31 nap a jobb blogolásért #7 - Népszerű bejegyzések

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A mai feladat, hogy megnézd, melyek a legnépszerűbb bejegyzéseid, és kiemeld őket egy külön bejegyzésben vagy az oldalsávban.

A Parajunkee ezt azért tartja fontosnak, mert hiába hozott egy-egy poszt nagy látogatottságot, amikor közzétettük, az újabb és újabb tartalom hajlamos maga alá temetni a népszerű bejegyzéseket. Persze, az a cél, hogy az emberek minden bejegyzésünket elolvassák, de nem árt észben tartani, hogy a népszerűségnek mindig oka van, az adott poszt valamiért megfogta az olvasókat. Ne hagyjuk hát veszni ezt az értékes tartalmat!

A népszerű bejegyzések kiemelésének több módja is van:

1. Widget vagy egyszerű linkek az oldalsávban

2. A bejegyzések végén használj egy hasonló tartalmakra mutató widgetet (ahhoz hasonlót, amit nálam is láthattok), vagy egyszerűen említs meg korábbi posztokat, amelyek az adott témához kapcsolódóan érdekelhetik az olvasót

3. Sliderek: sok blog felső részében találkozhatsz csúszkával. Ez az első, amit a látogató észrevesz, így azonnal felhívja a figyelmet a korábbi bejegyzésekre is.

4. Ha van a blogodon bemutatkozó oldal, azon keresztül is az olvasó figyelmébe ajánlhatsz néhány kiválasztott bejegyzést. Ez az új látogatóknak is segít, hogy könnyebben átlássák a blogod lényegét.

5. Gyűjtőposzt vagy -oldal: Rendszeres időközönként (attól függően, hogy milyen gyakran posztolsz) egy külön bejegyzésben vagy oldalon is felhívhatod a figyelmet az elmúlt időszak legfontosabb tartalmaira.

Nem mondanám, hogy tele vagyok olyan bejegyzésekkel, amelyeket népszerűnek lehetne nevezni, de a kihívás kedvéért megmutatom, melyik a három legnézettebb posztom:

1. Fiktív fogások, avagy a legemlékezetesebb ételek az irodalomban

2. Így szeress egy lányt, aki ír

3. Most akkor milyen is egy jó blog?!

Nektek melyik a legnépszerűbb bejegyzésetek?

Kép forrása: 1

Bepillantó #1

A háttérkép forrása

Mivel a 31 nap a jobb blogolásért ötödik napi feladata során több helyről is azt a visszajelzést kaptam, hogy szívesen olvasnátok részleteket az írásaimból, így arra gondoltam, indítok egy Bepillantó nevű rovatot. Nem lesz rendszeres, lehet, hogy egyszerre csak néhány sort teszek majd közzé, de remélem, azért elolvassátok majd ezeket a bejegyzéseket is. 

Az őszinte, konstruktív kritikának természetesen mindig örülök.

Az alábbi részlet az aktuális regényem elején található. Rengetegszer átdolgoztam már a sztorit, de ez valahogy állandó eleme maradt a történetnek.

31 nap a jobb blogolásért #6 - Tervezzünk előre!

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

Nagyon köszönöm azoknak, akik segítettek a tegnapi feladatban és időt szántak rá, hogy megválaszolják a bloggal kapcsolatos kérdéseket. Hasznos tanácsokat kaptam, amelyeket igyekszem megfogadni, javítani azon, amin lehet. Továbbra is várom az észrevételeiteket, már akkor is hálás leszek, ha a tizenöt kérdésből csak egyre választ adtok.

A mai feladat előre megtervezni hétnapnyi bejegyzést. Nem kell megírni őket, csak gondolkozni a témán, esetleg vázlatba szedni a főbb pontokat.

A Parajunkee összefoglalja, miben segíthet a tervezés:

1. Ha előre tudod, miről fogsz írni, kevesebb a stressz, kisebb a nyomás.

2. Több időd marad más dolgokkal foglalkozni.

3. Több időd van átolvasni, javítgatni a bejegyzéseket.

4. Több időd van utánajárni a témának, amiről írsz.

5. Előre beharangozhatod a bejegyzéseidet.

6. Több időd marad megismertetni másokkal a blogodat, foglalkozni a hozzá kapcsolódó közösségi médiával, más bloggerekkel megismerkedni, hozzászólni az ő munkájukhoz stb.

A tervezéssel kapcsolatban én általában két véglet között ingadozom: vagy annyira belemerülök, hogy a konkrét munkával egyszerűen nem haladok semerre, vagy csak fejben foglalkozom vele minimálisan és határozott útiterv nélkül belevágok a feladatba. Az utóbbi mindeddig több eredményhez vezetett, ugyanakkor egyrészt belátom a tervezés fontosságát. másrészt sok esetben jobban is élvezem magát a folyamatot, mint a végeredményt.

Találtam két letölthető tervezőt, amely segíthet a bejegyzésekkel való sakkozásban. Az egyiket Via készítette az urban:eve-en, a másikat pedig a Daily Dorothy szerkesztője, Dóri. Nézzétek meg őket, hátha nektek is hasznotokra lesznek. :)

Én már nagyjából tudom, mi várható a blogon a következő egy hétben, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Addig is kíváncsi lennék, ti milyen viszonyban vagytok a tervezéssel. Neki sem kezdtek a munkának nélküle? Feleslegesnek tartjátok? Vagy valahol a kettő között?

Kép forrása: 1

31 nap a jobb blogolásért #5 - Visszajelzések

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A mai feladatban szeretném a segítséget kérni, ugyanis az lenne a lényeg, hogy őszinte, konstruktív visszajelzéseket kapjak a blogról. Mivel nekem nehezemre esik kívülálló szemmel nézni, ráadásul ma arra is felhívták a figyelmem, hogy mindeddig Ti nem teljesen ugyanazt láttátok az oldalsávban, mint én, nagyon hálás lennék, ha a lenti kérdések közül egyet vagy többet megválaszolnátok, hogy még felhasználóbarátabbá és élvezetesebbé tehessem az oldalt. 

1. Mi a véleményed a dizájnról?
2. Mit gondolsz a színekről?
3. Olvashatónak találod a betűtípusokat?
4. Van valami, ami feltűnt az oldalsávval kapcsolatban?
5. Jónak tartod a bejegyzéseket?
6. Melyik bejegyzést találtad a legjobbnak?
7. Mi a legszembeötlőbb számodra a blogon?
8. Mi a véleményed a menüpontokról?
9. Egyszerű észrevenni a linkeket?
10. Egyszerűen megtaláltad az e-mail címet, ahová írhatsz nekem?
11. Egyértelműen kiderült számodra, hogy miről szól a blog?
12. Mi az, ami a legjobban tetszett a blogon?
13. Mi az, ami a legkevésbé tetszett?
14. Mi a véleményed az írásaim stílusáról?
15. Van még valami, amit szívesen látnál a blogon?

Nagyon köszönöm, ha szántok rám egy kis időt!

Kép forrása: 1

Miért van, hogy írónak lenni egyszerre fantasztikus és nehéz?

Ezt a bejegyzést még 2010-ben írtam, és ahogy ma újraolvastam, még mindig igaznak érzem. Nem vagyok már tinédzser, sok akkori szorongásom megszűnt és elégedett vagyok a mostani életemmel, ugyanakkor a bizonytalanság, hogy jó úton járok-e, időről időre felüti a fejét. A válaszom mindig az, hogy igen, ez a poszt pedig nagyon jó emlékeztető számomra arról, hogy mekkora utat jártam be az elmúlt néhány évben.

Ha úgy érzitek, a bejegyzés végén beszélgessünk a Ti tapasztalataitokról, nagyon kíváncsi vagyok.

Forrás: ?

"Writing is the only thing that, when I do it, I don't feel I should be doing something else."

("Egyedül írás közben nem érzem, hogy valami mást kellene csinálnom.")

- Gloria Steinem

Írni, írónak lenni nem könnyű, bármilyen életszakaszban is van az ember. De a legnehezebb dolguk talán mégis a tiniknek, fiatal felnőtteknek van.

Néhány évig én is beleesem még ebbe a kategóriába, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Az írás régóta elveszi az időm egy részét, mégsem tartok egyetlen percet sem elvesztegetettnek. Úgy érzem - és azt hiszem, ez már nem is fog változni -, hogy az alkotással járó izgalom és munka az egyik legfantasztikusabb dolog, amit eddig megtapasztalhattam. Természetesen vannak más, "való életbeli" dolgok, amiket csak fiatalon élhetek át, ezeket ugyanúgy nem cserélném el semmiért. De az írás a szenvedélyem, és ha hiányozna az életemből, a mostani énem jóval szegényebb lenne.

Ettől függetlenül vannak dolgok, amik igencsak megnehezítik az írói ambíciók vállalását, különösen a tinikorban:

Senki nem vesz komolyan

És ez valószínűleg így is lesz, amíg az ember ténylegesen ki nem adja az írásait. Ez a szakma amúgy is elég bizonytalan, a nem író, sőt sokszor olvasni sem szerető környezetünkkel pedig már-már lehetetlen megértetni, hogy igenis komolyan gondoljuk, amit csinálunk, és van értelme folytatni. Heh, néha még magamat is győzködnöm kell róla! Láttam mások arcát, mikor megtudták, hogy szeretek írni: "Nincs elég tapasztalatod, ugyan miről tudnál írni? Ez csak tinédzserkori dráma, majd kinövöd!" De összeszorítottam a fogam és mosolyogtam. Talán igazuk van, talán nem. Az egyetlen, amit tehetek, hogy folytatom, amíg úgy érzem, megéri. Ha tényleg írnom kell, előbb-utóbb ki fog derülni, és mások véleménye addig nem számít.

Depressziósnak és öngyilkos hajlamúnak bélyegeznek

Mikor az egyik osztálytársam megtudta, hogy szeretek írni, mielőtt bármi mást mondhattam volna, azonnal azt feltételezte, hogy halni vágyó verseket költök egy sötét sarokban. WTF?! Másoknál talán nem ennyire drasztikus a helyzet, de az biztos, hogy sokaknak előítéletei vannak az írókkal/költőkkel szemben, és cseppet sem segít a helyzeten, ha mindemellett még tinédzser is az ember. A család jó esetben képes elfogadni, az idegenek cseppet sem érdekelnek, a legrosszabb viszont minden bizonnyal a kortársak véleménye. Ebben az életkorban vágyunk leginkább arra, hogy be tudjunk illeszkedni, de sajnos lassan az is csodálkozást vált ki, ha egy tini szeret olvasni. Ha emellett még ír is, azt gyakran vállalni sem meri...

Kevés lehetőség van hasonló érdeklődésűekkel találkozni

Szerencsésnek érzem magam, amiért három olyan embert mondhatok barátomnak, akik szintén írnak. Mielőtt felfedtük volna egymás előtt ezt a nem is olyan nagy titkot, gyakran majd' megfojtott a vágy, hogy végre beszélhessek valaki olyannal, aki legalább annyira lelkesedik az írói világ iránt, mint én. Rajtuk kívül is voltak, akik meghallgatták a karakterem fantasztikus háttérinfóját, vagy az aktuálisan felfedezett részletet, ami majd életre kelti a kitalált világomat, és ezért hálás vagyok nekik. Abban viszont, hogy fejlődni tudjunk, olyanok visszajelzésére van szükség, akik tudják, mit lássanak a sorok mögött és építő kritikát tudnak nyújtani. Vannak kisebb-nagyobb online közösségek, de az nem ugyanaz, mint szemben ülni más írókkal és letörölhetetlen vigyorral áradozni a legújabb ötletről.

Ugyanakkor a nehézségek ellenére előnyökkel is jár, ha az ambíciónkat nem hagyjuk elkallódni és a képességünk csiszolására törekszünk:

Új perspektívákat nyit

Valószínűleg igaz ez más művészeti ágakra is, nem csak az írásra. Ha kicsit is komolyan vesszük, a napjaink részévé válik és néha anélkül formálja a gondolkodásunkat, hogy észrevennénk. Mások helyzetébe kell képzelnünk magunkat, figyelnünk kell a részletekre és kénytelenek vagyunk a dolgok legmélyére ásni, ha hiteleset akarunk alkotni, ehhez pedig van, hogy olyan nézőpontokat is figyelembe kell vennünk, amiket korábban elítéltünk vagy elképzelhetetlennek tartottunk. Hozzásegít nemcsak ahhoz, hogy idővel jobb és szebb dolgokat alkossunk, de ahhoz is, hogy a hétköznapi életünkben új szempontok nyíljanak.

Megváltoztatja az olvasás élményét

Néha még mindig nem tudom eldönteni, hogy örülök-e ennek a változásnak vagy sem. Kevesebb könyvre mondom azt, hogy jó, mert ahogy tanulom az írás művészetét, képessé válok észrevenni bennük a szerzők által elkövetett hibákat. Ez egyrészt jó érzéssel tölt el, mert biztosít róla, hogy az erőfeszítésem nem veszik kárba, de másfelől annyira idegesítenek az elszúrt dolgok, hogy gyakran képtelen vagyok végigolvasni egy olyan könyvet, amit korábban élveztem volna. Ha viszont  olyan művel találkozom, amire tapasztaltabb szemmel is azt tudom mondani, hogy hűha, akkor az eddiginél magasabb szinten tudom értékelni az írást, és még többet tanulhatok belőle.

Az iskolában/munkahelyen is jól jön

Gimnáziumban, egyetemen, de még a munkahelyen is állandóan előfordul, hogy papírra kell vetnünk dolgokat. Ha dolgozatot, esszét vagy beszámolót kell írnunk valamiről, hatalmas előnyt jelent, ha a szabadidőnkben sem áll távol tőlünk a papír és a toll: egyrészt valószínűleg megtanultunk helyesen írni, másrészt jóval kisebb erőfeszítéssel, kevesebb idő alatt tudjuk teljesíteni a kiszabott feladatot.

Mint mindennek, az írásnak is vannak nehézségei, de ha képesek vagyunk ezeken felülemelkedni, az általában duplán kifizetődik. Azt hiszem, a későbbiekben sokat köszönhetek majd annak, hogy nem adtam fel az álmom - még akkor is, ha nem lesz belőlem publikált író.

Kíváncsi lennék mások tapasztalataira is a témában. Milyen nehézségeket támasztott a környezetetek, és hogyan próbáltatok felülemelkedni rajta? Tényleg nehezebb tiniként vállalni az írást, mint más életkorban?

31 nap a jobb blogolásért #4 - Köszönetnyilvánítás

Mielőtt rátérnék a mai feladatra, szeretnék egy pillanatra visszatekinteni a tegnapira, amikor is bemutatkozót kellett írni. Ezt meg is tettem, a jobb oldali menüben találjátok Mi a Sorköz? címmel. Hálás lennék, ha megírnátok, hogy szerintetek milyen lett, van-e valami, amit szerintetek fontos lenne még beleírnom. Köszönöm. :)

Most pedig lássuk a 31 Days of Better Blogging negyedik napi feladatát.

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A kihívás mai pontja az előzőektől eltérően nem blogomról és rólam szól, illetve csak közvetetten. Ma egy igazán kellemes feladatom van, amelynek örömmel teszek eleget, ez pedig nem más, mint hogy hatalmas köszönetet mondjak Nektek, akik támogatjátok a blogot, színesebbé teszitek a hozzászólásaitokkal és bearanyozzátok a napjaimat. 

Külön szeretném kiemelni Pipert, aki már az előző blogomnak is rendszeres olvasója, hozzászólója volt, tartalmas kommentjeivel pedig mindig hozzátesz a bejegyzéseim tartalmához, továbbgondolásukra késztet. Remélem, nem bánod, amiért felhívtam Rád a figyelmet. :) Elmondtam már, de elmondom itt is, hogy amennyiben bármikor vendégposzthoz támadna kedved, megtiszteltetés lenne számomra, ha közzétehetném az írásodat a blogomon, akár véleménykifejtésről, akár a saját regényrészletedről, versedről, novelládról legyen szó.

Szeretném, ha ezen a blogon vitatkozhatnánk, megoszthatnánk egymással az írással kapcsolatos tapasztalatainkat, rajonghatnánk egymás ötleteiért. A hétköznapokban ritkán van lehetőségem hasonló témákról beszélgetni, ezért mindig elképesztő öröm számomra, amikor megírjátok a véleményeteket. Köszönöm Nektek az eddigieket, remélem, a jövőben még jobban megismerhetlek Titeket és az írásaitokat. ♥

Kép forrása: 1

Fantázialények - Sellő

Atargatis istennő

A sellők vízi teremtmények a mitológiában, akiknek a felsőteste emberi, deréktól lefelé viszont pikkelyes halfarokkal rendelkeznek. Léteznek férfi és női sellők is. Utóbbit hableánynak is hívjuk, de az angollal ellentétben a férfi sellőre nincs külön szavunk (angolul mermaidnek hívjuk a női, mermannek pedig a férfi sellőt; a fajuk összefoglaló neve a merfolk).

Az első ismert sellőtörténetek a Közel-Keletről származnak. Atargatis, görög nevén Derketo, a szírek istennője beleszeretett egy halandóba, akitől gyermeke született (a későbbi legendás királynő, Semiramis). Az istennő azonban születésekor megtagadta a gyermeket, megölte annak apját, és szégyenében egy tóba ugrott, ahol félig hallá változott.

Frederic Leighton: The Fisherman and the Syren

Atargatis férfi megfelelője a babiloni istenség, Oannes, vagy más néven Ea, akit egyszerre ábrázoltak

halként és emberként, és akitől a történetek szerint az emberiség megtanulta, amit a civilizációról, a kultúráról és az emberi értékekről tudunk.

Atargatis istennő történetéből sok motívum került át a későbbi sellőábrázolásokba, például a szépség, a hiúság és a csáberő, ugyanakkor a kegyetlenség és az elérhetetlen szerelem fogalma is. Sok tengerész lelte úgy halálát, hogy egy sellő után vágyakozva vízbe fulladt.

Egyes történetek szerint gonosz tengeri szörnyek, akik szándékosan csábítják a halandókat a mélybe és szétszaggatják őket, más források szerint kedves, jószívű lények, akik csak meg akarják mutatni csodálatos birodalmukat és egyszerűen elfelejtik, hogy az emberek nem tudnak lélegezni a víz alatt. Mindkettőre magyarázat, hogy a sellőknek nincs lelkük, nem értik a halandókat, és sokszor maguk is vágyakoznak utánuk. Csak akkor nyerhetnek emberi lelket, ha hozzámennek egy halandóhoz és maguk is azzá válnak.

A sellők alakja az évszázadok során egybeolvadt egy másik lénnyel, a tollas-uszonyos szirénnel, aki varázslatos énekével megszámlálhatatlan hajóst csábított a tengerbe és okozta vesztüket. Míg azonban a szirének mindig is mitikus teremtményeknek számítottak, a sellőket sokáig valódi lényekként tartották számon, és alakjukat az ókori világ végével maga a keresztény egyház tartotta életben mint az asszonyi csábításnak, a lélek elkárhozásának szimbólumát.

Shakespeare így ír róluk a Szentivánéji álomban:

"Jer csak jer, édes Puck; jut még eszedbe,

Midőn leültem egyszer a fokon

S hallék egy cselle hátán hableányt,

Ki olyan édes dallamot lehellt,

Hogy a bősz tenger nyájas lőn dalára,

S több csillag őrülten rohant le, hogy

A hableány zenéjét hallja?"

Kínai népmesékben a sellők képesek egy gyönyörű, könnyű, átlátszó anyagot kötni, amely igen értékes, ráadásul a könnyeik felbecsülhetetlen értékű gyöngyökké változnak, ezért nagyon sok halász vadászik rájuk.

Varsó címere

A 14. századtól kezdve Varsó címerén egy kardot és pajzsot tartó sellő található.

A sellők a modern kultúrában is népszerű alakok. A legismertebb alkotás talán Hans Christian Andersen A kis hableány című tündérmeséje, mely alapján később ugyanezen a néven Disney-rajzfilm is készült.

L. Frank Baumnak, aki az Óz, a nagy varázslót is írta, van egy regénye a sellőkről, a The Sea Fairies.

J. K. Rowling Harry Potter-sorozatának negyedik és hatodik részében is szó esik ezen lényekről, akik ugyan a mágia világában élnek, de maguk nem használják azt.

Alice Hoffman regényében, az Aquamarine-ban a két főhős segít a sellőnek, mert ha sikerrel járnak, kívánhatnak tőle valamit. A regényből ugyanezen a néven film is készült.

L. Sprague de Camp Manótorony c. művében szerepel egy történet, ahol egy ember és egy sellő szerelmének megpróbáltatásairól olvashatunk.

A Csobbanás című romantikus vígjáték szintén egy ember és egy sellő szerelméről szól.

A Karib-tenger kalózai:Ismeretlen vizeken ötvözi a sellőkről szóló régi és új hiedelmeket: a halálukba csábítják a tengerészeket, szárazföldre kerülve lábuk nő, és csókjuknak varázslatos gyógyító ereje van.

A H2O: Egy vízcsepp elég című ausztrál tinisorozat három modern sellő kalandjairól szól.

A young adult irodalomban is egyre népszerűbbek a sellők: főszerepet kapnak például Tera Lynn Childs Hableányok kíméljenek- vagy Anna Banks Szirénia öröksége-sorozatában.

31 nap a jobb blogolásért #3 - Frissítsd a bemutatkozódat!

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az eddigi feladatokért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A mai feladat: elkészíteni/frissíteni a Rólam menüpontot, illetve új profilképet készíteni hozzá.

Miért fontos egy jó bemutatkozó? Mert mikor egy új oldalra, blogra tévedünk, és valami nagyon megtetszik benne, gyakran az az első dolgunk, hogy megnézzük a blogger bemutatkozóját, mert többet szeretnénk tudni róla és a tartalomról, amit létrehoz. Ha a bemutatkozás egyedi, szellemes és informatív, az nálam nagyon jó pont, ezzel szemben ha az egész oldalon semmit nem találok magáról a bloggerről, attól egy kicsit személytelenebbé válik az egész. 

(Khm, igen, ez célzás volt, Miss Utálok-és-nem-is-tudok-bemutatkozót-írni Olívia!)

A Parajunkee azt tanácsolja, hogy mielőtt belekezdenénk ebbe az elrettentő feladatba, gondoljuk végig, mi az, amit szeretnénk megosztani az olvasóinkkal, mi a célunk a bemutatkozó létrehozásával.

Az én célom, hogy az idetévedő látogató tisztában legyen vele, mit várhat tőlem és a blogomtól, mi motivált a létrehozásban és milyen tartalmakat találhat itt.

A Parajunkee tippjei egy igazán jó bemutatkozó megírásához:

1. Ne az legyen a neve, hogy "Rólam", pörgesd fel egy kicsit!

2. Az embereket nem igazán érdeklik a háziállataid, vagy hogy legszívesebben zöld M&M's-t eszel, de az ehhez hasonló apróságok nagyon jól működnek, hogy személyesebbé és egyedibbé tedd a bemutatkozódat. Attól függően, hogy milyen blogot vezetsz és mi a célod vele, ez rosszul is elsülhet, mert szakmaiatlannak gondolhatnak, szóval ne vidd túlzásba.

3. A blogod bemutatkozója igazából nem rólad, hanem az olvasóidról szól. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit tudsz te és a blogod nyújtani a látogatóknak, majd a választ írd bele a bemutatkozásodba.

4. Gondold végig, hogy mit csinálsz ezen a blogon, miket posztolsz. Írd bele a bemutatkozásodba.

5. Az előző részhez linkelhetsz példaképpen konkrét bejegyzéseket is.

6. Foglald bele, hogy személyesen vagy szakmailag mi közöd van a témához, amiről írsz, és hogy miért segíthet ez az olvasóknak.

7. Mi a blogod célja, "küldetése"?

8. Mesélj el egy személyes történetet, amely a blogodhoz kapcsolódik.

Angolul további tippeket és frappáns példákat találhattok a következő oldalakon is: 1, 2, 3.

Magyar oldalak közül jó példa lehet az urban:eve írójának, Viának a bemutatkozó oldala.

Hú, azt hiszem, ez a feladat még a kommentelésnél is inkább nehezemre esik. Szörnyű vagyok, ha bemutatkozók írásáról van szó, de igyekszem a mai nap folyamán összehozni valamit. Profilképet nem fogok váltani, mert borzasztó nehéz rólam jó fotót csinálni, a mostanival pedig egészen elégedett vagyok.

Ti tudtok bemutatkozót készíteni? Mit szoktatok beleírni? Van valamilyen tippetek?

Kép forrása: 1

Hétindító írós-olvasós #10

Forrás

Könyves-írós idézet a hétre:

"Elkezdeni egy regényt olyan, mint ha ajtót nyitnánk egy ködös vidékre: még alig látunk valamit, de orrunkban már ott a föld illata, s már érezzük a szél cirógatását." - Iris Murdoch

Vers a hétre:

László Noémi - Invocatio

más csendből jössz

másként bánsz a szavakkal

bőröd az érintésről másként vélekedik

folyosókon más idegen fordul meg utánad

tétova járásodban más űr más a hatalma

vékony a szál ami kapcsol

hozzád más egeket fűz

arcod másként műveli fények színe-fonákját

más nehezékkel méred a kincseidet s már

át nem adod soha másnak a mozdulatot

amit itt most más szeme rád szab

Kreatív feladat íráshoz:

Gyűjts minél több klisét! Ezek közül melyik az, amelyik leginkább zavar, leginkább elcsépelt mostanában? Ha megvan, gondold végig, hogyan tudnád kifordítani, a feje tetejére állítani, hozzátenni vagy elvenni belőle valami olyat, amitől máris nem lesz klisé. Írd meg olyan röviden vagy hosszan, ahogy tetszik.

Gondolkodnivaló íráshoz:

Van a történetedben olyan elem, amit mások klisének tarthatnak? Alkalmazd rá a fenti feladatot, gondold végig, hogyan tudnád egyedivé tenni.

Olvasnivaló:

Nagyon-nagyon sürgősen el kellene kezdenem olvasni a szakdogáimhoz. *pánik* Nacume Szószeki, ugye olvasmányos és könnyen érthető vagy?!

31 nap a jobb blogolásért #2 - Tavaszi nagytakarítás

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, az összes feladatért ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

A második napi feladat: tavaszi nagytakarítás. A lényeg, hogy alaposan szétnézzünk a blogunk oldalsávjában, menüpontjai közt, és eltakarítsunk minden olyasmit, ami csak a helyet foglalja, már felesleges, megnehezíti az átláthatóságot stb.

 A blog ezen részei olyanok, mint egy üzlet kirakata: már azelőtt képet adnak a belső tartalomról, hogy bemennénk az üzletbe, vagyis elolvastuk volna a bejegyzéseket. Az a funkciójuk, hogy plusz információt nyújtsanak a látogatóinknak, megkönnyítsék a tájékozódást, személyesebbé tegyék saját kis online kuckónkat.

Fontos észben tartanunk, hogy mint egy kirakatban vagy épp az otthonunkban, a kevesebb néha több, és a villogó feliratok, érdektelen szövegek csak elvonják a figyelmet attól, amit igazából szeretnénk megmutatni.

 A Parajunkee elsősorban ezeket ajánlja átnézésre:

Oldalsáv

Ide mind hajlamosak vagyunk felhalmozni egy csomó olyan dolgot, amit szeretünk, jól néz ki, de egy idő után elfeledkezünk róla és érvényét veszti. 

Menjünk tehát végig az oldalsávon, és minden elemnél kérdezzük meg magunktól: tényleg szükség van erre? Mi a funkciója? Hogyan szolgálja az olvasót?

Ha végleg eltüntetni nem akarod, de az oldalsávban igazából csak a helyet foglalja, hozz létre neki egy külön oldalt, menüpontot, ahová elhelyezheted, és ahol csak az látja, akit valóban érdekel.

Bloglista

Tényleg kell oda az a külső helyre mutató link? Van értelme, mikor már két éve nem frissült? Te rajta vagy az ő bloglistáján? Vannak új kedvenceid, akiket támogatni szeretnél és inkább érdemes lenne kirakni?

Pluginek (vagy pluginok?!)

Még mindig használod? Megvan a funkciója? Működik még egyáltalán? Ha nem, töröld.

Linkek

Ha már hosszabb ideje blogolunk, elkerülhetetlen, hogy halott linkek kerüljenek az oldalunkra, érdemes tehát időről időre ellenőrizni, hogy minden link működik-e. Ez nemcsak az oldalsávra és a menükre, de a bejegyzésekre is igaz.

Egyesével ellenőrizni gyakran lehetetlen vállalkozás lenne, ezért jó például ez az oldal. Az Adress sávba beírod az oldalad címét, aztán a Check gombra kattintva ellenőrzi neked, hogy az összes linked működik-e.

(Az előbbi oldalt a Parajunkee javasolja, de amennyire értem, az nem a halott linkeket keresi, hanem az oldal forráskódjában lévő hibákat. Ez persze ugyanolyan hasznos, érdemes is megcsinálni, csak most nem azt szeretnénk. A linkek ellenőrzésére nekem inkább ez vált be. Az összes bejegyzésemben kilenc nem működő linket talált, mindjárt neki is állok kitakarítani őket. ^^)

Beállítások

Azt sem árt néha megnézni, hogy minden beállítás úgy van-e, ahogy az neked a legmegfelelőbb. A bejegyzéseid tetején vagy alján pont azokat az adatokat (név, címkék, publikálás ideje, dátum, kommentek stb.) jeleníti meg, amelyeket szeretnéd? A hozzászólásokat egyszerű kezelni? Moderálod őket vagy sem? A menüpontok mind a megfelelő helyre mutatnak? Az oldalad látható a keresőmotorok számára?  Megadtad a megfelelő leírást, kulcsszavakat, hogy könnyebben megtaláljanak? Ha külföldi oldalról van a sablonod, mindent átállítottál, hogy magyar szöveget írjon ki? A közösségi oldalakra és az e-mail címedre mutató linkek működnek?

És így tovább. Ha a számodra legpraktikusabb beállításokat választod, azzal nagyban megkönnyítheted a saját és az olvasóid dolgát.

Ti kitakarítottatok valamit? Én elsősorban a halott linkeket fogom eltüntetni, ezen kívül a címkéket és a menüpontokat szeretném átnézni, átalakítani.

Kép forrása: 1

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Szerző: Gaura Ágnes

Műfaj, kategóriák: kortárs magyar, regény, urban fantasy, vámpír

Sorozat vagy egyedülálló: sorozat (Borbíró Borbála)

Befejezettség: nem befejezett, idáig négy kötet jelent meg (Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse, Lidércnyomás, Lángmarta örökség)

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 472

Fülszöveg:

Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

31 nap a jobb blogolásért #1 - Kezdjünk kommentelni!

Új olvasó vagy és nem tudod, mi ez a kihívás? A részletekért kattints ide, aztán kezdj bele te is és hagyj egy kommentet a blogod linkjével, hogy benézhessek hozzád. ;)

Ahogy a tegnapi roppant frappáns "Akkor most milyen is egy jó blog?!" elnevezésű bejegyzésben írtam, mától elkezdem a 31 Days of Better Blogging kihívást, ahol az első napi feladat: kommentelni, illetve megsokszorozni azt a számot, amennyit naponta általában kommentelsz. Tehát ha napi egyszer írsz hozzászólást, ma írj tízet, ha eleve tízet írsz, ma írj húszat.

A kihívás eredeti oldalán elolvashatjátok angolul, miért fontos ez, és én is említettem a tegnapi posztban, de azért gyorsan összefoglalom, mit írt hozzá a Parajunkee:

A kommentelés kulcsfontosságú, hogy sikeres blogger legyél, ehhez néha tágítanod kell a határaidat

Ha valaki blogol egy ideje, minden bizonnyal van egy kialakult ismerősi köre, akik általában kommentelnek hozzá és viszont, emiatt azonban sokszor nem vesszük a fáradságot, hogy új blogokat fedezzünk fel és megismertessük magunkat másokkal. Jó kiindulási pont lehet, ha megnézzük, kik szólnak hozzá az ismerőseink bejegyzéseihez és őket látogatjuk meg, így egyrészt nem kalandozunk túl messze otthonról, másrészt nagy rá az esély, hogy hasonló érdeklődésű emberekhez tévedünk.

Az értelmes kommentet mindenki nagyra értékeli

Ha elkezdünk kommentelni, az már fél siker, de nem árt odafigyelni arra is, hogy amit mondunk, ne legyen teljesen érdektelen. Egy könyves blog esetében például biztos jól esik a bloggernek, ha megírjuk, hogy "Tök jó értékelés!", de annak valószínűleg még jobban örül, ha elmondjuk, igazából mi is tetszett vagy nem tetszett benne. Arról nem is beszélve, hogy egy félsoros kommenttel nem fogunk kitűnni a tömegből, nem sugallja azt másoknak, hogy érdemes benézni hozzánk és követni minket. A Parajunkee azt tanácsolja, kezeljünk úgy egy kommentet, mint ha egy beszélgetés közepén tartanánk, ahol választ várunk arra, amit épp mondtunk. Tedd egyértelművé, hogy te is része vagy a blogos világnak, és olyasmit írj, ami hozzátesz a bejegyzés tartalmához, kérdést vet fel stb.

Ne csak azért kommentelj, hogy magadat promózd!

Fontos, hogy a kommentünk ne kizárólag saját magunk "eladásáról" szóljon, mert azt senki nem veszi jó néven és pont az ellenkező hatást éri el. Ha úgy ítéljük, hogy helyénvaló, például ha mi is írtunk hasonló dologról, mint a poszt, ahová kommentelünk, a hozzászólás végén leírhatjuk a saját bejegyzésünk linkjét, de tartsuk észben, hogy a hozzászólásunk alapvetően az adott bejegyzés írójának és olvasóinak szól. Ha őszintén támogatunk másokat, ők is szívesebben támogatnak minket.

Szóval ez az első napi feladat. Ha van kedvetek, csatlakozzatok a kihíváshoz! Én is igyekszem aktivizálni magam, szóval senki ne lepődjön meg, ha ma vagy a következő pár napban új hozzászólása érkezik tőlem. :)

Kép forrása: 1

Most akkor milyen is egy jó blog?!

Nemrég olvastam egy külföldi blogger posztját arról, hogy számára milyen egy jó blog, melyek azok a dolgok, amelyek szerepet játszanak abban, hogy valakinek a rendszeres olvasójává, követőjévé váljon. A bejegyzést olvasva azon kaptam magam, hogy 1. bólogatok 2. eszembe jut sok-sok olyan blog, amelyekkel futólag találkoztam és minimálisan sem felelnek meg az általa támasztott követelményeknek és 3. azon gondolkozom, hogy a leírtak alapján melyek azok a területek, ahol még fejlődnöm kellene. 

Ami a harmadik pontot illeti, bizony találtam is ilyen területeket, úgyhogy szeretnék elkezdeni dolgozni rajtuk. Hogy motiváljam magam, egyrészt holnaptól elkezdem ezt a kihívást:

...másrészt összegyűjtöm, hogy általában melyek azok a kritériumok, amelyek alapján eldöntöm, követni kezdek-e egy blogot vagy sem. Ez a poszt tehát teljesen szubjektív, senki ellen nem irányul, egyedül az a célja, hogy mércét állítsak saját magam számára, amelyhez aztán ezen a blogon is igazodhatok.

Szóval lássuk, mik azok a dolgok, amelyek arra csábítanak, hogy rákattintsak arra a bizonyos Követés gombra.

Jó ránézni, egyszerű olvasni

A külső megjelenés a legelső dolog, amivel az olvasó szembesül, akármilyen weboldalra is téved, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a blogunk kellemes a szemnek és azonnal a tartalomra irányítja a figyelmet, vagy egy fölösleges dolgokkal telezsúfolt, átláthatatlan, fekete alapon neon színű betűkkel írt olvashatatlan valami.

Az online tartalomfogyasztás egyik alapvető jellemzője, hogy gyors. Másodpercek alatt döntünk arról, hogy a túlzsúfolt kínálatból mely tartalmakra szánunk idő. Ha egy új blogra tévedek, nem egyszer előfordul, hogy meglátom, kicsit lentebb lapozok, aztán már nyomom is a piros ikszet. Ha erőltetnem kell magam, hogy alapvető dolgokat megtaláljak vagy egyáltalán el tudjam olvasni a szöveget, kizárt, hogy szívesen tartózkodjak azon az oldalon. Ha viszont már a megjelenésével elvarázsol és egyértelmű, hogy mit hol találok, sokkal szívesebben adok esélyt a tartalomnak is.

Értékes tartalmat közöl, igényes

Hogy kinek mi az értékes, természetesen teljesen szubjektív dolog. Én általánosságban azt értem alatta, hogy látszik, a blogger időt és energiát fektet a bejegyzései megírásába, nem két perc alatt dobja össze mindet, hanem figyel rá, hogy átadjon valamit az olvasóinak. Fontos, hogy őszinte és alázatos maradjon akkor is, ha már nagyobb közönsége van, ne süssön róla, hogy ingyen kapott valamit és kizárólag azért dicséri agyon, vagy hogy nem is gondolja komolyan és csak azért teszi közzé, hogy minél többen lájkolják/minél több embert provokáljon stb.

Az igényesség minimum követelménye számomra egyrészt az, hogy figyel a helyesírásra és arra, hogy ha tényeket közöl, azok pontosak legyenek, másrészt pedig az, hogy tiszteletben tartja mások szellemi termékét (ha valahonnan átemel egy idézetet/képet, legalább megjelöli a forrást).

A blogger elérhető az olvasók számára

A legeslegalapvetőbb, hogy válaszol a hozzászólásokra, kérdésekre, e-mailekre stb. A blogban és a különböző közösségi oldalakban pont az a jó, hogy többirányú kommunikációt tesznek lehetővé, és ha egyszer szeretnénk, hogy mások megosszák és hozzászóljanak a tartalmainkhoz, legalább annyival tiszteljük meg őket, hogy reagálunk rájuk. Egy bizonyos látogatottság felett nem mindig megoldható az összes hozzászólásra azonnal és hosszasan reagálni, de lássuk be, a legtöbbünket nem fenyeget a végeláthatatlan kommentáradat, így én szimplán bunkóságnak tartom, ha valaki még annyit sem bök oda időnként, hogy "Köszönöm, hogy írtál!". 

Ha valaki egyáltalán nem akar másokkal kommunikálni, azt is lehet, de akkor minek teszi közzé?! ne várja el, hogy hosszútávon beszélgetni próbáljanak vele/megdicsérjék stb.

Ezen kívül én szeretem, ha van egy bemutatkozós menüpont vagy legalább néhány sor arról, hogy mi is ez a hely és ki áll mögötte. Ha valami megtetszik, egyértelmű, hogy többet akarok tudni róla, és egy jó bemutatkozás rengeteget segít abban, hogy személyesebbé tegye a blogot, közelebb érezzem magamhoz az íróját. 

Az sem árt, ha több követési opció van, lehet követni legalább e-mailben vagy Bloglovinon. Attól függően, hogy kinek milyen tervei vannak a bloggal, mennyire szeretné interaktívvá tenni, jöhet Facebook, Twitter, Pinterest, Tumblr, Instagram stb. Ez nem való minden bloggernek, nem is lehet mindegyikkel egyszerre úgy foglalkozni, hogy különleges élményt nyújtson, de ha már úgy dönt valaki, hogy a blogján kívül más platformon is kommunikál az olvasóival, érdemes figyelni rá, hogy ne kizárólag ugyanazzal a tartalommal találja szembe magát az ember, mint a blogon, legyen miért követni azon a másik helyen is.

A blogger olvasó is egyben, továbbadja azt, amit kap

Ez részben kapcsolódik az előző ponthoz. Ha valaki azt szeretné, ha követnék, megosztanák a tartalmát és hozzászólnának a bejegyzéseihez, természetesnek kellene lennie, hogy ő maga is ezt teszi másokkal. Nem azt mondom, hogy kövessünk számunkra érdektelen oldalakat csak azért, mert az írója olvas minket, hanem hogy támogassuk azokat, akiket mi magunk szívesen olvasunk, és néha szánjunk rá időt, hogy ha valaki kapcsolatba lép velünk, legalább egyszer mi is benézzünk hozzá (ki tudja, talán új kedvencre bukkanunk!).

Egy-egy kedves szó, új követés vagy megosztás hihetetlenül jól tud esni, a kedvenceink pedig, akik feldobják a napunkat egy-egy bejegyzésükkel vagy felhívják a figyelmünket valamire, ugyanígy megérdemlik, hogy visszajelzést kapjanak arról, hogy a munkájuk nem hiábavaló. 

A blogolás nagyrészt a közösségről szól, az pedig nem tud működni, ha mindenki csak várja, hogy odalegyenek érte, de ő maga senki másnak nem nyújt hasonló támogatást.

Azt hiszem, számomra ezek a legfontosabbak, az adott blog témájától függetlenül ezekre mindig figyelek. Tisztában vagyok vele, hogy van még mit fejlődnöm, hogy megüssem a saját mércémet, de pont ez a cél. 

Ha van kedvetek, csatlakozzatok hozzám a Better Blogging kihívásban. A fenti képre kattintva megtaláljátok a napi feladatokat angolul, de én is posztolni fogom majd itt a blogon. Ha belekezdtek, írjátok meg a blogotok linkjét és biztassuk egymást. :)

Ezen kívül nagyon kíváncsi vagyok: nektek milyen kritériumaitok vannak, mi dönti el, hogy elkezdtek-e követni egy blogot?

Hétindító írós-olvasós #9

Forrás: Sophie Powell

Könyves-írós idézet a hétre:

"Az olvasás legjobb pillanatai azok, amikor rábukkansz valamire - egy gondolatra, egy érzésre, egy nézőpontra -, amelyről korábban azt gondoltad, hogy különleges és csak rád jellemző. Most meg itt van, valaki más által leírva. Valaki olyan által, akivel sosem találkoztál, aki talán már rég halott. Mégis olyan, mintha kinyújtaná a kezét, hogy megfogja a tiédet." - Alan Bennett

Vers a hétre: 

Reményik Sándor - A rongy éneke a gránithoz

Születtünk. Te vulkáni lökésből 

Emelkedtél lélek-hatalmasan.

Én csak úgy leszakadtam valahonnan. 

Zsákfoltja, ingfoszlány, zászlócafat:

Olyan mindegy, - a rongy csak rongydarab. 

Hurcolnak, vonszolnak mindenfele,

És dolmányokra varrnak paszomántnak: 

Vagyok világdísz, - s magam szennyese: 

Világhoz s dolmányokhoz mi közöm? 

Húznám, húznám a békesség körét 

Magam körül: én egyetlen köröm.

De hurcoltatom s varratom magam,

És nem mondok sem igent, sem nemet, 

És sírva nézek gránit, tereád,

Ki a rád törő hangok ostromát 

Mély férfi-visszhanggal visszavered.

És néha, mikor mély-magamba szállok, 

Tudom: én vétkem is, hogy ronggyá lettem, 

Bűneimmel a sorsnak segítettem.

De máskor fellázadok keserűn, 

Végig az ősök végtelen során 

A világ fundamentomáig látok, 

Látom, a nemzés sötét mámorában 

Vándorol a vér, s vele áldás, átok. 

A végtelen sor végén Isten áll:

A zord ősnemző. Rendel és ragyog. 

Fensége szörnyű, hozzáférhetetlen, 

És hajlíthatatlan és érthetetlen, 

Amit rólunk elvégzett: állni fog. 

Neked nem érdemed, hogy gránit lettél,

És nekem nem vétkem, hogy rongy vagyok.

1934. január 7.

Kreatív feladat íráshoz:

Képzeld el, hogy az egyik szereplődről újságcikket írtak. Miről szól? Írd meg a cikket!

Gondolkodnivaló íráshoz:

Melyik az a része a történeted helyszínének, világának, amelyre eddig nem fordítottál kellő figyelmet? Próbáld elképzelni, hogy ha most olvasnád először az írásodat, mire lennél kíváncsi egy ilyen világgal kapcsolatban. Ha új dolog merül fel, amelyet fontosnak érzel, gondold végig, hogy be tudod-e illeszteni egy már meglévő vagy jövőbeli részletbe.

Olvasnivaló:

A héten az utolsó vizsgáimra készülök, úgyhogy a következő pár napban japán irodalom és filológiai kérdéseket feszegető tanulmányok társaságában fogom tölteni az időmet. A hétvégére szeretném befejezni Farkas Lívia Ennél zöldebb nem lesz! című önfejlesztő könyvét és hozzálátni a benne lévő gyakorlatokhoz, mert nem lehet elégszer emlékeztetni rá, mennyire elengedhetetlen az élethez a tudatosság.

Ti mit olvastok a héten? Mennyit írtatok már 2015-ben?

Heti linkgyűjtemény #4

Rövid válogatás az elmúlt héten született könyves-írós posztokból és az aktuális nyereményjátékokból.

Linkek:

Magyarul:

PuPilla összegyűjtött néhány csodaszép könyves vonatkozású bélyeget.

Bea a top 5 könyves férfitípust sorolta fel. Ti egyetértetek a listával?

A Könyvfalók blog az Európa Kiadó 2015 első negyedévében készülő újdonságait mutatta be. Ugyanitt Molnár Ferenc íróról emlékeztek, aki 137 éve január 12-én született.

A Dreamworld blogon megnézhetitek, mely könyvek filmadaptációit várhatjuk 2015-ben, és Joss Stirlinggel is olvashattok egy interjút.

Katherine megfogalmazta, miért is nehéz könyvekről írni. Nektek mik a tapasztalataitok?

Nello arra kereste a választ, hogy olvasás terén a minőség vagy a mennyiség a fontosabb. Szerintetek?

Az Origó Nyáry Krisztiánnal készített interjút.

Angolul:

Ti tudjátok, melyek a valaha legnagyobb példányszámban eladott könyvek? A Bookriot megmondja.

A BlinkBox Books érdekes infografikát készített arról, hogy híres írók hány évesen publikálták legismertebb könyveiket.

A BuzzFeed összegyűjtötte az irodalom 33 leghátborzongatóbb mondatát. Ti mit tennétek hozzá a listához?

Tudni akarod, melyik híres szerző írná meg életed történetét? Ebből a tesztből kiderül, (Nekem J. K. Rowling jött ki. :) Nektek?)

Nyereményjátékok:

A Könyvek & Kávé blogon ma éjfélig játszhattok Alan Bradley De mi kerül a pitébe? című könyvéért.

Az Egy képzelt világ titkai-n Alexandra Bracken Sötét elmék című könyvét nyerhetitek meg. Határidő: január 31.

A Lapozz Velem blogon Kalapos Éva könyvét, a D.A.C. 3 - Kéz a kézbent nyerhetitek meg. Határidő: február 15. 

Toffy-nál Lisa Jane Smith A beavatás című könyvéért játszhattok. Határidő: január 20.

Lexa blogján Ann Aguirre Horda című könyvét és hozzá tartozó apróságokat nyerhettek. Határidő: január 23.

Nillánál még ma éjfélig játszhattok dedikált könyvjelzőkért.

A MozICom és a Premier MoziMagazin is Kyril Bonfiglioli Mortdecai című könyvéért hirdetett játékot.

Az Athenaeum Kiadónál Peiker Éva (szerk.) Mi az a szerelem? című kötetéért lehet játszani.

A Gabó Kiadó jóvoltából a Mortdecai című filmre nyerhettek páros jegyet.

Az Alexandra Facebook-oldalára is érdemes benézni, több játékuk is van éppen.

A Könyvudvarnál szépséghibás könyvekre jelentkezhettek.

A Blogturné Klubnál is zajlanak a játékok.

Olvastatok valami jót a héten vagy láttatok egy nyereményjátékot? Írjátok meg, hogy felkerülhessen a listára és eljuthasson másokhoz is.

Örömmel fogadom, ha hét közben is megosztjátok velem, amire rábukkantatok, hogy teljesebb lehessen a következő lista. :)

A világtervezés legfontosabb eleme

A múlt héten az előző blogom világtervezős bejegyzéseit osztottam meg veletek. Több mint négy év telt el azóta, hogy ezeket megírtam (jó ég, na most kaptam sokkot!), így kiegészíteném a sorozatot még egy poszttal, amely talán egy kicsit más megvilágításba helyezi az eddigieket (mintegy égi jelként, hogy jó helyen tapogatózom, nemrég találkoztam Hannah Emery szociológus fantasy kultúrák létrehozásáról szóló írásával, amelyet mindenképpen érdemes elolvasni).

Nem ritka, hogy a világtervezés több időt vesz igénybe, mint maga az írás, hiszen legyen szó sci-firől, fantasyről vagy történelmi regényről, egy gondosan felépített háttér elengedhetetlen része annak, hogy a művünk hiteles legyen az olvasó szemében. Ha már eldöntötted, hogy a történeted a mi világunkban vagy valahol máshol játszódik, végiggondoltad a legfontosabb kérdéseket a helyszíneddel és az ottani emberek életével kapcsolatban, esetleg már a főszereplődet is elképzelted eme rendszeren belül, akkor is van még valami, amire különösen érdemes odafigyelni. Véleményem szerint a világtervezés legfontosabb eleme, amely nélkül a legrészletesebben kidolgozott (fantasy)kultúra sem kelhet igazán életre, a diverzitás.

Forrás: ?

Mi az a diverzitás és mi köze van a regényíráshoz?

Diverzitás, vagyis sokféleség. A való életben sem egységes egy-egy kultúra, akkor egy általunk kreált világban hogyan lehetne az? Akár térben, akár időben mozdulunk el a történetünk jelenétől, az mindenképpen valamiféle változással kell hogy járjon. Ha megnézzük az Amerikába emigrált magyarok kultúráját (vagy nem is kell annyira messzire mennünk, tekintsünk csak egy kicsit az országhatáron túlra), akkor is lesznek köztük ismerős elemek, de nagy eséllyel olyanok is, amelyek teljesen újak, nálunk már nem élnek vagy nem ilyen formában. De elég, ha körülnézünk a saját házunk táján, mondjuk, hogy különböző országrészből származó ismerősök hányféleképpen nevezik meg ugyanazt dolgot. Ha azt mondom, hogy pampuska, pánkó vagy herőce, minden magyar tudni fogja, hogy a fánkra gondolok? Nem valószínű, pedig ha kilépünk a fővárosból, mindet használják ma is. Vagy gondoljunk a szubkultúrákra: részei a nagy egésznek, de egy bizonyos ponttól jelentősen eltérnek tőle, egyetlen ember pedig több szubkultúrának is a tagja lehet anélkül, hogy tudatosan dolgozna ezért.

Az időbeli változás még jelentősebb nemcsak a nyelv, hanem a kulturális gyakorlatok, egyáltalán a világnézet kapcsán. Kétszáz éve elképzelhetetlen, sőt egyenesen felháborító és megbotránkoztató volt még a gondolata is annak, hogy a nők szavazati jogot kapjanak vagy egyetemre járjanak. A világ felfedezésével és globalizálódásával nemcsak addig teljesen elszigetelt kultúrákat ismert meg a nyugati ember, hanem eszmék, áramlatok, gazdasági modellek, szavak stb. is átlépték az országhatárokat és beépültek egy-egy nép hagyományába. Ezek a folyamatok nem egyik pillanatról a másikra zajlanak, az átvétel pedig általában az eredeti dolog bizonyos mértékű deformálódásával jár: a helyi viszonyoknak megfelelően van, amit elvesznek belőle, van, amit hozzáadnak, vagy épp teljesen más jelentéssel ruházzák fel. Gondoljunk csak a különböző karácsonyi szokásokra a világban vagy arra, hogy mit értünk mi és a világ többi része gulyás alatt.

Egy-egy ember vagy nagyon apró közösség elszigeteltsége még megoldható és elképzelhető lehet, de egy egész kultúráé már nem, még akkor sem, ha mondjuk egy bura alatt, falak között vagy kemény diktatúrában élik le az egész életüket. A deviancia, vagyis a normától eltérő viselkedés mindenképpen fel fogja ütni a fejét. Deviancia alatt nem kell feltétlenül súlyos dolgokra gondolnunk: a mainstreamhez képest deviánsnak számítanak a fentebb már említett szubkultúrák, de egy szigorúan keresztény elvű társadalomban például az is, ha egy nő nem akar gyereket. Hogy a bejegyzés elején említett cikket idézzem: milyen élete lehetne annak a dothrakinak (lovas-harcos nép a Trónok harcában), aki szerencsétlenségére úgy születik, hogy allergiás a lószőrre? 

Egy társadalom, egy kultúra sosem lehet egységes, mert a tagjai mind különbözőek, időben és térben különböző hatások érik. Ez igaz akkor is, ha a mi világunkról írsz és akkor is, ha te találtad ki az egészet. Érdemes tehát átgondolni, hogy a történelem folyamán melyek voltak ezek a hatások, milyen változások következtek be és hányféleképpen jelentkezik a történetedben a diverzitás, amely ezeknek a változásoknak elengedhetetlen következménye. 

Ha lemaradtál volna a világtervezős sorozat előző részeiről, itt elolvashatod őket:

Hogyan teremtsünk világot a semmiből? - 1. rész

Hogyan teremtsünk világot a semmiből? - 2. rész

Gondolatébresztő kérdések világtervezéshez

Leporolva: Gondolatébresztő kérdések világtervezéshez

Forrás: ?

A tegnapi és tegnapelőtti világtervezős bejegyzések folytatásaként az alábbiakban olyan kérdéseket olvashatsz, amelyek kiindulópontot adhatnak a saját történeted világának megtervezéséhez. Minden világ egyedi, így ez a lista csak általánosságokból állhat, de lehet, hogy találsz a kérdések közt olyasmit, ami eddig elkerülte a figyelmed vagy új ötleted támad tőle.

Honnan származik minden?

Ha a mágiamentes Földünkről írsz, ezen valószínűleg kevesebbet kell gondolkoznod (hiszen mindennek utána tudsz nézni). Ha viszont úgy döntesz, hogy vámpírt, vérfarkast és ki tudja milyen természetfeletti dolgot helyezel a békés külvárosba vagy a földalatti csatornarendszerbe, nem árt tisztában lenned vele, hogyan is került oda.

Mikor jött létre a faj/a mágia/alkímia stb.? Mindig is létezett, az emberrel egyidős vagy csak később alakult ki? Milyen evolúciós folyamat vezetett a létrejöttéhez és miért volt szükség rá? Milyen eszköze volt a túlélésre? Hogyan maradt titokban? Ha nem maradt titokban, hogyan reagált rá a környezet?

Jó példát látni erre a Twilightban: az indiánokból akkor tört elő a farkas, mikor a túlélésük veszélyben forgott, és mikor a fenyegetés elmúlt, a képességük nemzedékeken át szunnyadt. Gondoljunk bármit Stephanie Meyer művéről, ezt mindenesetre jól csinálta: ha nem találta volna ki, miért és hogyan működik, kevésbé lenne hiteles, hogy fiatal srácok egyszer csak óriás vámpírölő farkasokká változnak.

Hasonló a helyzet, ha kitalált világról van szó: kérdezned kell. Evolúció során alakult ki minden vagy az istenek hozták létre? Ha az utóbbi, hol vannak most ezek az istenek? Ma is beleszólnak a világ működésébe? Az emberek tudnak a létezésükről?

Éghajlat:

Jelentéktelennek tűnhet, pedig sok mindent befolyásol. A legészakibb területeken például a nyári hónapok alatt éjszaka is süt a nap, a téli időszakban viszont már délután lenyugszik. Ha ezt tudod, az  ide helyezett írásodnak hiteles színezetet adhatsz vele, ha viszont július közepén este kilenckor napnyugtáról és sötétről beszélsz, elveszítheted a tapasztaltabb olvasóid bizalmát.

Vannak évszakok? Ha igen, mennyi és mi jellemző rájuk? Sokat esik az eső/hó? Mely időszakban? Mennyire van hideg/meleg? Az időjárást is számításba kell vennünk, mint világot formáló réteg: meghatározza az öltözködést, az emberek viselkedését és életkörülményeit, a mezőgazdaságot, az építészetet, a szokásokat, az ott élő növényeket, állatokat stb.

Egy állandó hóval borított területen meleg bundákba öltözködnek (honnan szerzik az alapanyagot? ki készíti el? mindenki megengedheti magának a jó minőségű szőrméket?), majdnem az egész testük takarásban van, így előfordulhat, hogy tabunak számít mások előtt csupasz bőrt mutatni. Ugyanakkor egy olyan helyen, ahol állandó a hőség és szárazság, lehet, hogy teljesen elfogadott dolog meztelenül végigsétálni az utcán, és kiközösítik azt, aki takargatni akarja a testét.

Arról nem is beszélve, hogy mivel szabotálhatnánk egyszerűbben hőseink terveit, mint egy jól irányzott természeti katasztrófával? Egy tűzvész az erdőben, ahonnan az élelmet nyerik, vagy egy homokvihar, ami miatt nem tudnak időben elindulni, nagyszerű alkalom rá, hogy erőltetettség nélkül bonyolítsunk a szálakon és megmutassuk, hogy a szereplőinket milyen fából faragták.

Intelligens élőlények:

Kik lakják az általad teremtett világot és hogyan alakultak ki? Evolúció során, mutációval, vagy egészen máshogy? Léteznek emberek? Mi jellemző az egyes fajokra, és hogyan viszonyulnak egymáshoz? Békében élnek vagy állandó háborúskodásban? Elismerik egyáltalán a másikat mint intelligens faj? Szaporodhatnak egymás között? Hogy kezelik a félvéreket? Harmóniában vannak a természettel, vagy egy iparosodott, mechanikus világban élnek? Ha az utóbbi, milyen következményekkel jár a környezet pusztulása?

Állatok, növények és a mezőgazdaság:

Milyen élőlények jellemzők az adott területre? Egy-egy állat- vagy növényfaj akkor is kiszínezheti a történetedet, ha a mi világunkról írsz. Bizonyos helyeken állandó problémát jelentenek a kártevő állatok, van, ahol mindennapos kígyókat találni a házban, de olyan is előfordult már, hogy valakinek egy aligátor úszkált a medencéjében. Ha egy lezuhant repülő túlélőiről írsz, nem árt tisztában lenned vele, hogy milyen ehető növényeket találhatnak a szigetükön, és melyek a mérgezőek - ezt a szereplőidnek persze nem kell feltétlenül tudniuk, érdekes végignézni, hogyan jönnek rá minderre saját maguktól.

Ha nem modern helyszínen játszódik a történeted, ez még fontosabb. Az ott élőknek valószínűleg maguknak kell előállítaniuk az élelmet és az eszközöket, így jó, ha tudod, hogy milyen növények és állatok jellemzőek az éghajlatra, amely mellett döntöttél. Természetesen saját fajokat is létrehozhatsz,  de mindenképpen maradj következes. Teljesen más élővilága van Magyarországnak, mint az afrikai szavannának, és ez egy kitalált világban sem lesz másként.

Milyen időszakban mit termesztenek? Milyen fából készítenek tárgyakat? Tartanak hobbiállatokat? Vannak bizonyos fajoknak kulturális vonatkozásai, mint Indiában a tehénnek? Ha igen, hogyan alakult ki mindez? Milyen céllal tenyésztik az egyes állatokat? Mindenki magának termeli az ételt, vagy egy bizonyos réteg látja el a többieket? Van elég termőföld, képesek megtermelni a szükséges mennyiséget, vagy behozatalra szorulnak, esetleg éheznek?

Az, hogy ki mit eszik, segíthet a társadalmi osztályok elkülönítésében is. Régen kizárólag a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy fehér kenyeret egyenek, a szegényeknek barna kenyérrel kellett megelégedniük, amit kevésbé jó minőségűnek tartottak (ma persze már tudjuk, hogy ezek fogyasztása segít megelőzni bizonyos hiánybetegségeket, amelyek a gazdagok körében igen gyakoriak voltak :)).

Iparágak, nyersanyagok, gazdaság:

Manapság az átlagember bemegy a boltba, telepakolja a kosarát, fizet, majd hazakocsikázik a megvásárolt termékekkel. Bizonyos történetekben ez elég, és egy fantáziavilágban is nagyon könnyű azt mondani, hogy a szegény ember kiment a szekerével a piacra...

De honnan szerzi a pénzt, hogy meglegyen a napi betevője? Mindenütt ugyanolyan pénzt használnak? Ha nem, hol fogadják el őket? Vannak váltópénzek? Létezik egyáltalán pénz ebben a társadalomban, vagy cserekereskedelmet folytatnak? Ha az utóbbi, mennyit ér egy tyúk, egy tojás, egy zsák búza? Mindenkinek joga van eladni az áruját? Vannak állandó üzletek, vagy időközönként vásárt, piacot rendeznek? Kereskednek más népekkel? Ha igen, milyen termékeket, nyersanyagokat visznek ki, és melyekből szorulnak behozatalra? Milyen módon és útvonalakon zajlik a kereskedelem? Vannak veszélyei? Milyen iparágak jellemzők a területre? Milyen foglalkozásokat becsülnek meg és melyeket nézik le?

A szegényeknek valamiből meg kell élniük, a gazdagok pedig valahonnan szerezték a pénzüket. A már korábban is említett fagyos területen bizonyára nagy becsben tartják a vadászokat és mesterembereket, mert ők látják el a közösséget a túléléshez szükséges élelemmel és eszközökkel, de nem becsülik sokra azokat, akik nem végeznek kétkezi munkát.

Vallás:

Hosszú oldalakat lehetne teleírni azzal, hogyan formálta és formálja ma is a vallás az emberi gondolkodást. Nem kizárólag isten(ek)ről van szó: ez határozza meg, hogy milyennek látjuk a világot, amelyben élünk, mit gondolunk az univerzum működéséről és hogyan szervezzük e nézetek köré az életünket, milyen erkölcsi normákat követünk, mit ítélünk jónak és rossznak. Bárhová helyezzük is a történetünket, ezt a kérdéskört lehetetlen megkerülni, mert a szereplőknek előbb-utóbb szembe kell nézniük Az Élet Nagy Kérdéseivel.

Legelőször ismerned kell a különböző kultúrák vallásait. Ha valós helyszínről írsz, elég az arra jellemzőt, de ha egy teljesen új vallást akarsz létrehozni, lehetőleg minél többet. Ezen az oldalon rövid leírásokat találsz a különböző hitrendszerekről, érdemes legalább ennyit elolvasni. (Részletesebben, ráadásul magyarul például itt, a bal oldalon a Vallások címke alatt találhatsz olvasnivalót, de alapvetően az egész oldal nagy segítség lehet különböző kultúrák megismeréséhez.)

Oktatás:

Nem mindig volt kötelező állami oktatás. Hosszú időn át ritkaságszámba ment, hogy valaki írni és/vagy olvasni tudott. A tanult emberekhez is másként viszonyultak: volt, ahol nagyon megbecsülték őket, máshol feleslegesnek tartották vagy féltek tőlük. Ráadásul kezdetben csak a férfiak járhattak iskolába, a nőknek kizárólag a háztartásra volt gondjuk. Általában az édesanyjuk tanította őket, vagy ha előkelőbbek voltak, tanárt fogadtak melléjük, aki a kultúráról és a művészetekről oktatta őket.

Ma sem kezelik mindenhol ugyanúgy az oktatási kérdést. Különféle iskolarendszerek léteznek, különféle nézeteket és készségeket erősítenek a diákokban. Ha különböző kultúrából származó szereplőket hozunk össze, ez könnyedén félreértés vagy konfliktus forrása lehet.

Kitalált világokban is fel kell tennünk a kérdést, hogy hogyan viszonyulnak az oktatáshoz. Kinek van joga tanulni? Egyénileg kell tanárt fogadni vagy léteznek iskolák? Ha az utóbbi, ki hozta létre és hogyan tartják fenn? Kötelező az oktatás? Mennyire becsülik meg a tanult embereket, miben más az ő életük a többiekétől? Milyen tárgyakat oktatnak az iskolában? A lakosság milyen aránya tud írni/olvasni? Létezik felsőoktatás? Külföldi csereprogramok? A mesterek fogadnak fel tanítványokat?

Szórakozás:

Elengedhetetlen része bármelyik kultúrának, és mindegyik más-mást ért a szórakozás fogalma alatt. Ami az egyiknek a legnagyobb élvezetet jelenti, az a másiknak unalmas időpocsékolás. Gondold végig, hogy a világod lakóinak mi jelent kikapcsolódást. Hogyan változik ez a társadalmi osztályokban? Mindenki megteheti ugyanazt, vagy nemhez/ranghoz/korhoz stb. van kötve? Léteznek nagyobb, időközönként megrendezett események, mint az Olimpia vagy a focivébé? Vannak hivatásos sportolók vagy bárki indulhat ezeken a játékokon? Vannak illetlennek vagy tiltottnak minősített szórakozási formák? Ki vesz részt ezekben és miért?

Építészet, művészetek, öltözködés:

A különböző helyekre és korokra különböző stílus jellemző, amely szorosan összefügg az adott kultúrában a világról vallott nézetekkel. Milyen díszítőelemeket használnak egy nemesi kúriában, és milyet egy szegény család viskójában? Vannak visszatérő motívumok? Fontos ezeknek a jelentése? Vannak olyan dolgok, amiket a vallás tilt vagy elítél? Miért követné valaki mégis ezt az utat? Miből és milyen típusú házakat építenek? Mi számít divatosnak és mi elavultnak? Milyen színvilágot kedvelnek? Őrzik a régi hagyományokat vagy elfelejtették őket?

Legyen szó festészetről, szobrászatról, zenéről, táncról, építészetről, öltözködésről vagy bármi másról, a közízlés napról napra észrevétlenül változik és átalakul. Mindig lesznek újítók, tradíciókat követők és olyanok is, akik valahol a kettő közt menetelnek.

Mágia és technológia:

Steven Savage-től kölcsönzöm a a következő definíciót: mind a mágia, mind a technológia arra irányul, hogy hassunk a környezetünkre, eredményeket érjünk el benne és megváltoztassuk azt. Tehát a céljuk egy és ugyanaz, csak más eszközöket használnak. Az ipari forradalom korában számtalan új módszer és találmány jelent meg azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a hétköznapi életet. A mágia bizonyos formái ugyanerre valók.

Azt a kérdést kell először feltennünk magunknak, hogy a feltalálók vagy különféle praktikák űzői milyen problémát reméltek megoldani a technológia vagy a mágia útján. Az eredmény természetesen nem mindig az, amire számítottak: van, hogy több mindenre lehet használni, mint eredetileg gondolták, vagy épp teljesen másra. Az is lehet, hogy egy idő után használhatatlannak bizonyul és elfelejtődik, vagy visszaélnek vele és olyan célra használják, melyet ismervén a kitalálója sosem alkotta volna meg.

Fontos azt is tudni, ki és hogyan hozta létre, mennyire elterjedt a használata, kinek van joga hozzá, és hogyan sikerül fenntartani. Ha egy találmány ritka nyersanyagból készül, vagy egy mágiaforma hatalmas szaktudást igényel, akkor azt vagy óriási becsben tartják és egy bizonyos réteg őrzi, vagy idővel gazdaságtalannak ítélik és keresnek helyette mást. A használatának mindenképpen ára van: akár pénzbeli, akár a temérdek tanulás, akár áldozat a szellemeknek. Ha a tudáshoz bárki erőfeszítés nélkül hozzáférhet, az előbb-utóbb eltorzul, a történetünk pedig hitelét veszti.

Az író tudja mindezt, az olvasó viszont csak azt érzékeli, hogy a történetben minden sarkon új és varázslatos részletek várják. Ha jól csináljuk, észre sem veszi a temérdek munkát, amit egy működő rendszer felállítására szenteltünk, mert annyira természetesnek hat, mintha ő is bármikor belesétálhatna.

Természetesen nem kell és nem is lehet mindent előre tudni. Írás közben olyan kérdésekbe botlunk majd, melyekre egyáltalán nem számítottunk. Ilyenkor érdemes megállni és elgondolkodni a válaszon. Egyetlen állítás újabb és újabb kérdéseket szül, és minél szilárdabb alapra építkezünk, annál biztosabban fogja állni a történet a legkülönfélébb elvárások ostromát.