Szerző: Kleinheincz Csilla
Műfaj, kategóriák: kortárs magyar, fantasy, tündér, mágia, illusztrált
Sorozat vagy egyedülálló: sorozat
Befejezettség: nem befejezett, a második kötet már megjelent (Üveghegy)
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 360
Fülszöveg:
A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.
Az átdolgozott kiadás megjelenése előtt nem hallottam erről a könyvről (tiszta szerencse, különben beleőrültem volna, hogy évekig nincs folytatás!), azóta viszont rendületlenül vártam, hogy szert tehessek egy saját példányra. Annyira gyönyörű a borítója (Sánta Kira munkája), hogy ha csalódást okozott volna, akkor sem bántam volna, hogy a polcomon csücsül. Szerencsére nem okozott, és csak annyit tudok mondani: ilyet még, most, sokat! Magas elvárásokkal kezdtem neki a könyvnek, de az Ólomerdő túlszárnyalta mindet és nyílegyenesen landolt a kedvenceim között.
A szöveg dallamos, ritmusos, a hasonlatok, leírások szépek, kellemes olvasni. Nyelvezetével már az első oldalakon megteremti azt a sűrű, sejtelmes légkört, amely olyan, mint maga Héterdő, Tündérország határvidéke. Nem csupán helyszíne ez a könyvnek, jóval élőbb annál, sötét varázsa átitatja az egész történet szövetét. Mese ez, de nem a rózsaszín fajta. Emberi, kegyetlen. A királylány itt hiába is várná, hogy megmentsék, mert a hercegnek nincs szíve és a segítségnek súlyos ára van.
Néha úgy éreztem, mintha távolságtartással kezelné a szereplőit a szerző, ennek ellenére egytől egyig a szívemhez nőttek. A főszereplő Emese édesanyja, Lóna volt az egyetlen, akit kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Értem, miért olyan, amilyen, de ez nem jelenti, hogy egyet is értek vele. Még az Özvegy is szimpatikusabb volt számomra: kezdetben félelmetes volt, de a végére csak szánalmat éreztem iránta. Emesét nem szerettem meg egyből, mégis alig várom, kivé válik a következő kötetekben, megmarad-e a makacssága, öntörvényűsége. Firtos-Tartód szála egy kissé kiszámítható volt, de nélküle nem lett volna kerek a regény. Firene volt az abszolút kedvencem, remélem, a következő kötetekben nem kell búcsút vennünk az ő történetétől sem. Emese édesapját, Istvánt kedveltem és végtelenül sajnáltam. Rabonbán pedig... eleinte az járt a fejemben, hogy "ezért van úgy oda mindenki?" Aztán a végére én is beálltam a sorba.
A történetről nehéz bármit is mondanom anélkül, hogy lelőném a poént, úgyhogy maradok az általánosságoknál. Annak ellenére, hogy fantasyről van szó, a konfliktusok nagyon is hétköznapiak. A múlt elfogadásáról és elengedéséről, arról, hogy a családját nem választhatja meg az ember, mégis az egyik legmeghatározóbb dolog az életben, a megbocsátásról, a döntések és az adott szó következményeiről, a félelmekkel való szembenézésről és a kitartásról szól mindenki számára érthetően és átérezhetően. Ízig-vérig magyar, ismerős lehet az egész gyerekkorunk tündérmeséiből, de az új köntös tesz róla, hogy egy percig se unatkozzunk. A darabkáival már találkoztunk, de mintha igazságot lehelne a korábban áttetsző építőelemekbe.
A borító gyönyörű, a történet még inkább. Bátran ajánlom kicsiknek-nagyoknak, mindenki megtalálhatja benne a neki tetszőt.
 |
| Forrás: az írónő honlapja |
(Megj.: szintén 2014-ben megjelent az Ólomerdő folytatása, az Üveghegy)
(itt megtaláljátok a vele készült interjúk listáját is, érdemes elolvasni őket)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése