 |
| A háttérkép forrása |
Mivel a 31 nap a jobb blogolásért ötödik napi feladata során több helyről is azt a visszajelzést kaptam, hogy szívesen olvasnátok részleteket az írásaimból, így arra gondoltam, indítok egy Bepillantó nevű rovatot. Nem lesz rendszeres, lehet, hogy egyszerre csak néhány sort teszek majd közzé, de remélem, azért elolvassátok majd ezeket a bejegyzéseket is.
Az őszinte, konstruktív kritikának természetesen mindig örülök.
Az alábbi részlet az aktuális regényem elején található. Rengetegszer átdolgoztam már a sztorit, de ez valahogy állandó eleme maradt a történetnek.
Történt egyszer, hogy Calestris földjén, abban a csodákkal átszőtt világban, ahol a mesék valósággá válnak, kitört a háború. Az országban élő fajok, ahogy egyre szaporodtak és több értelmet nyertek el, megfeledkeztek a mindannyiuknál ősibb Energiáról, akiből, úgy tartják, a világok születtek. A tőle kapott életet semmibe véve ölték egymást, és letaroltak mindent, ami az útjukba állt.
A pusztulás legyöngítette az Energiát, sírt fájdalmában. Erejének utolsó morzsáit fölhasználva az ég felé fordult, a csillagokhoz, akik az elsők voltak minden teremtménye közt. Egyikük, aki talán a legjobban szerette édesanyját, késlekedés nélkül válaszolt a hívásra. Gyönyörű lány képében zuhant a földre, hogy megakadályozza a romlást. Ő lett az első hullócsillag.
A lány érkezése nem maradhatott titokban. Becsapódása megrázta a földet, és többen lelték halálukat, mint az egész addigi háború során. De az áldozat nem volt hiábavaló. A csillag, akit a fajok Serennek neveztek el, visszavezette őket az Energiához. Léptei nyomán új élet sarjadt, sosem látott világokba nyitotta meg az utat. Calestris első királynője, Seren szárnyai alatt a fajok hosszú időn át békében éltek egymással.
A csillag szerette őket, azonban magányos volt. Noha halandó lett, a földön nem élt hozzá hasonló. Éjjelente elhagyta a palotáját, és az erdőt járva csillagtestvéreinek sírta el bánatát.
Úgy esett, hogy egyik éjjel Zaniel, az angyal, aki maga is keserűséggel telve bolyongott, meghallotta Seren szavait. A fák között rejtőzve megleste a lányt, és annak szépsége azonnal elbűvölte. Zaniel szerelmes lett, és azután még számtalan éjen át csodálta távolról a hullócsillagot.
Egyszer aztán összeszedte a bátorságát és előlépett rejtekéből. A karjaiba kapta Serent, kitárta hófehér szárnyait és csak repült vele fölfelé, föl az égbe, a csillagokhoz.
A lány nagyon boldog volt testvérei körében, de tudta, hogy mert egyszer elhagyta őket, többé már nem tartozhat közéjük. Zaniel ölelésében visszatért a földre, és azután minden éjjel találkozott a férfival.
Zaniel titokban imádta tovább az úrnőt, ám egyszer megtörtént az, amire nem számított: elragadta a szenvedély, amely a halandók sajátja, és angyal aligha tapasztalta még. Ekkor jött rá, hogy Seren is viszonozza vágyát: azon az éjen szerelmük beteljesült, és...
...és a folytatás már egy másik történet. :)
Ennek most annyira, de annyira megörültem, hogy azt el se tudom mondani!
VálaszTörlésElőször is el kell mondanom, mennyire meg tudtalak volna csapni, hogy itt hagytad abba, mert annyira érdekel és annyira belemerültem, hogy szabályos pofán csapásnak éltem meg, hogy itt most tényleg nem lesz több részlet. :D Viszont gratulálni is tudok, mert nagyon jól vágtad el, és elképesztően felcsigáztál vele, és tetszett, ahogy megoldottad. Általában előre szokott tévedni a tekintetem olvasás közben, így gyakorta spoilerezek saját magamnak, de most annyira belemerültem, hogy egyáltalán nem vettem észre, mi lesz a végén.
Azt el kell mondanom, hogy pocsék kritikaíró vagyok, és a véleményem kifejtése nem tud túlnőni a "nagyonelképesztőenjóvoltésakarokmégtöbbet"-féle megnyilvánulásaimon, amiért orrolok is magamra, mert tudom, mennyire jó egy szépen kifejtett, építő kritika. Nagyon belekötni nem tudok, nagyon nagy örömmel olvastam, és örülök, hogy közzétetted, és maga a rovat ötlete is nagyon tetszik!
Személyesen hozzátenném, hogy nagyon szeretem az ilyen témájú dolgokat, úgyhogy enyhén fangirlöztem is magamban, amikor láttam, hogy ilyen fantasy-szerű írásról van szó. :D
Összességében nekem nagyon bejött és nagyon tetszik, és remélem, még sok-sok kis részletet olvashatunk tőled, akár ebből, akár mást akarsz feltölteni! :)
Kénytelen voltam itt abbahagyni, mert a következő mondattól másvalaki veszi át a szót. Nem sértődöm meg, ha valaki értelmesen rámutat a hibákra, sőt, szóval ha a jövőben észreveszel valamit, nyugodtan szólj. Mindenesetre nagyon örülök, hogy bele tudtál merülni és tetszett.
TörlésTervezek még közzétenni dolgokat, bár általában ennél rövidebb részletkék lesznek majd szerintem. Meg aztán írni is kellene, hogy legyen megosztanivaló... :D
Örülök, hogy végre betekintést engedtél a saját munkáidba. Én kifejezetten örülök neki, mert már régen olvashattam bele.
VálaszTörlésTetszik az alaptörténet - kicsit Csillagporos érzete van - ennek ellenére érezni benne, hogy a te ötleted a saját szájízed szerint, a saját szereplőiddel.
Egyet kell értenem az előttem szólóval, hogy pofán csapásnak érzem a félbeszakítást. Látom, te is szereted az olvasóidat szadizni...
Nem olvastam a Csillagport, de ezek szerint kellene, nehogy akaratlanul lekoppintsak valamit. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem!
TörlésNem a szadizás volt a cél, egyszerűen innentől kezdve megváltozik az elbeszélő és így volt kerek a részlet. :)
Örülök, hogy írtál!