatok nála is, megéri. 

Amennyiben ti is szeretnétek vendégíróként megjelenni a blogon akár egy ehhez hasonló könyves-írós témával, akár saját verssel, novellával, írjatok nekem bátran, örömmel fogadom.

31 nap a jobb blogolásért #10-11 - E-mailek és fórumok

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

Egy picit lemaradtam, így összevonom a keddi és a szerdai adagot, mindkettő rövidke.

A tizedik feladat lényege, hogy amikor e-mailben kommunikálunk valakivel a saját vagy az ő blogjához kapcsolódóan, ügyeljünk rá, hogy könnyen azonosíthatóak legyünk. Ez nemcsak akkor fontos, ha kialakult közösségünk van és napi szinten levelezünk, hanem akkor is, ha csak időnként érkezik ilyen típusú üzenet a postaládánkba. Egyrészt profibbnak tűnik, ha például ahelyett, hogy manócska15, a rendes nevedet, a blogod címét és egyéb elérhetőségeidet írod a levél végére, másrészt a figyelmet is felhívhatod így magadra, ha mondjuk egy kedvenc bloggerednek vagy egy kiadónak írsz.

A Parajunkee néhány javaslata arra vonatkozóan, hogy mit tüntessünk fel az e-mailes aláírásunkban:

1. A teljes nevünket és a blogos nevünket. A kettőt válasszuk külön például ezekkel a jelekkel: | / :: stb.

2. Lehetőleg kerüljük a HTML-formázást, mert sokan nem engedélyezik ezek megjelenését a leveleikben.

3. Képeket csak indokolt esetben illesszünk a főszövegen belülre.

4. Ha kiadókkal beszélünk, feltüntethetjük a postacímünket és a telefonszámunkat.

5. Mindenképp tüntessük fel a blogunk URL-jét és a fontosnak ítélt közösségi média felhasználói azonosítónkat.

6. Kerüljük a fórumokon aláírásként használt idézeteket, a disclaimert vagy a "Mobilról küldve" típusú dolgokat.

7. Az oldalunkkal kapcsolatos és a személyes levelezésnek tartsunk fenn egy külön fiókot, ne keveredjen a kettő.

Ez tényleg fontos, és mindeddig nekem is hiányosságaim voltak ezen a téren, úgyhogy tegnap létre is hoztam a blognak egy külön e-mail címet: sorkozblog(kukac)gmail(pont)com, ide bármikor írhattok bármilyen ügyben, segítek, ha tudok. :)

A tizenegyedik napi feladat a hasonló szellemiségű közösségekről szól. Keressünk egy fórumot, oldalt, akármit, ahol olyasmiről beszélgetnek, mint a blogunk témája, és csatlakozzunk, legyünk aktívak, támogassuk egymás blogját.

A Parajunkee tippjei a fórumokkal kapcsolatban:

1. Fokozottan figyeljünk a profilunkra: legyen érdekes, informatív, tüntessük fel benne az oldalunk URL-jét és válasszunk egy szembeötlő profilképet.

2. Ne kizárólag arra használjuk ezt a helyet, hogy telespammeljük és magunkat reklámozzuk!

3. Legyünk aktív tagjai a közösségnek, válaszoljunk kérdésekre és mi magunk is kérdezzünk olyasmit, ami előreviszi a beszélgetést.

4. Az aláírásban tüntessük fel a blogunkat.

5. Ha van olyan topic, ami a saját oldalak bemutatásáról szól, kizárólag itt hívjuk fel rá a többiek figyelmét.

6. Keressünk olyan topicokat, amelyekhez értékes tartalmat tudunk hozzáadni.

7. Próbáljunk valódi kapcsolatokat kialakítani, váljunk nélkülözhetetlen taggá.

Ti ismertek könyvekkel, írással foglalkozó hazai fórumokat? Az elmúlt pár évben kikoptam azokból, ahol korábban aktív voltam, egyedül a Molyt használom rendszeresen, úgyhogy hálás lennék a tippekért. :)

Kép forrása: 1

II. Magyar Könyvek Viadala

Örömmel jelentem be, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy idén részt vehetek a II. Magyar Könyvek Viadala jelöltjeinek nominálásában. Remek kezdeményezésnek tartom a Viadalt, ezért nagyon izgatott vagyok, hogy egy kicsit én is a részese lehetek.

Hogy pontosan mi is ez az egész és milyen kategóriákban lehet majd szavazni, a fentebb linkelt honlapról idézem:

"Miről szól a Magyar Könyvek Viadala? Ez a kezdeményezés azért született meg, hogy elismerjük a magyar írók és alkotók munkáit. A jelölteket a könyvekkel (is) foglalkozó bloggerek állították össze, a végső győztest az olvasók, szavazatok alapján állapíthatják meg.

Mikor kezdődik a II. Magyar Könyvek Viadala? Az első szavazás Március 1-jén debütál az oldalon, a bloggerek február 15-ig jelölhetnek. Azért lett kitolva a viadal időpontja, hogy a 2014 decemberében megjelent könyveket is legyen idejük elolvasni a bloggereknek, és az olvasóknak is."

"A Magyar Könyvek Viadalán tíz kategóriában keressük az olvasók kedvenceit. Íme, a kategóriák!

- AZ ÉV LEGSZEBB KÖNYVBORÍTÓJA

Ki ne szeretne ámuldozni egy-egy csodálatosan szép könyvborító láttán? Ünnepeljük tehát közösen azokat a grafikusokat, akik megálmodják a legszebb könyvborítókat.

- AZ ÉV FORDÍTÓJA

Ritkán esik szó a fordítókról, pedig az ő alázatos, szeretetteljes munkájuk is szükségeltetik ahhoz, hogy a külföldi írók könyveit kiváló minőségben olvashassuk el magyarul. A fordítók munkája igencsak nehéz, hiszen nem csak a fordítandó nyelven, hanem magyarul is kiválóan kell beszélniük. Profizmusukért mindenképp megérdemlik az elismerést.

- AZ ÉV ISMERETTERJESZTŐ KÖNYVE

Memoár, pszcihológiai könyv, szakácskönyv netán képesfüzet? Mindegyik mű értéket tartalmaz, ami elismerésért kiált.

- AZ ÉV MESEKÖNYVE

Mesekönyvet felolvasni egy gyermeknek, vagy akár felnőttként elmerülni egy aranyos történetben felülmúlhatatlan élmény, igazi feltöltődés a léleknek. Ebben a kategóriában azok a mesekönyvek szerepelnek, amiket 13 éves korig ajánlanak a kiadók elolvasásra.

- AZ ÉV IFJÚSÁGI KÖNYVE

Az elsősorban 14 és 21 közti célcsoportnak szánt könyvek, ami jellemzően gimnáziumi környezetben játszódnak, vagy Young Adult besorolással bírnak, nem csak a célcsoport, hanem az idősebb olvasók kegyeit is elnyerték már.

- AZ ÉV SZÉPIRODALMI KÖNYVE

Szépirodalmat olvasni élmény, a gyönyörűen megfogalmazott mondatok és gondolatok okítják és a szép élvezetére is nevelik az olvasót.

- AZ ÉV SZÓRAKOZTATÓ REGÉNYE

A könyvek alapvető célja a szórakoztatás, utóbbi azonban számos formában megvalósulhat, miközben egy regényt olvasunk.

- AZ ÉV ELSŐKÖNYVES DEBÜTÁLÁSA

Mindig öröm új tehetségeket köszönteni a magyar irodalmi palettán. Itt olyan szerzők könyveivel találkozhatok, akik először 2014-ben léptek a nagy nyilvánosság elé a történetükkel, magán, vagy hagyományos kiadás útján.

- AZ ÉV ÍRÓNŐJE / ÍRÓJA

Eme kategóriában a magyar írókat és írónőket ismerjük el."

Az aktuális információkat és egyéb érdekességeket megtaláljátok a Viadal honlapján, Facebook-oldalán vagy a Molyos Zónában. Érdemes lesz figyelni az eseményeket, mert a szervezők a szavazás mellett számtalan meglepetéssel is készülnek. Én alig várom!

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy hozzászólásban áruljátok el, a 2014-es palettáról ti kiket neveznétek az egyes kategóriákban.

Heti linkgyűjtemény #5

Rövid válogatás az elmúlt héten született könyves-írós posztokból és az aktuális nyereményjátékokból.

Linkek:

A Book Riot összegyűjtött 40 apróságot, amellyel gazdagabbá tehetjük az olvasás élményét.

A Gawker Review of Books listát készített az 50 legjobb kezdőmondatról az irodalomban. Krasznahorkai László Háború és Háború című regényének első mondata is szerepel a gyűjteményben. 

Ann Bauer a privilégium, az írás és a hatékonyság összefüggéseiről írt. Ti mit gondoltok?

A Nol.hu interjúja Bodor Ádámmal.

A Könyvesblog cikke arról, hogyan változtatta meg a képregény a tévézést. Ugyanitt interjú készült Vámos Miklóssal.

Piper az íráshoz fűződő viszonyáról írt egy tanulságos bejegyzést.

Az Egy könyvfüggő vallomásai-n kezdeményezés indult a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért. A résztvevő bloggereket és cikkeiket lásd a linken.

Miamona, PuPilla, Nima, tigi, Bea és Szee Témáztak, ezúttal a negatív karakterekről fejtették ki véleményüket.

A kortárs magyar irodalom kúlsága és szekszisége - a Prae.hu cikke a Werk Stílus és Kommunikációs Akadémián rendezett beszélgetésről.

A GABO Kiadó oldalán megjelent Marisha Pressl-interjú az írásról is érdekes gondolatokat tartalmaz.

Hat híres könyv, amelyek első változata igencsak eltért attól, amit végül megismerhettünk.

Nyereményjátékok

A Líra Facebook-oldalán Tari Annamária és Horváth Gergely Rád találni című könyvét nyerhetitek meg.

Az Athenaeumnál most kétszemélyes hétvégét nyerhettek Horvátországba vagy Szlovéniába, ha megvásároljátok Rachel Gibson Valentin-nap és egyéb őrültségek című könyvét. Szintén náluk páros belépőt nyerhettek az Ahol a szivárvány véget ér című filmre.

A Big Bang Media Kft. jóvoltából is nyerhettek egy jegyet az Ahol a szivárvány véget ér premier előtti vetítésére, de egy kommentért cserébe a könyv is a tiétek lehet.

A Könyvmolyzon Salla Simukka Hófehér című regényét nyerhetitek meg.

Az Agave Könyvek és az Olvasóterem közös játékán Blake Crouch Wayward Pines című könyvéért játszhattok.

A Könyvvilág blogon különböző könyvjelzőket, kártyákat, posztereket lehet nyerni.

PuPilla blogján Louise Walters Levelek a bőröndből című könyvéért játszhattok.

A másik világ blog a Fegyvert s vitézt éneklek című novelláskötetért indított játékot.

Az Enchanted by Pages-en A. O. Esther egy regényét nyerhetitek meg dedikálva.

Lakatos Levente Facebook-oldalán A szürke ötven árnyalata premierjére nyerhettek páros belépőt.

A Líránál Eloisa James Az én hercegem című könyvét nyerhetitek meg.

Olvastatok valami jót a héten vagy láttatok egy nyereményjátékot? Írjátok meg, hogy felkerülhessen a listára és eljuthasson másokhoz is.

Örömmel fogadom, ha hét közben is megosztjátok velem, amire rábukkantatok, hogy teljesebb lehessen a következő lista. :)

Blogger-interjúk #1 - Annie

Nagyon izgatott vagyok, amiért egy új rovat első részét mutathatom be nektek. Szeretném kivenni a részem a blogos közösségből és felhívni a figyelmet azokra, akiknek a blogját ugyanolyan szívesen olvasom, mint ahogy a sajátomat írom, ezért született meg a Blogger-interjúk ötlete. 

Elsőként Annie, az Annie mindenes blogja szerkesztője vállalkozott rá, hogy megválaszolja a kérdéseimet és ezáltal egy kicsit jobban megismerhessük őt. Úgy emlékszem, Annie blogját az első nyereményjátéka kapcsán fedeztem fel, és megtetszett, hogy nem a szokásos lájkolós-megosztós módszert használta, hanem egy különleges feladatot talált ki nekünk. A blogján a könyvértékelések mellett filmekről és sorozatokról is ír, nézzetek be hozzá!

Az interjúért kattintsatok az alábbi linkre:

31 nap a jobb blogolásért #9 - Közösségi oldalak

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A mai feladat: rendbe szedni a közösségi oldalainkat. 

Közösségi oldalakból egyre több van, senkinek nincs ideje egyszerre mindegyiken aktívnak lenni és minőségi tartalmakat megosztani, ezért is fontos, hogy kiválasszuk azt a néhányat (vagy azt az egyet), ahol otthon érezzük magunkat és amelyen keresztül a számunkra legoptimálisabb módon tudunk kapcsolatot tartani az olvasóinkkal. 

Ha az egyre növekvő választék nem lenne elég, a rendszeresen használt közösségi oldalainkkal is könnyen előfordulhat, hogy egy idő után túlzsúfolttá válnak, és az értékes tartalmak kiszűrésére hosszú perceket kell vesztegetnünk. Nem árt tehát, ha alkalmanként szortírozást végzünk a követett oldalak között, szűrjük az irreleváns dolgokat és kategóriákba rendezzük azokat, akiket figyelünk.

A Parajunkee a következőket ajánlja a fiókjaink rendberakásához:

1. Ha a profilképünk nagyon általános, cseréljük le valami személyesebbre.

2. Tegyünk ugyanígy a borítóképünkkel is.

3. A Twitter-fiókunk rendbeszedéséhez segítséget jelenthet például a Qwitter vagy a Manageflitter.

4. Figyeljünk rá, hogy válaszoljunk minden említésre, hozzászólásra.

5. Írjunk meg néhány posztot vagy tweetet előre, és állítsuk be, mikor váljanak élővé.

6. Osszuk meg a népszerű bejegyzéseinket - a legtöbb közösségi oldalnál beállítható, hogy automatikusan posztolja a frissítéseket.

7. Osszuk meg a kedvenceink tartalmait!

8. Rendezzük listába a követőinket és azokat, akiket mi követünk.

9. Töröljük a követett oldalak közül azokat, akik már nem relevánsak.

10. Győződjünk meg róla, hogy az oldalunkon kint vannak a megosztásra szolgáló gombok.

11. Tanulmányozzuk a "vetélytársaink" feedjeit, nézzük meg, ők mit csinálnak.

12. Figyeljük meg, hogy a közösségi oldalak közül melyiken érjük el a legnagyobb hatást, melyik vonzza leginkább a látogatókat a blogunkra.

13. Tervezzünk meg egy forgatókönyvet, stratégiát a közösségi oldalaink használatával kapcsolatban.

14. Folyamatosan figyeljünk rá, hogy mi működik és mi nem.

Az biztos, hogy az én fiókjaimra ráfér egy kis karbantartás. Ugyan sem Facebook-oldalt, sem Twittert nem csatoltam még a bloghoz, erősen gondolkozom rajtuk. Ahhoz, hogy a legtöbbet tudjam kihozni ezekből a lehetőségekből, szükség van némi előzetes tervezésre, úgyhogy a következő pár napban ezzel is foglalkozni fogok.

Kép forrása: 1

Hétindító írós-olvasós #11

Forrás

Könyves-írós idézet a hétre:

"Az irodalom célja, hogy a vért tintává változtassa." - T.S. Eliot

Vers a hétre:

Szabó T. Anna - Szemben

Tükörbe nézz, ott van az ördög:

ez az arccsont, ez a szemöldök,

az üveges üres tekintet,

ami belülről figyel minket,

fészket rakott a koponyában,

tőle mozog a nyelv a szájban,

nélküle a test összetört rög:

tükörbe nézz, ott van az ördög.

2.

Tükörbe nézel, ott van Isten:

pórusaidban, sejtjeidben,

csak működik benned nyugodtan,

nem bámulja magát, csak ott van,

nem kér, nem szólít, nem nevez meg,

nem mondja azt sem, hogy szeretlek,

mert nem vagy és a tükör sincsen:

tükörbe nézel, ott van Isten.

Kreatív feladat íráshoz:

Készíts interjút a szereplőiddel! (Részletesebb instrukcióért és példáért lásd a tegnapi bejegyzést.)

Gondolkodnivaló íráshoz:

Ha megfilmesítenék a regényedet, kiket tudnál elképzelni a főbb szerepekben?

Olvasnivaló:

A héten szeretném befejezni a Kokorót és belekezdeni egy újabb Szószeki-regénybe. Ezen kívül tegnap végre olvastam egy kicsit a Scart, jó lenne azt is folytatni.

Arra gondoltam, ha már hétről hétre kitalálom ezeket az írós feladatokat, nem ártana, ha magam is elkezdeném megoldani őket. Megpróbálkozom vele, aztán ha nem lesz vállalhatatlan az eredmény, posztolom majd itt is, mit szóltok?

Ha nektek is van kedvetek kipróbálni őket, akár hozzászólásban, akár e-mailben küldjétek el, mit alkottatok, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Ha szeretnétek, szívesen ki is teszem a blogra. 

Írásra fel! :)

Leporolva: Ők a sztori sztárjai - Készíts velük interjút!

Forrás: ?

(Update: Mostantól a bejegyzésekben szereplő képeken elérhető a Pin it gomb, ha föléjük viszitek az egeret. Minden megosztásért hálás vagyok. ♥)

A mai bejegyzés témája a szereplőinkkel való ismerkedés. Vannak, akik kész élettörténettel érkeznek hozzánk és követelik, hogy írjunk róluk. Kérés nélkül is folyamatosan locsognak mindenről, amiről épp kedvük tartja. Másokkal azonban nehezebb dolgunk van. Velünk vannak, mint az árnyék, de csak bámulunk rájuk értetlenül, mert sehogyan sem sikerül szóra bírni őket.

Véleményem szerint a karakterek megismerésének egyik legjobb módja az, ha írunk róluk. Ha még nem állunk készen, nem feltétlenül magát a történetet, csak kiragadott pillanatokat az életükből. Érdemes például tudni, hogy mit csináltak, mielőtt belekeveredtek a jelenlegi bonyodalmakba. Hagyjuk, hadd meséljenek róla, hogy miért lettek azok, akik. De legalább annyit elmond, hogy mit csinálnak, amikor épp nem a cselekmény labirintusában bolyonganak: hogyan töltenek egy átlagos hétköznapot vagy egy esős vasárnap délutánt. Ilyenkor ne gondolkozzunk azon, hogy minek kellene történnie legközelebb, inkább sodródjunk a szereplővel és figyeljük, hogy a leírtak mit árulnak el az egyéniségéről.

Van azonban, mikor ez egyszerűen nem működik: annyira titkolóznak előttünk, hogy még a legártatlanabb részletekbe sem nyerünk bepillantást. Ilyenkor kell bekeményítenünk: becserkészni és leültetni őket egy szép hosszú beszélgetésre.

Ennek többféleképpen állhatunk neki. Foghatunk egy előre legyártott kérdéssort, amelyet megválaszolunk a szereplőnk nevében, de leírhatunk egy párbeszédes jelenetet is, mintha szemtől szemben ülnénk velük. Az előbbi tényszerű és arra kényszerít, hogy utánagondoljunk a dolgoknak, az utóbbi viszont lehetőséget ad arra, hogy megtaláljuk a szereplő hangját és elkapjuk a személyisége lényegét.

Elképzelhetjük, hogy megbeszéltünk a szereplővel egy interjút (könnyedén belemegy a dologba, vagy győzködni kell? ő akarja kiválasztani a helyet és az időt, vagy ránk bízza?), és találkozunk (mikor és hol?). Megfigyelhetjük, hogy mi az első benyomásunk róla (mi van rajta; mit csinál, mielőtt észrevenne minket; idegesnek látszik az interjú miatt?), és azon túl, hogy a kérdéseinkre válaszolgat, leírhatjuk azt is, mindezt hogyan teszi (milyen az arckifejezése; milyen mozdulatokat tesz beszéd közben; igazat mond vagy hazudik; válaszol egyáltalán?). Még az is lehet, hogy nem talál minket szimpatikusnak és egyszerűen távozik a helyszínről (vagy tetszőleges módon végez velünk, ha épp ilyen karakterről van szó).

Ilyesmire gondolok (Rai és Liniell a saját szereplőim):

Alig hiszem el, hogy Rai mégis eljön az interjúra. Mikor megkértem rá, nevetve bocsánatot kért és elutasított. A hadnagya viszont, Liniell, még aznap este felkeresett és közölte, hogy a parancsnok holnap délutánra vár. Vajon mitől változott meg a véleménye? Gyanítom, hogy Liniell lehet az oka - ki merne ellentmondani annak a nőnek?

A teaház, ahová a meghívás szól, hangulatos épület a főtér sarkán. Bent körül sem kell néznem, azonnal megakad a szemem Rain. Az ablak mellett ül és a pincérlánnyal cseveg. Ha a pír a lány arcán jelent valamit, nem a rendelését adja le.

Odasétálok hozzá. Udvariasan köszön és hellyel kínál, de nem küldi el azonnal a lányt.

- ... szóval ha újból előjönne az a hátfájás, ne habozzon üzenni nekem. - Kivillantja a fogait, és a pincérlány még jobban elpirul.

Kezdem kellemetlenül érezni magam, ezért közbeszólok. - Nem tudtam, hogy az osztagában civileket is fogadnak.

- Az osztagban nem is. De mint parancsnok, szolgálaton kívül megválogathatom, kiket akarok kezelni. - Egyre jobban vigyorog, és én már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt ez az interjú...

Kissé tudathasadásos jellege van a dolognak, de ezt a kockázatot vállalnunk kell, ha egyszer a fejükbe akarunk látni. :)

Az, hogy milyen kérdéseket tegyünk fel nekik, erősen történetfüggő. Általánosságban azt tudom javasolni, hogy próbáljunk a külső, elsőre szembetűnő dolgok mögé nézni. Jó tudni, hogy milyen a szereplő haj- vagy szemszíne, hol született és mit dolgozik, de a száraz tényekből még nem derül ki, hogyan reagálna egy adott helyzetben. Azok a kérdések, amelyek a személyiségére világítanak rá, abban is a segítségünkre lesznek, hogy a cselekményt miképpen alakíthatjuk.

Itt találtok egy általam összeállított kérdéssort, amelyet megválaszolhattok a szereplőitek nevében, ha elakadtatok, vagy fel is használhatjátok, hogy interjút készítsetek velük. Természetesen lehet, sőt ajánlott igény szerint kiegészíteni és módosítani.

Ti mennyit tudtok a szereplőitekről, mielőtt elkezdtek írni? Könnyen ismerkedtek velük, vagy eltart egy darabig, mire kihúztok belőlük valamit?

31 nap a jobb blogolásért #8 - Újrahasznosítás

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

Tegnap kihagytam egy napot, ne haragudjatok. Sikeresen lebetegedtem, és nem volt máshoz energiám, mint ágyban fekve sorozatokat nézni (új kedvenc: How to Get Away with Murder - köszönet az ajánlóért a Media-Addictnek!) Ma viszont összeszedtem magam és újult erővel folytatom a kihívást.

A feladat nem más, mint újrahasznosítani egy olyan bejegyzést, amelyet legalább egy éve írtál.

Ez számomra nem jelent gondot, hiszen a Leporolva rovatban rendszeresen ezt csinálom (a kihívás jegyében a nap folyamán is várható egy ilyen poszt), azok kedvéért viszont, akik számára ez furcsának tűnhet, összefoglalom, miért ajánlja az újrahasznosítást a Parajunkee.

Az, ha időként előhúzzuk a régi bejegyzéseinket, nem azt jelenti, hogy lusták vagyunk vagy "csalunk." Ha egy poszt régi, nagy rá az esély, hogy az újabb olvasóink nem találkoztak vele. Vannak olyan témák, amelyek sosem lesznek igazán elavultak, így egy-egy poszt idővel újra aktuálissá válhat, az emlékeztető pedig sem nekünk, sem az olvasóinknak nem árthat. Ha valamikor érték volt, ne hagyjuk feledésbe merülni!

Arról nem is beszélve, hogy mi magunk is változunk, új tapasztalatokkal gazdagodunk, így elég esélyes, hogy egy jóval korábbi posztot, amely önmagában is megállta a helyét, immár friss szemmel, új nézőpontokból tudunk megközelíteni. Nem muszáj tehát eredetiben kirakni újra a régi bejegyzést, sőt a Parajunkee kifejezetten arra biztat, hogy írjuk át, adjunk hozzá, egészítsük ki, hogy még nagyobb hasznára váljon az olvasóknak.

Ha a poszt még mindig úgy aktuális, ahogy van, és semmit nem akarunk változtatni a tartalmán, akkor új kifejezési formákban is gondolkozhatunk, hogy felfrissítsük kicsit. Mi lenne, ha videó formájában közölnénk? Vagy hangfelvételt csinálnánk belőle? Hasonló témájú posztokkal összefűzve akár letölthető pdf-ként is felajánlhatjuk. De csinálhatunk belőle slidert, infografikát, képeket, amit csak szeretnénk. Ezek az alternatív kifejezési formák, ha jól alkalmazzuk őket, nagyon fel tudnak dobni bármilyen tartalmat.

A lényeg, hogy gondoljuk végig, hogyan tudunk új szempontból megközelíteni egy korábbi témát, és ne féljünk újra előhúzni a régi posztjainkat, ha egyszer hasznosnak, érdekesnek találták őket az olvasók.

Kép forrása: 1