Szerző: Gaura Ágnes
Műfaj, kategóriák: kortárs magyar, regény, urban fantasy, vámpír
Sorozat vagy egyedülálló: sorozat (Borbíró Borbála)
Befejezettség: nem befejezett, idáig négy kötet jelent meg (Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse, Lidércnyomás, Lángmarta örökség)
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 472
Fülszöveg:
Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?
Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.
Magyar nyakba magyar szemfog!
Pár hete adós vagyok már ezzel az értékeléssel, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mi a francért nem készítek olvasás közben jegyzeteket?! (Mert ha jó a könyv, akkor eszemben sincs megállni és jegyzetelgetni, azért.) Mindegy, lyukacsos emlékezetem ellenére azért megpróbálom összegyűjteni a könyv kapcsán felmerült gondolataimat.
Régebben, amennyiben nem szépirodalomról volt szó, idegenkedtem a Magyarországon játszódó könyvektől és úgy egyáltalán a kortárs magyar szerzőktől, az utóbbi időben viszont kifejezetten keresem őket. A fantasyt meg mindig is szerettem, úgyhogy egyértelmű, hogy a fülszöveg azonnal megpiszkálta a fantáziám. A kritikák, amiket olvastam, alapvetően pozitívak voltak, úgyhogy nagy elvárásokkal vetettem bele magam a könyvbe.
Lassan indul, de őszintén szólva erre csak utólag figyeltem fel, annyira érdekesnek találtam a világot, amelyet Gaura Ágnes elénk tár. Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, démonok és még ki tudja, milyen természetfeletti lények lakják napjaink Budapestjét, ahol az Emberfeletti Összefogás Pártja van kormányon, annak tanácsadói pedig az úgynevezett IQ-vámpírok, akik a tudást, a tehetséget és az intelligenciát mindennél többre becsülik. Mikor a vérszívók egy belső zűr miatt elzárkóznak az emberek elől, talpraesett főhősnőnk, Borbíró Bori feladata kideríteni, mi áll a háttérben. Ebben segítségére van dührohamokra hajlamos főnöke, Attila, Béla, a csóró vámpír, Eric Bowman, az excentrikus amerikai természettudós, és némi vámpírszérum, amely időnként kellemetlen, ám annál szórakoztatóbb mellékhatásokkal jár.
Az alapszituációtól (beépülés és nyomozás) többet vártam. Több feszültséget. Több úristen-majdnem-lebuktam-de-hú-mégsem-et. Több rejtélyt. Több gyanakvást a vámpírok részéről, ha egyszer szuper-érzékelésük van és annyira intelligensek. Nem egyszer volt, hogy jóval előbb összeálltak számomra a dolgok, mint a szereplőknek, így a cselekmény összességében nem nyújtott nagy élményt, Bori stílusa és Attilával vívott szócsatái viszont kárpótoltak, nem unatkoztam, sodort magával. Akadtak részek, amelyek kizökkentettek, például mikor Bori beszélgetések közepén teljesen oda nem illő módon elkezdett történelemleckét tartani, vagy hogy néha több szó esett a szerelmi és szexuális életéről (illetve annak hiányáról), mint magáról a nyomozásról, de ha jóindulatú vagyok (és most az vagyok, mert tetszett a könyv), akkor ez betudható a személyiségének, amelyet alapvetően kedveltem.
A Vámpírok múzsája vámpírjai se nem horrorba illően vérengzők, se nem twilightba illően (igen, ez egy létező kifejezés, most találtam ki) nyálasak. Érdekesek, és alig várom, hogy a következő részekben többet tudjak meg róluk. Ami nem volt számomra tiszta a regény világa kapcsán, hogy az emberek mindig is tudtak a természetfeletti lények létezéséről, vagy pedig volt valamikor egy fordulat, amikor erre fény derült. Erre is, arra is találtam utalást, és azért ez egy igen sarkalatos kérdés. (Ha csak számomra nem volt világos, nyugodtan írjátok meg, örülni fogok neki.) Ezen kívül nem bántam volna, ha egy kicsit részletesebb leírást kapunk Budapestről. Az Esélyegyenlőséget (szórakoztató központ és bár, ahová emberek és természetfeletti lények egyaránt járnak) imádtam, de azon kívül is elbírt volna még néhány részletet a helyszín, amelyek érzékeltetik, milyen változásokat hozott a természetfeletti az ismerős környéken.
Összességében nem csalódtam, egy izgalmas urban fantasyt kaptam, amely nagy potenciált tartogat, úgyhogy várakozással veszem majd kézbe a következő részeket.
Gaura Ágnessel és Bori világával részletesebben is megismerkedhettek az írónő honlapján és Facebook-oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése